Az aranyvakondfélék (Chrysochloridae) az első ismert szivárványos emlősök – derítették ki amerikai kutatók, akik a Royal Society Biology Letters legújabb számában tették közzé tanulmányukat. Az Afrika déli részén honos, 8-20 centiméteres emlősök a rovarevők (Insectivora) családjába tartoznak, és föld alatti életmódot folytatnak.
Az Akroni Egyetem kutatói Matthew Shawkey docens irányításával az aranyvakondfélék négy fajának tömött bundájából téptek ki szőrszálakat, amelyeket pásztázó és transzmissziós elektronmikroszkóp segítségével vizsgáltak – olvasható a tanulmányt ismertető Discovery News tudományos hírportálon.
Mint kiderült, az aranyvakondfélék tömött bundája több rétegből áll, és a kutatók azt is megállapították, hogy a szőrszálaknak ellapított alakjuk van, ennek köszönhetően az állatok bundája sima felületet képez, amely visszatükrözi a fényt. Optikai modellezéssel kimutatták, hogy a bunda rétegei reflektorként működnek, ami a fénnyel való interferálódással hozza létre a különböző színeket. A rétegek vastagságának és számának függvényében változik az állat színárnyalata.
A kutatások azt is kiderítették, hogy az aranyvakondokfélék teljesen vakok, így joggal merül fel a kérdés, hogy a látásuktól megfosztott állatoknál milyen célt szolgál a színpompás bunda. A Chrysochloridae ősei még láttak, így a szivárványos bunda a múlt öröksége lehet. A másik lehetséges magyarázat, hogy az aranyvakondfélék figyelemfelkeltő bundájukkal akarják elriasztani a látó ragadozókat, ám mivel az állatok nem mérgezők, ez a feltevés valószínűleg nem helytálló.
Matthew Shawkey meggyőződése szerint a szivárványos szőrzet csupán melléktermék, ugyanis sima, áramvonalas bundájuknak köszönhetően az állatok a földalatti járatokban kisebb turbulenciát okoznak, ezáltal könnyebb közlekedniük. „Az aranyvakondok esetében a színnek nincs kommunikációs szerepe, mellékesen alakult ki" – fogalmazott Shawkey.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
