Albin
0 °C
11 °C

A rómaiak kezdték a metánkibocsátást

2012.10.04. 13:06

A Niels Bohr intézet kutatóinak több ezer évre visszamenőleg sikerült kimutatniuk az emberi tevékenység nyomán a légkörbe kerülő metán nyomát. A kutatók a grönlandi jégtakarót vizsgálták minden eddiginél kifinomultabb módszerekkel. A tudósoknak sikerült megkülönböztetniük a természetes úton a légkörbe kerülő metánt az ember által oda juttatottól, és utóbbinak mérhető nyomait fedezték fel egészen a római kortól kezdve a jégben.

A grönlandi jégben fellelhető szénizotópok vizsgálata több kiugrást is mutatott az elmúlt 2100 év, egyébként egyenletesen növekvő metánkibocsátásában. Az első a római korban, amikor hirtelen meglódult a fémfeldolgozás, illetve a népesség növekedése, és mindkettő rengeteg fa elégetését eredményezte. A következő a korai középkor aránylag melegebb időszakaiban, ekkor a gyakori hatalmas erdőtüzeket sejtik legfőbb okként a kutatók. A harmadik a 16. századi, úgynevezett kis jégkorszakkal esik egybe, az utolsó pedig az ipari forradalomtól egészen máig tart, és a legfontosabb üvegházhatású gáz kibocsátásának meredek emelkedését mutatja.

A metán többféleképpen juthat a légkörbe, természetes úton például a mocsarakban élő milliárdnyi metántermelő baktérium jóvoltából (ezért növeli drasztikusan a metánkibocsátást a hagyományos, vízzel elárasztott területeken történő rizstermelés). Az emberi források közül a legfontosabbak a fa és a szén elégetése, ma már jellemzően ipari célra. Az élelmiszeripar is rengeteg metánért felelős, például a rizstermelés, illetve a szarvasmarhatartás miatt.

A különböző metánforrások a szén más-más izotópját termelik, így tudják megkülönböztetni a kutatók, hogy az üvegházhatású gáz milyen módon került a levegőbe. A fa elégetésekor a C13-as izotóp jön létre, míg a mocsaras területeken élő baktériumok C12-est termelnek. A grönlandi jégtakaró a fák évgyűrűihez hasonlóan az egyes években lehullott hóval gyarapszik folyamatosan, az egyes rétegek kora aránylag pontosan megállapítható. A kutatók a jégben ragadt mikroméretű légbuborékokból vettek mintákat, így tudták elemezni a korabeli levegő összetételét.