Óriásvombatok tömegsírjára bukkantak
Vombatra hasonlító őskori óriáserszényes, a Diprotodon australis eddigi legnagyobb tömegsírját tárták fel Ausztráliában, Queensland állam délnyugati részén. A kétszázezer éves lelőhely sok egyéb fosszília mellett legalább húsz óriáserszényes-csontvázat tartalmaz.
A Diprotodon australis volt a Földön valaha élt legnagyobb ismert erszényes, amely Ausztráliában volt honos a pleisztocén időszakban. Az orrszarvúméretű, hatalmas növényevő állat tömege elérhette a 2,8 tonnát. Hatalmas, agyarszerű metszőfogakkal rendelkezett, amelyekkel valószínűleg gyökereket áshatott ki a földből. A zápfogai akkorák voltak, mint egy emberi ököl: ezek a növényi táplálék megőrlésére szolgáltak. A mellső lábain karmok voltak, amelyeket valószínűleg táplálékának kiásására használt.
Az óriásvombat mintegy kétmillió évvel ezelőtt jelent meg, és ötvenezer évvel ezelőtt halt ki, abban az időben, amikor megjelentek az első törzsek az ötödik kontinensen. Eldöntetlen azonban a tudományos vita, hogy éghajlatváltozás vagy az ember okozta-e az óriáserszényes vesztét – olvasható a news.com.au ausztrál hírportálon.
A húsz diprotodonfosszília közül a Kenny nevű a legnagyobb: alsó állkapcsának hossza eléri a 70 centimétert, s körülbelül három méter magas lesz, ha rekonstruálják a csontvázat. „Ez az eddigi legnagyobb előkerült diprotodoncsontváz és az egyik legjobb állapotban fennmaradt" – hangsúlyozta az ásatásokat irányító Scott Hockhull, a brisbane-i Queenslandi Múzeum paleontológusa, aki szerint a lelőhelynek köszönhetően sokat megtudhatunk arról, hogyan éltek az óriáserszényesek, és miért tűntek el a Föld színéről.
Scott Hockhull ismertetése szerint a lelőhely apró halak, békák, gyíkok és emlősök százainak fosszíliáit őrizte meg. Megtalálták a komodói sárkányhoz hasonlatos hatalmas gyík, valamint őskori óriáskenguru maradványait is. „A fosszíliák segítségével rekonstruálhatjuk a korabeli ökorendszereket, és nyomon követhetjük a környezeti változásokat" – mutatott rá.
Anita Milroy paleontológus a lelőhellyel kapcsolatban kiemelte, hogy a jelek szerint az állatsereglet okkal gyülekezett az adott területen. Ez lehetett az utolsó fennmaradó vízforrások egyike, amikor valamilyen katasztrófa végzett az állatokkal.