Tényleg hibáztak az olasz tudósok

Könnyű merényletként megélni, hogy az olasz bíróság letöltendő börtönbűntetésre ítélt hat szeizmológust és egy köztisztviselőt, egy 2009-es földrengés miatt. A tudomány mai állása szerint ugyanis időben nem lehet előre jelezni a földrengéseket, így a 2009-es L'Aquila-i földrengést sem lehetett volna megjósolni. A hét szakembert azonban nem ezért ítélték el – az ügyészség végig egyértelművé tette, hogy az eljárás a rossz kockázatkommunikációval függ össze, a vád arra épült, hogy a tudósok pontatlan, hiányos és ellentmondásos információkat közöltek.

Bernardo De Bernardinis hallgatja az ellene és hat olasz tudós ellen felhozott vádakat a bíróságon. A férfi az olasz polgári védelem vezetője volt 2009-ben.

Fotó: Filippo Monteforte

Az olasz Jelentős Veszélyek Bizottsága által alkalmazott embereknek az volt a feladatuk, hogy felmérjék a földrengések kockázatát, és kommunikálják azt a kormány és a nyilvánosság felé. A tudósok a tudományos részt rendesen el is végezték, azonban a kommunikációt a polgári védelem egy tisztviselőjére hagyták, akinek nem voltak megfelelő tudományos ismeretei – ez a New Scientist és a Nature szerint is hiba volt..

A tisztviselő a 2009-es földrengés idején a sajtónak tett nyilatkozatai nem festették le a valós helyzetet. „A tudományos közösség azt mondta nekünk, nincs veszély. (...) A helyzet kedvezőnek tűnik” – fogalmazott például egy esetben. Ez nem felelt meg a valóságnak, mert bár időben nem jelezhetők előre pontosan a földrengések, a szeizmológiai szempontból kockázatos helyszínek ismertek. A kutatóknak ekkor közbe kellett volna avatkozniuk, de nem tették, a megnyugtató üzenet elterjedt L'Aquila környékén. Természetesen vitatható, hogy ez a gondatlanság emberölést jelent-e és érdemel-e fejenként hat év börtönbüntetést. Ez már az olasz igazságszolgáltatás kérdése, a kutatók fellebbezni fognak.

Többen egyetértenek abban, hogy az ítéletnek negatív hatása lesz a tudományos tanácsadásra Olaszországban és máshol is. Azt is ösztönzi azonban, hogy az ilyen pozíciókat betöltő tudósok hosszú távon gondolkozzanak a felelősségükön. A tudományos életben nagy a kísértés, hogy a nyilvánossággal való kommunikációt a kutatók másokra hárítsák. Ez a megközelítés azonban gyakran zavarhoz vezet, ahogy az jól látható volt a múltban is több fontos kérdés – például a kergemarhakór, az oltások vagy a génmódosítás – esetében.

„Ez nem folytatódhat. A tudósokat a szaktudásukért becsülik, ezért magukért kell beszélniük, nem hagyhatnak másokat maguk helyett nyilatkozni. Életek foroghatnak kockán” – állapítja meg a New Scientist.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!