Irén, Írisz
6 °C
15 °C

Ivins: Nincs mivel meghódítanunk a világűrt

2012.12.07. 21:25
Marsha Ivins harminc évig dolgozott a NASA-nál mérnökként, részt vett az űrsikló tervezésében is. A veterán űrhajósnő öt űrsiklós küldetésen összesen 55 napot, 21 órát és 48 percet töltött a világűrben. 2010-es visszavonulása óta járja a világot, és előadást tart az űrkutatás múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Magyarországra az Amerikai Egyesült Államok Nagykövetségének szervezésében érkezett, és egész nap előadásokat tartott – útközben, a követségi autóban tudtunk vele egy rövid interjút készíteni.

Előbb szerzett repülési engedélyt, mint jogosítványt, miért?

Az Amerikai Egyesült Államokban 16 éves korig nem lehet vezetni. Egyedül sem szabad repülni, szintén 16 éves korig. Amikor 15 éves voltam, azt mondtam apámnak, hogy szeretnék megtanulni repülni. Azt kérdezte, miért. Azt válaszoltam – ami szerintem egy nagyon érett dolog volt egy 15 évestől –, hogy a jövőm valahol a levegőben van. Rendben, mondta.

Ő és én együtt kezdtünk el repülni tanulni. Azt mondta, nem enged olyan dolgot csinálni, amiről semmit nem tud – így aztán együtt tanultunk. 16 évesen megszereztem a jogosítványt, de ekkor már repültem mint tanuló. Ugyanekkor már egyedül is repültem – ami a legkorábbi lehetséges időpont –, a pilótajogosítványomat 17 évesen kaptam meg, ami szintén a lehetséges legkorábbi életkor. Most pedig itt vagyunk.

Részt vett a űrsikló tervezésében, fejlesztésében. Van olyan műszer ami az ön nevéhez köthető?

A NASA-nál eltöltött első tíz évem alatt mérnökként dolgoztam. A csoport, amiben dolgoztam, a pilótafülke elrendezését dolgozta ki. Ők tervezték meg, hogy a kijelzők, a vezérlők, a műszerek milyenek legyenek, ki érhesse el ezeket. Ebben én is részt vettem, de nem személyesen feleltem tervezésért, így nem köthető hozzám műszer.

Mérnökként dolgozott a űrutazások alatt is. Miben különbözött a munkája egy pilótáétól?

Minden küldetésnek van egy meghatározott célja: egy távcső keringési pályára állítása, egy tudományos kísérlet lefolytatása, a Nemzetközi Űrállomás egy részének megépítése. Mindegyik különböző feladatokat igényel, ezért mindegyik repülésem különböző volt. Persze, van néhány teendő, ami ugyanúgy zajlik minden űrsiklórepülésnél – például a pilóták, parancsnokok végigkövetik a kilövést és a landolást.

Van egy fedélzeti mérnök, aki közöttük ül. Neki ugyanaz a feladata egy űrhajón, mint ami a fedélzeti mérnök feladata egy sima repülésnél: az egészre, a nagy képre figyel, a folyamatban lévő dolgokra, hogy semmi hiba ne legyen. Három repülés alkalmával voltam fedélzeti mérnök.

Minden űrsiklóküldetésen vészhelyzet esetére kiképeznek két embert a robotkar használatára. Ilyenbe szerencsére még nem futottunk bele, ettől függetlenül azért kiképeznek minket a karok használatára. Az ezzel kapcsolatos általános képzésen kívül az utolsó küldetésem idején speciálisan arra is kiképeztek, hogy a kar segítségével megfogjam az űrállomás általunk leszállított laboratórium-modulját, a Destinyt, és hozzákapcsoljam az ISS-hez.

Voltam loadmaster is – ez a titulusa annak, aki a rakomány pakolásáért felelős –, egyszer a MIR-en, egyszer pedig a Nemzetközi Űrállomáson. Minden küldetésen több tonna hardvert, felszerelést vittünk speciális zsákokban. Az volt a feladatom, hogy minden oda kerüljön az űrállomáson, ahova való. Amikre pedig fent már nem volt szükség, vissza kellett hozni, szintén a megfelelő helyre pakolva, adminisztrálva az egészet. Ugyanaz a feladat, mint repülőgépek loadmasterének, aki a rakomány mozgatásáért felelős. Nem túl tudományos, de ez volt a feladatom.

Mindenki megtanul alapvető az űrállomás kezelésével kapcsolatos dolgokat is. Ha a földi irányítás hív, tudom, mit kell mondani, tudom, mi hol van, hogyan működtessük a rendszereket. Ez a kiképzés általános, a speciális rész mindig a küldetésedre vonatkozik: az embereket, akik űrsétetát tesznek, felkészítik arra is. Én nem tettem űrsétát, de irányítottam űrhajósokat, akik igen, amíg én a robotkart használtam. Ezért együtt képeztek ki minket.

Melyik nehezebb: visszaérkezni a Földre vagy kimenni az űrbe?

A visszatérés keményebb. Jóval keményebb, mivel a Föld gravitációja nagyon erősnek tűnik a mikrogravitációban eltöltött idő után. Olyan, mint amikor hosszú hajózás után visszatérünk a szárazföldre, akkor is kicsit furán érezzük magunkat. Na, ezt érzést szorozd meg tízzel. Ez a visszatérés az űrből.

Melyik volt a legemlékezetesebb küldetése?

Az utolsó. Azt hiszem, egyrészt azért, mert az volt az utolsó, másrészt mert ekkor raktuk fel az űrállomásra a laboratóriummodult, ami a legnehezebb dolog volt, amit életemben csináltam.

Miben különbözött a Nemzetközi Űrállomást és a MIR, amikor ott járt?

Amikor a MIR-en jártam, már húszéves volt. Amikor a Nemzetközi Űrállomást látogattam meg, még egyéves volt. Sokkal több hely volt rajta, és tisztább volt akkor. Ma már 11 éves, és eléggé zsúfolt.

Hogy lehet rendet tartani az űrállomáson, mikrogravitációban?

Nehéz. Nagyon sok tépőzáras felület van, még a ruhák is tele vannak tépőzárral, repülés közben például a lábszárra lehet erősíteni dolgokat. A legfontosabb különbség, hogy mindenen gondolkozni kell, mielőtt bármit teszünk. Például, ha egy ilyen interjút készítenénk az űrben, a leírt kérdéseket a jobb kezedben tartanád, a diktafont pedig a balban – ha bármelyiket elengednéd, elrepülne.

Ahhoz, hogy csinálj valamit, kell egy tépőzár a diktafonra, amivel felerősítenéd a falra. Ezt át kell gondolni. Itt a Földön egyszerűen csak leraknád valahova, és ott maradna, ahol hagytad. Keringés közben elrepülne. Például amikor átcseréltem a ruháimat, először gondoskodnom kellett róla, hogy minden ruha a helyén maradjon. Már az is több idő volt, amíg kipakoltam őket a zsákokból, mint a Földön.

Véleménye szerint mennyire sikerült betöltenie a NASA-nak az űrsiklók kiesése okozta űrt?

Nem töltöttük be ezt a lyukat, és tervünk sincs arra, hogy lehetne ezt megtenni. Nem tudunk amerikai űrhajósokat amerikai rakétákon szállítani. Nincs új terv új amerikai rakéták kifejlesztésére. Vannak kereskedelmi cégek, amelyek megpróbálják betölteni ezt az űrt, de még nem demonstrálták, hogy sikeresen lesznek. A NASA viszont még mindig küld embereket az űrállomásra, egyszerűen csak orosz rakétán utaznak. Egyelőre nem tudom, hogy fogjuk megoldani ezt a problémát.

Véleménye szerint mi az űrkutatás közeljövője?

A SpaceX megmutatta, hogy képesek építeni egy rakétát és egy kapszulát, földkörüli pályára tudják állítani, sikeresen elkapta őket a robotkar, leszállították a rakományukat, és visszahozták az egészet épségben. Demonstrálták, hogy ezt meg tudják tenni. Emberekkel azonban még nem demonstrálták ezt.

Ráadásul még rakománnyal is csak egyszer csinálták meg. Ez még nem egy sikeres űrprogram. Lehet, hogy ők lesznek Amerika űrkutatásának jövője, de egyelőre még csak egy sikeres repülésük volt, és még ezzel a küldetéssel is volt problémájuk. Emiatt a következőt elhalasztották jövőre, szeretnék megérteni, miért romlott el valami.

Akkor egy újabb, modernebb űrsiklót kell építeni?

Az űrsiklókat arra tervezték, hogy Föld körüli pályán maradjanak. Arra, hogy nagy terhet szállítsanak. Folyamatosan vigyenek fel rakományt az űrbe, landoljanak. Szárnyak vannak rajta, ezért korlátozott, milyen gyorsan tud menni, milyen pályára tud állni, és hogyan tud visszatérni a Földre.

Egy űrsikló sosem tudna eljutni a Holdra. Nem tudna letérni a pályájáról. Nincsenek napelemei, az elektromosságát hidrogénből és oxigénből nyeri, ezekből ráadásul nem visz sokat. Ha elfogy, vége, nincs több energia. Szóval, sosem tervezték hosszú távú űreszköznek, nem lehet vele űrkutatási feladatokat végrehajtani. De nem képes erre például a SpaceX sem. Az űrhajójukat nem arra tervezték, hogy hosszú ideig az űrben maradjon.

Az előadásában azt mondta, vissza kell térnünk az Holdra. Ezt kell tennie a NASA-nak?

Ez az én személyes véleményem. Nagyon kevés ember van, aki egyetért ezzel, de a jelenlegi technológiánkkal nincs túl sok választásunk arra nézve, hová menjünk. Nem mehetünk emberekkel a Szaturnuszra. Szívesen mennék a Szaturnuszra, és szerintem nagyon menő lenne. De egyszerűen nincs rá technológiánk. Mehetünk a Holdra, mehetünk a Marsra, mehetünk a Mars holdjaira.

Volt olyan gondolat is, hogy meglátogatunk egy aszteroidát, de nem hiszem, hogy találunk olyat, ami elég közel van ahhoz, hogy megnézzük, és vissza is jöjjünk. És egyáltalán, mit csinálsz egy aszteroidán? Az egy aszteroida, ennyi. Egy pont az űrben. Mit csinálsz, ha ott leszel? Az űrkutatás arról szól, hogy új dolgokat fedezzünk fel. De olyan dolgokat, amikre rátehetjük a tenyerünket. Visszahozhatjuk, és megmutathatjuk az embereknek, hogy ez az, amit találtam.

Mi a véleménye a jenlegi Mars-misszióról, a Curiosityről?

A Curiosity egy szükséges dolog. Nem tudunk embereket a Marsra küldeni, de el tudtuk küldeni ezt a robotot. A robot jó képeket csinál, az emberek szeretik, látják, mit csinál valós időben. Olvastam a híreket, miszerint a NASA elfogadott egy újabb küldetést, ami a Curiosity folytatása. Ez jó.

Miért választotta a kényelmes nyugdíj helyett inkább azt, hogy járja a világot előadásaival?

Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma rendszeresen szervez oktatási, tájékoztatási programokat. Megkérnek szónokokat, akikről úgy gondolják, hogy érdekesek, szokatlanok lennének – vagy kifejezetten kéri őket egy nagykövetség –, hogy menjenek és beszéljenek tanulókkal. Az elmúlt pár évben részt vettem ebben a programban. Évente háromszor meghívnak egy országba, elmenjek iskolákba és beszéljek a hallgatókhoz.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!