Olivér
9 °C
13 °C
Index - In English In English Eng

A cipekedés miatt járhat két lábon az ember

2012.03.26. 13:08

A cipekedés meglehetősen hétköznapi tevékenysége lehet az, ami miatt az ember felegyenesedett, és két lábon kezdett járni – állítják legújabb tanulmányukban a Washingtonban található George Washington Egyetem kutatói.

A nemzetközi kutatócsoport a csimpánzok élelemért folytatott küzdelmét figyelve jutott erre a következtetésre. A kísérletben kétféle ételt, olajfamagot és kóladiót adtak az állatoknak, és hamar látszott, hogy azok az utóbbi, jóval ízletesebb termésből igyekeztek minél többet magukhoz venni. „Az eredmények azt mutatják, hogy a csimpánzok hajlamosak két lábra állni, ha kezeiket kell használniuk ahhoz, hogy minél többet magukhoz vehessenek az értékesnek vélt anyagokból. Ez a viselkedés hosszabb távon biztosíthatta, hogy a mellső végtagjaikat is használó, így nagyobb teherbírású egyedek kedvezőbb evolúciós pozícióba kerüljenek azon társaikkal szemben, akik továbbra is négy lábon közlekedtek” – mondta el Brian Richmond, az amerikai, japán, brit és portugál kutatókat tömörítő csoport vezetője.

A kísérlet egy szakaszában a tudósok azt vizsgálták, mennyire befolyásolja az eredményt, ha szűkössé válnak az elérhető ételkészletek: a lecsökkentett magmennyiségnél négyszer több csimpánz váltott át a két lábon járásra, sőt a csimpánzok akkor is igyekeztek minél több kóladiót magukhoz venni (még a szájukat is teletömve), ha egyszerre volt elérhető a két termés – a kevésbé értékesnek gondolt olajfamaghoz legtöbbször hozzá sem nyúltak. Az elméletet tovább erősíti az a tapasztalat, amely szerint az ültetvényeket megrohamozó csimpánzcsapatok tagjai közül minden harmadik tevékenységében szerepelt valamilyen, két lábbal teljesített mozgássor, ráadásul ezek mindegyike egyértelműen összekapcsolható volt azzal a szándékkal, hogy az adott főemlős minél nagyobb mennyiséget vihessen magával az ételből.

A mostani eredmények nem előzmény nélküliek, egy négy évvel ezelőtti kísérletsorozatban a kutatók azt vizsgálták, hogy köze lehetett-e az utódok hordozásának az emberi faj felegyenesedéséhez. A Manchesteri Egyetemen akkor arra jutottak, hogy a meglehetősen aszimmetrikus tehernek bizonyuló, kisdedek hordozásához jóval több energia kell fölegyenesedve, mint amennyit a továbbra is négy lábon közlekedő emlősök kifejtenek, így akkor valószínűtlennek tartották, hogy ez vezetett volna az ember felegyenesedéséhez.