Minden élőlény DNS-ében időről-időre változások történnek, kimaradnak, átugranak vagy éppen ismétlődnek elemek. A molekuláris változások tempója azonban igen nagy eltéréseket mutat a különböző fajoknál. Több elmélet született már arra, hogy mivel köthető össze a genom változásának üteme, így vizsgálták az egyes fajok testméretét, élettartamát, termékenységét, generációs időtartamát. Az egyik, 1990-es években született elmélet szerint a nagyobb nyugalmi anyagcsere értékekkel rendelkező fajoknál nagyobb ütemben halmozódnak fel DNS-változások. Az elképzelést eddig nem sikerült igazolni.
Juan C. Santos kutatásvezető, a durhami Nemzeti Evolúciós Szintézis Központ munkatársa szerint a problémát az okozhatta, hogy nyugalmi értékeket vizsgáltak, nem az állatok normál fizikai aktivitása közben végezték el az anyagcserére vonatkozó méréseket.
Hogy ötletüket teszteljék, több mint 50 - Kolumbia, Ecuador, Venezuela és Panama őserdeiben élő - mérges békafajt kutattak fel. A tesztben összesen ötszáz egyed vett részt. Forgó műanyaghengerben kellett ugrálniuk a kétéltűeknek, majd négy perc elteltével mérték oxigénfelvételüket. Kiderült, hogy a legsportosabb békafajoknak ötször nagyobb az aerob kapacitása, mint a legrenyhébb fajoknak, és jóval hosszabb ideig képesek a futásra.
A kutatók rekonstruálták a békafajok családfáját is tizenöt - erre alkalmas - békagénből származó DNS-szakaszok segítségével. Így tudták megbecsülni, hogy melyik fajnak milyen ütemben változott a genomja. Az elemzés egyértelmű mintázatot eredményezett: a sportosabb békafajok genomja változott gyorsabban az idők folyamán. A tanulmányt a Molecular Biology and Evolution című szakfolyóiratban ismertették a szerzők.