Koronavírus adatok

2021. nov. 26.
Oltottak Kórházban Elhunytak Fertőzöttek
Virgil
-1 °C
5 °C

A magány korai elhalálozást okozhat

2012.08.17. 16:36

"Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens része, a szárazföld egy darabja" – írta John Donne angol költő a XVII. században a magányosság és vágyódás kifejezéseként. Van, aki egyedüllétre vágyik, de senki se akar magányos lenni, és főleg azért nem, mert az senkinek se jó. A magányosság nemcsak boldogtalanná teszi az embert, hanem kutatások tanúsága szerint halálozási ok is. A rossz mentális állapottal is összeköthető, ám ami ennél is meglepőbb: olyan bajokkal, mint a szív- és érrendszeri megbetegedések, a magas vérnyomás és a demencia.

„A magányosság közegészségügyi probléma, amellyel sürgősen foglalkozni kell – idézte Laura Fergusont, a Kampány a Magányosság Megszüntetéséért nevű, a problémával foglalkozó szervezeteket összefogó szövetség igazgatóját a BBC News. – Összefüggésbe hozható a korai elhalálozással. A kockázat mértéke hasonló a dohányzáséhoz és rosszabb, mint az elhízásé."

Mivel a jelenlegi kilátások szerint az idős korúak száma nőni fog a következő években, elkerülhetetlennek látszik, hogy a magányosság még nagyobb problémává váljon. David McCullough, az idős embereket gyámolító, 40 ezer önkéntest tömörítő, Nők Királyi Önkéntes Szolgálata (Women's Royal Voluntary Service) nevű brit szervezet vezetője szerint a magányosság széles körben elterjedt.

A legjobb barát: a tévé

Az utóbbi évtizedekben végzett kutatások következetesen azt mutatták, hogy az idős emberek 10 százaléka magányosnak vagy nagyon magányosnak érzi magát: a mutató az utóbbi hatvan évben stabilnak bizonyult. A legfrissebb felmérések pedig több mint egymillióra teszik azoknak a 65 évesnél idősebb briteknek a számát, akik gyakran vagy mindig magányosak.  A Kampány a Magányosság Megszüntetéséért szerint az összes idős ember fele – vagyis 5 millió ember – állítja, hogy a tévé jelenti számára a legfőbb társaságot.

Christina Victor, a Brunel Egyetem munkatársa, aki sok, az idős kori magányossággal kapcsolatos kutatást végzett, meglepőnek tartja a magányosságra vonatkozó adatok változatlanságát. „Nincs szilárd bizonyíték arra, hogy a probléma súlyosbodott volna, jóllehet változott a család szerkezete, és ma több ember él egyedül, mint korábban" – fejtette ki. Meggyőződése, hogy a magányosság csökkentése jótékony hatással lenne az emberek egészségi állapotára, a társadalmi kapcsolatokat a minőségi élet egyik fontos elősegítőjének tartja.

A fiatalokat is érinti

A magányosság azonban nemcsak a 65 évesnél idősebbeket sújtja. Fiatalabbak is küszködhetnek vele, különösen a 18 és 24 év közöttiek. Míg egy idősebb ember magányosságának oka a megromlott egészség vagy a partner elvesztése lehet, a fiatalabbnál a munkanélküliséghez, a szülői ház elhagyásához, vagy ahhoz társulhat, hogy az illetőnek gyereke születik.

„A magányosság a kívánatos és a ténylegesen meglévő emberi kapcsolatok közti különbségekre világít rá – szögezte le Vanessa Burholt, a Swansea-i Egyetem professzora. – Ez magyarázza azt, hogy olyan emberek, akiknek sok barátjuk van, magányosnak érzik magukat. Ez szubjektív dolog."
A professzornak a magányosság érzésének kialakulásával kapcsolatos kutatásai azt mutatják, hogy a környezet és a mentális egészség hatással lehet arra, ahogy az emberek megélik a társadalmi kapcsolatokat.