Örs, Stella
10 °C
25 °C
Index - In English In English Eng

Az az ufós, akinek a piramisok fájnak

2012.03.04. 10:05
Ufókongresszust rendeztek szombaton, amin előadott többek között Nemere István, de nézőként feltűnt még Kautzky Armand is. Néhány középiskolai fizikakísérlet után megtudhattuk, hogy amikor szürke kisembereket látunk, azok nem is földönkívüli élőlények, illetve mi lenne az anyaggal a Higgs-bozon nélkül, valamint az illuminátusok miért emancipálták a nőket, és mi köze van a Fibonacci-sorozatnak Hollywoodhoz, vagy a druidáknak a világkormány csipjeihez. Vagyis ezt mind megtudhattuk volna, ha egyáltalán értettünk volna valamit az egészből. Riport Molnár F. Árpád Neverlandjéről.

Sok agnosztikusban felmerülhet a kérdés, hogy mégis milyen emberek mehetnek el 2012-ben egy ufókongresszusra. 2001-ben az egyik munkatársunk is elfantáziált arról, hogyan nézhet ki egy ilyen rendezvény. Minden várakozás ellenére azonban az az igazság, hogy teljesen átlagos volt a hallgatóság az Intergalaktikus űrhajóktól a napfarmokig című jövő- és energiakutatási kongresszuson, egyáltalán nem csak a '80-as években a témán maradt nyugdíjasokat érdekelte a fizika csodálatos világa meg az ezoterikus gondolatébresztők. (A valóságtól sokkal inkább elrugaszkodott embereket lehet találni egy felvonulási téri koncerten vagy az MSZP majálisán.)

Ráadásul a maja papok titkáról szóló előadás talán a legaktuálisabb téma lehetett a konferencián, amit az Újpesti Ifjúsági Sport- és Szabadidő Központban rendezett meg az Ufómagazin az Ufószövetséggel és a Jövő Háza Alapítvánnyal közösen. Ezen sajnos nem tudtunk ott lenni, mert a program olyan bőséges és sűrű volt, hogy két teremben párhuzamosan mentek az előadások.

Az előtérben akciós ufós, ezoterikus és konspirációs könyveket lehetett venni, de voltak a '90-es évekből maradt klasszikus X-akták matricák is. Sokáig az egész olyan volt, mint egy átlagos szombat délután, aztán egyszer csak arra eszméltünk, hogy úgy érezzük magunkat, mint Stephen Hawking a Szellemirtókban. Mindent összevetve azért mégis van helye ma Magyarországon egy ilyen rendezvénynek, de inkább csak a lelkes Ufómagazin-olvasóknak ajánljuk, hogy jövőre is eljöjjenek, már ha 2012. december 21. után is létezni fog még a világ. Mármint ez a világ.

A magyar Asimov biorobotjai

Még éppen odaértünk Nemere István intergalaktikus utazásról szóló előadására, ami nagy szerencse, mert – gyakran álnéven szerzett – közel 600 művével ő a legtermékenyebb magyar író, úgyhogy aki valaha olvasott magyar sci-fit, az biztosan olvasott már Nemerét is, még ha nem is tud róla. Az író ezúttal arról beszélt, hogy az evolúciónk során eljön majd az az idő, amikor az emberiség már nem biológiai lényekből fog állni. Az is lehet, hogy más élőlények már most eljutottak erre a fejlettségi szintre, és nem kötődnek a galaxisok energiaforrásaihoz sem, tehát a szürke kisemberek, amiket a Földön az emberek észlelni szoktak, talán csak ideküldött biorobotok.

A fizika csodái

Ezután két bemutató következett. Először Oláh Attila igyekezett Nikola Teslát igazolni, bemutatva, hogy vezeték nélkül is működik az energiaátvitel: felállított egymástól négy méterre két darab másfél méteres vascsövet, amiken egy-egy fémkoszorúszerű tárgy volt. Az első sorban ülve már egy kicsit feszengtünk, mivel nem szerettük volna, ha egy ifjúsági ház földszinti előadójában üt agyon a két antenna között cikázó villám, de szerencsére (illetve sajnos) ilyesmiről szó sem volt: azok csak továbbították a feszültséget, hogy a vevőantenna aljánál kigyulladjon egy kislábujj méretű izzó. Ugyan ez nem volt túl látványos, és az adó a vevővel alul mégis össze volt kötve egy vezetékkel – ami állítólag csak a földelés volt –, azért végül is meggyőző volt a kísérlet, de egy középiskolai fizikaversenyen nem lehetne ezzel nyerni.

Az a Dobozi István sem tudott világszenzációval előállni, aki hét év után újra bemutatta a továbbfejlesztett saját készítésű lifterét, ami tolóerő-generátorként is ismert, de azért tőle is korrekt demonstrációt kaptunk: drótok segítségével és nem túl nagy feszültséggel sikerült lebegtetnie három alufóliával és szigeteletlen vezetékekkel háromszögbe állított pálcikát. Ezután ionszéllel hajtott meg egy pálcikákból kirakott és az egyik sarkára állított négyzetet, amin egy gombostű volt, és amikor ráhúzott az egyik szélére egy fóliával bevont fél pingponglabdát, a szerkezet az ellenkező irányba kezdett el forogni. (Ezt egyébként a Coandă-effektussal magyarázta.) A nézők soraiból ekkor valaki megjegyezte a szomszédjának, hogy érzi a dobhártyájában az ionszelet. „Csináltam egy motrot" – mondta ezután Dobozi, de a házi készítésű erőforrás azonnal tönkre is ment. „Csak maradt még egy kis szufla a tápegységemben" – próbálkozott még egyszer derekasan, de a nagy finálé elmaradt.

Ha a Higgs-et kivonjuk az anyagból, szét is esik

Az ebédszünet után – ami alatt megérkezett Kautzky Armand, és vett egy italt a kávéautomatából –, délután kettőkor az a maroknyi néző, aki nem a nagyelőadóban volt, az emeleten arról hallhatott, hogy ahogy azt szokták mondani, hogy az a magyar, akinek Trianon fáj, úgy azt is lehet mondani, hogy az az ufós, akinek a piramisok fájnak. Megtudtuk, hogy a világ nagyon labilis, és elképzelhető, hogy meg fognak szaporodni a paranormális jelenségek. Az anyag és az élet kapcsolatát egy vascsőre mért kalapácsütéssel szemléltették: az anyag is állandó rezgésben van, tehát ha a Higgs-bozont kivennénk az anyagból, szétesne.

Oké, állapítottuk meg, de nem igazán értettük, hogy mi volt az előadás alaptézise, ezért úgy ültünk ott összezavart fejjel, mint Göre Gábor egy buzibárban. Ezen sürgősen javítani akartunk: bementünk Kalmár János teltházas, a tudat evolúciójáról szóló előadásának végére, ahol aztán elszabadult a Higgs-részecske, és az általunk ismert valóság szétesett.

A tudat öntudata (összeesküvés megamix 2012)

Kalmár János internetről leszedett képekből álló több száz diás prezentációja úgy csapott minket arcul, mint ezer proton ajándékba. Az előadó előre megírt, egyszemélyes brainstormingot pulzált felénk, amiben az összes összeesküvés-elmélet helyet kapott egy kis ezoterikus happy enddel lezárva. Három másodpercenként jöttek az újabb diaképek, és öt másodpercenként kerülgették egymást az olyan kifejezések, mint a Fibonacci-sorozat, az aura és a csakrák, a druidák, az illuminátusok, a bilderbergerek, a kerekasztal lovagjai és a világkormány. Épp csak a Fény Angyalaira nem tett utalást. Egy olyan kísérletről is beszámolt, amelyben kenyérgombócokat tettek egy-egy pohár vízbe, és az egyik pohárra ráragasztottak egy szeretet feliratú cédulát, a másikra pedig azt írták, hogy gyűlölet, és az utóbbi esetben a víz szerkezete zavaros lett.

A szegény ember Dan Brownja elmagyarázta, hogy a Szent Fa (Holy Wood) örököse ma a hollywoodi álomgyár, ami katasztrófafilmekkel tartja félelemben a tudatot, hogy ne tudjon öntudatra ébredni. Mintha csak Molnár F. Árpád cikkeiből olvasott volna fel, úgy hozta szóba egymás után a georgiai kőtáblákat, amelyek szerint a világkormány félmilliárd fő alatt akarja tartani az emberiséget, vagy az ACTA-t és a mindenkibe beültetett mikrocsipeket. Kalmár arról is beszélt, hogy Nick Rockefeller bevallotta, hogy a nők emancipációját a világkormány azért valósította meg, mert a bolygón több nő van, mint férfi. Végül arra tért ki, hogy a globális árnyékhatalom ki akarja robbantani a harmadik világháborút, de nekünk inkább a szeretet thébai életvilágához kéne eljutnunk, ahol spirituális-meditatív életet élve, a természettel harmóniában lehetünk. „Fájdalommentes tudatra ébredést!" – köszönt el végül.

Mejhöz hasolló jókat kivánok. Göre Gábor bíró úr