Simon, Szimonetta
1 °C
15 °C

Tovább kutatja a kisbolygók rejtélyeit a Dawn

2012.10.16. 10:33

A 2007-ben útnak indult Dawn (Hajnal) űrszonda 2011 júliusában érte el első úticélját, a Vesta kisbolygó környezetét. A szonda többször szorosan megközelítette a Naprendszer jelenleg ismert legnagyobb, 525 km átmérőjű aszteroidáját, és számos felvételt készített róla. A tervek szerint a következő pályamódosító manővert idén augusztus elején kellett volna végrehajtania, hogy újabb információkat sugározzon a Föld felé, ez azonban az űrszonda manőverezését biztosító négy lendkerék egyikének meghibásodása miatt kis késedelmet szenvedett. A hiba elhárítása után sor kerülhetett az adatátvitelre, a Dawn-szonda pedig szeptember 4-én útnak indulhatott másik célpontja, a Ceres törpebolygó felé.

Dawn FarewellPortrait lg
Fotó: NASA / JPL-Caltech

Az egy évig tartó Vesta-küldetés eredményeinek egy részét az elmúlt hetekben, több közlemény formájában hozták nyilvánosságra. A küldetés egyik legérdekesebb eredménye a Vestán húzódó óriási mélyedések felfedezése, melyek nagy valószínűséggel két, évmilliárdokkal ezelőtti, óriási becsapódás emlékét őrzik. A legnagyobb hasadék, a szinte a teljes égitestet átívelő Divalia Fossa méretei a Grand Canyon paramétereivel vetekednek: hossza 465 km, legnagyobb szélessége 22 km, legnagyobb mélysége pedig 5 km.

A másik, talán még fontosabb újdonság hidrátok, azaz kötött állapotú vízmolekulákat tartalmazó ásványok felfedezése a Vesta felszínén. Az nem újdonság, hogy a kisbolygók nagy mennyiségben tartalmazhatnak vízmolekulákat, ez azonban leginkább vízjég formájában várható. A Vesta esetében vízjég jelenlétére a pólusok közelében lenne esély, azonban a felszíni hidrogéntartalom kimutatásához használt neutrondetektorok adatai alapján a Vestán az egyenlítő környékén magas a hidrogénkoncentráció, míg a pólusok környékén alacsony. Így a kimutatott hidrogén nagy valószínűséggel hidrátokat tartalmazó kőzetek formájában van jelen.

Így oszlanak el a hidrogénatomok a Vesta felszínén - piros színnel a magas, kékkel az alacsony koncentrációt jelöli a grafika
Így oszlanak el a hidrogénatomok a Vesta felszínén - piros színnel a magas, kékkel az alacsony koncentrációt jelöli a grafika
Fotó: NASA / JPL-Caltech

Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy időszakosan akár folyékony víz is lehetett a Vesta felszínén. Az egyenlítői régióban lévő, 70 km átmérőjű Marcia-kráter belsejében a Dawn képein olyan lyukacsos felszínű területek figyelhetőek meg, amilyeneket korábban a Marson is találtak. Kialakulásukra többféle magyarázat is létezik. A legelfogadottabb elmélet szerint a hidráttartalmú ásványok alacsony sebességgel becsapódó, szénben gazdag meteoritok anyagából jöttek létre. A későbbi, nagyobb energiájú becsapódások hatására a kőzetek egy része megolvadhatott, az olvadékanyag egy része pedig folyékony vízzé vált. Ez a vízmennyiség nagyon gyorsan elpárolgott, és emiatt maradhattak hátra a szóban forgó területek.

A Dawn-szonda előtt mintegy két és fél éves utazás áll, majd 2015-ben eléri a talán még a Vestánál is izgalmasabbnak tűnő végállomását, a Ceres törpebolygót. A kutatók remélik, hogy erről is sok új információt szerezhetnek.