Diána
12 °C
21 °C

A gyógyszer veszélyes, az oltóanyag hatástalan

2012.02.05. 19:59
Bár viszonylag kockázatmentesen utazhatunk olyan országokba, ahol tombol a malária, sem a gyógyszerek, sem a jelenleg forgalomban lévő maláriavakcinák nem képesek teljes biztonságot garantálni. A tabletták kivételes esetben öngyilkosságba torkolló pszichózist is okozhatnak, az oltóanyagokat hamisítják, a fertőzések számát pedig évente több száz millióra becsülik. Az összképen csak az ígéretes kutatási eredmények és a betegség általános visszaszorulása javít.

A maláriafertőzések tényleges számát csak találgatni lehet. Egyes források szerint évente 350-500 millió megbetegedést regisztrálnak, a súlyosan fertőzött területeken a mortalitás aránya pedig a 25 százalékot is elérheti az öt év alatti gyerekek körében. A legkritikusabb Afrika helyzete. A 2006-os adatok alapján a 247 millió megbetegedésből 212 millió az afrikaiakat érintette, a halálos kimenetelű fertőzések száma pedig egymillió körül járt.

A kontinens azért is számít különösen veszélyeztetettnek, mert az elmaradott infrastruktúra megnehezíti a hatékony védekezést, a felmelegedés miatt pedig jobban elterjednek az olyan betegségek, mint a kolera, a dizentéria, illetve a légzőszervi megbetegedések. Nem véletlen, hogy a malária leginkább a trópusi égövi országokban elterjedt, illetve ott, ahol ritka a szúnyogirtás. A fertőzéssel vívott küzdelmet megnehezíti, hogy a malária éppúgy ellenállóvá válik a gyógyszerekkel szemben, mint az azt terjesztő szúnyogok a rovarirtókkal szemben.

Ennek ellenére vannak biztató jelek. Az Egészségügyi Világszervezet legutóbbi jelentése szerint az elmúlt évtizedben a halálozási arány 20 százalékkal csökkent. Az előrejelzések szerint a maláriás megbetegedésekben leginkább érintett 108 ország harmadában a következő években sikerülhet minimális szintre csökkenteni a megbetegedések számát is.

Az oltóanyagok engedélyezésre várnak

Számos kutatás foglalkozik a malária működésének megértésével és a hatásos vakcina kifejlesztésével. A tavaly októberben bemutatott kísérleti vakcina felére csökkentheti a megbetegedés kockázatát a leginkább érintett gyerekek körében. A Bill Gates alapítványa által is támogatott GlaxoSmithKline védőoltásának bevezetésére azonban még legalább három évig várni kell, még akkor is, ha jelenleg ez tűnik a leghatékonyabbnak. Annak ellenére ugyanis, hogy 2009 óta folynak a kutatások, és eddig 15 ezer gyereken próbálták ki a vakcinát, ellenőrizni kell a hatékonyságát, és azt is, hogy mennyi ideig nyújt védelmet a kórokozókkal szemben. A hatósági engedélyezésre csak ezek után kerülhet sor.

2012. január 26. Bill Gates az AIDS, Tuberkulózis és Malária Ellen Küzdő Globális Alap rendezvényén, a 42. Világgazdasági Fórum második napján, a svájci Davosban. Gates a jótékonysági alapítványán keresztül 750 millió dollárt adományoz a globális alap javára.
2012. január 26. Bill Gates az AIDS, Tuberkulózis és Malária Ellen Küzdő Globális Alap rendezvényén, a 42. Világgazdasági Fórum második napján, a svájci Davosban. Gates a jótékonysági alapítványán keresztül 750 millió dollárt adományoz a globális alap javára.
Fotó: Laurent Gillieron

Komoly áttörést jelenthet az a novemberi felfedezés is, ami a maláriaparazita működését segíthet megérteni. A cambridge-i Wellcome Trust Sanger Intézet vezetője, Gavin Wright akkor elmondta, hogy felfedezték azt a vörösvérsejt-receptort, ami a parazita egy specifikus molekulájával lép kapcsolatba, de ha ezt a kapcsolatot sikerül megakadályozni, akkor a kórokozó nem tudna rést vágni a sejt védőfalán. Ez a kutatási eredmény a célzott vakcinák kidolgozásában nyújthat segítséget.

A fertőzés folyamata

A kórokozót az Anopheles szúnyogok nőstényei terjesztik, kialakulását pedig négyféle egysejtű okozhatja: a Plasmodium vivax, a Plasmodium ovale, a Plasmodium malariae, illetve a Plasmodium falciparum, amely a legveszélyesebb az összes közül. Noha az emberek csak köztesgazdának számítanak a malária és a szúnyog között, a fertőzés mégis őket érinti a legsúlyosabban.

A fertőzés úgy terjed el, hogy amikor a szúnyogok kiszívják a fertőzött vért, a kórokozók ivarosan szaporodnak, amelynek során mikro- és makrogaméták keletkeznek, majd kialakul a zigóta, ami a nyálmirigyekbe kerülve osztódásnak indul. A szúnyog a következő csípéskor nemcsak szívja a vért, hanem nyálat is juttat a véráramba, így a kórokozó az emberi szervezetbe kerül. 2-4 hetes érés után a kórokozók elhagyják a májat, majd újra a véráramba kerülnek, elárasztják a vörösvértesteket, a szaporodás után keletkező melozoid sejtek pedig szétrepesztik a fertőzött sejteket.

A Pasteur Intézet kutatói ezzel szemben az MSP3 kódnevű fehérjével vennék fel a harcot a fertőzés ellen. A Burkina Fasóban végzett dupla vakteszt során 45 tesztalanynak adtak placebót, illetve oltóanyagot – a kísérlet azt igazolta, hogy a vakcina magas szintű védettséget biztosít a betegséggel szemben. Az oltóanyag teszteredményei ígéretesnek tűnnek, a vakcina előállítása pedig roppant olcsó, körülbelül fél dollár adagonként – ez a szempont pedig Fekete-Afrikában fontos lehet.

Az egyik legérdekesebb megközelítéssel egy évvel ezelőtt próbálkoztak a kutatók. Mivel az ember csak a köztesgazda szerepét tölti be, ésszerűnek tűnik az az elképzelés, amely szerint a kórokozót azelőtt kéne megállítani, hogy megfertőzné az embereket. Mivel a moszkitókat néhány gombafajta képes megfertőzni, ezeket biológiai fegyverként lehetne felhasználni. A gombák viszonylag későn ölnek, így a szúnyogok immunrendszerének nem lenne elég ideje a természetes ellenállás kifejlesztésére, és a következő generációban nem kerülhetnének túlsúlyba a rezisztens példányok. A módszer hátulütője, hogy a gomba ahhoz is túl későn öl, hogy a maláriaparaziták terjedését megakadályozza. Ezen a kutatók úgy változtatnának, hogy génmanipulációval két extra fehérjét építenének a gombába, melyek közül az egyik lezárná a szúnyog nyálmirigyeit, a másik pedig kiválasztana egy skorpióméregből származó toxint, ami felgyorsítaná a moszkitó elpusztulását.

A gombáról már bebizonyították, hogy mindössze 11 nap alatt 75-90 százalékkal csökkentené a fertőzés mértékét, a gomba génmanipulációja pedig azért is lehetne hasznos, mert megakadályozná a más kórkokozókat terjesztő szúnyogfajok – mint a a Dengue-lázat terjesztő Aedes aegypti – elterjedését is. Ugyanakkor nem elképzelhetetlen, hogy minderre az evolúciós válasz a skorpióméregnek jobban ellenálló szúnyogok kifejlődése lesz.

Meglátták a láthatatlant

Az egyik legfrissebb kutatási eredményt az ausztráliai Walter and Eliza Hall Institute publikálta. Az intézet kutatói megfigyelték, hogy a maláriának van egy láthatatlansági fázisa is, amely segít neki az immunrendszer kijátszásában, így a szervezet csak később kezd el védekezni a fertőzés ellen. Alan Cowman és kutatócsoportja azonosították azt a molekulát, ami képes elrejteni a kórokozót az immunrendszer elől, illetve képes továbbörökíteni a rejtőzködés képességét.

000 Del400287
Fotó: Indranil Mukherjee

A januárban felfedezett molekula, a PfSET10 fontos szerepet játszik a PfEMP1 nevű fehérje genetikai kontrolljában is. Ez segíti elő, hogy a paraziták megtapadhassanak a vérerek belső falán, így megakadályozza a fertőzött sejtek távozását a szervezetből. Mivel a PfSET10 módosítja a PfEMP1 genetikai kódját, az immunrendszer nem tudja semlegesíteni a fertőzést, mivel a genetikai kód módosulása miatt néhány parazita mindig észrevétlen marad, így sem a vakcinák, sem az immunrendszer nem lesz képes megbirkózni a fertőzéssel. Cowman szerint, ha sikerül megérteni a PfSET10 és a PfEMP1 pontos működését, az előrelendítheti a vakcinakutatásokat is.

A gyógyszerhamisítás súlyosbítja a helyzetet

Az afrikai helyzet kezelését a kontinensre érkező hamis maláriagyógyszerek is megnehezítik. Az oxfordi egyetem kutatói megállapították, hogy több esetben is bűnözők által meghamísított, vagy csekély hatékonyságú szereket árultak maláriagyógyszerként. Ezek nem csupán a páciensekre jelentenek potenciális veszélyt, hanem a paraziták ellenállását is növelhetik az oltóanyagokkal szemben, így a helyzetet még tovább súlyosbítják.

A Wellcome Trust által támogatott kutatók 11 afrikai országban vizsgáltak maláriagyógyszereket 2002 és 2011 között, ezek egy része hamisítvány volt. Egyesekben lejárt gyógyszerek összetevőit mutatták ki, mások viszont legfeljebb tüneti kezelésre voltak alkalmasak, a betegség gyógyítására már nem. A hamis maláriagyógyszereknek sok esetben olyan összetevőik voltak, amelyek sok esetben súlyos mellékhatásokkal járnak. Ha a páciensek korábban más betegséggel – például AIDS-szel – is megfertőződtek, az esetenként még súlyosabb mellékhatásokat eredményezett.

000 Par2870588
Fotó: Tony Karumba

Bár a vizsgált gyógyszerek közül néhány tartalmazott artemizinin-származékokat (vagyis a maláriavakcina hatóanyagát), ezeket valószínűleg csak azért keverték az egyébként hatástalan gyógyszerekhez, hogy átcsússzanak a felületesebb minőségvizsgálatokon. Az érintett készítmények nem tartalmaztak elegendő hatóanyagot ahhoz, hogy a megbetegedést gyógyítsák, csak a paraziták természetes ellenállásának megerősítésére voltak alkalmasak.

Az északi országok védettnek mondhatók

Európa és az északi országok védettnek tűnnek a tömeges fertőzéssel szemben, de ha 2060-ig az előzetes becsléseknek megfelelően valóban 1,1-2,4 fokkal nő az átlaghőmérséklet, a malária a kontinensen is előrenyomulhat. Egyelőre azonban nem fenyeget ez a veszély. 2009-ben 6049 megbetegedést regisztráltak Európában, és mivel ezeknek a 99,5 százaléka behurcolt (azaz idegen eredetű) volt, problémát legfeljebb az jelent, ha a mediterrán vidékhez közelebbi országba utazunk nyaralni. Magyarországon tavaly csupán 9 ember fertőződött meg maláriával, de ezek az esetek is megelőzhetők lettek volna, ha az érintettek a fertőzéstől védő tablettát szednek. A globális felmelegedés azonban változtathat ezen a helyzeten: bár Dél-Afrikában korábban már sikerült visszaszorítani a malária terjedését, egyesek attól tartanak, hogy ismét visszatérhet.

Kockázatok és mellékhatások

Az olyan utazóknak, akik maláriafertőzések által sújtott országokat vesznek célba, többnyire gyógyszereket ajánlanak. Ezeknek azonban számos nem kívánatos mellékhatása van. A legelterjedtebb gyógyszer a Lariam, amelyet turisták milliói használnak világszerte. Mivel többségük soha nem tapasztalt mellékhatásokat, egyértelmű, hogy azok nem szükségszerűen lépnek fel, maga a szer pedig képes védettséget nyújtani a fertőzés ellen.

A Lariamot az amerikai hadsereg fejlesztette ki, és a tengerentúlon szolgálatot teljesítő katonáknak adták őket. Hogy milyen mellékhatásai lehetnek, azt annak a katonának a példája bizonyítja, akit gyávaság vádjával akartak leszerelni a hadseregtől, mivel egy iraki bevetésen pánikrohamot kapott, és hallucinálni kezdett. Később kiderült, hogy a Lariam egyik hatóanyaga, a meflokin váltotta ki a rohamot; a fogyasztóból ez öngyilkos hajlamokat, depressziót, pánikrohamokat, hallucinációkat, szédülést, fejfájást és álmatlanságot válthat ki. A Pentagon dokumentumaiban a felsorolt mellékhatásokat ugyancsak feltüntették, ennek ellenére a szert mégsem vonták ki a forgalomból.

A Lariam azonban nem csak a katonákat veszélyezteti. A Guardian beszámolójából kiderül, hogy sokaknál a gyógyszer használata vezetett öngyilkossághoz; egyes nyaralók megőrültek és kontrollálhatatlanná váltak tőle. A gyógyszert gyártó Roche körülbelül 3000 bejelentést kapott a világ minden tájáról, amiért a szer sokaknál pszichiátriai problémákat okozott, mások pedig a kellemetlen tapasztalataikból okulva beszélnek le mindenkit a Lariam használatáról.

Magyarországon is előfordultak már enyhe Lariam-pszichózisos esetek. Létezik a Lariam mellett más, enyhébb mellékhatásokkal bíró maláriagyógyszer is (a Malaron), ám az jóval drágább.