Megtalálták a legnagyobb spirálgalaxist
További Tudomány cikkek
- Fidrich Róbert: Az Európai Bizottság javaslata teljesen tudománytalan
- Elnyeli a föld a kínai nagyvárosokat
- Az őskorallok minden élőlénynél előbb világítottak az óceánok mélyén
- Meglepő dolgok derültek ki az Alzheimer-kór okairól egy új kutatásból
- A légszennyezés lelassítja a kisgyerekek agyfejlődését
Az eddigi legnagyobb spirálgalaxist fedezte fel a NASA ultraibolya űrteleszkóp, a GALEX (Galaxy Evolution Explorer) felvételeinek segítségével egy nemzetközi kutatócsoport. Az amerikai, brazil és chilei csillagászok Kaliforniában, az Amerikai Asztronómiai Társaság 221. közgyűlésén számoltak be eredményeikről.
Az NGC 6872 katalógusjelű küllős spirálgalaxis 212 millió fényévnyire, a Páva (Pavo) csillagképben található. A távolság a csillagváros két spirálkarja között 522 ezer fényév, vagyis ötször nagyobb, mint a Tejútrendszer. Az NGC 6872 galaxist évtizedek óta a legnagyobb csillagvárosok között tartották számon, de csak most, a GALEX segítségével lehetett megállapítani a pontos méreteit. Rafael Eufrasio, a NASA Goddard Űrkutatási Központjának a tudósa elmondta, hogy a legfiatalabb és legforróbb csillagok által kibocsátott ibolyántúli sugárzást is képes észlel űrteleszkóp nélkül nem lehetett volna meghatározni a rendszer teljes méretét.
A galaxis nem csupán a mérete miatt érdekes, hanem azért is, mert szoros gravitációs kölcsönhatásban van egy kisebb csillagvárossal, az IC 4970 katalógusjelű koronggalaxissal, utóbbinak a tömege alig ötöde az NGC 6872-ének.
26 ezer fényévnyi küllő
A csillagászok feltételezése szerint a nagy galaxisok – beleértve a Tejútrendszert – az évmilliárdok során úgy növekednek, hogy összeolvadnak más csillagvárosokkal, vagy bekebelezik a kisebb képződményeket. Érdekes módon az NGC 6872 és az IC 4970 közötti gravitációs kölcsönhatás épp az ellenkezőjét, egy kisebb galaxist eredményezhet. A számítógépes szimulációk szerint a két galaxis 130 millió éve került a legközelebb egymáshoz: a kisebbik útja a nagyobb korongja mellett vezetett, és mindkét csillagváros egyazon irányban forgott. A kisebbik áthaladása, közelsége robbanásszerű aktivitást váltott ki nagyobb társa bizonyos részein. Duilia de Mello, az Amerikai Katolikus Egyetem professzora elmondta, hogy az NGC 6872 északkeleti irányban vezető spirálkarja deformálódott a legerősebben.
Eli Dwek, a Goddard asztrofizikusa szerint a mostani felfedezés azért fontos, mert az egymással kölcsönhatásba kerülő rendszerek szerkezetének és dinamikájának megismerése a távolabbi, fiatalabb csillagvárosok működésének megértéséhez vezethet.
Mint az összes küllős spirálgalaxis esetében, az NGC 6872 spirálkarjait is küllő köti össze. Sugara eléri a 26 ezer fényévet, vagyis kétszer olyan hosszú, mint a szomszédos spirálgalaxisoké. A kutatócsoport a küllőben nem talált csillagképződésre utaló jeleket. Ez arra utal, hogy a küllő több milliárd évvel ezelőtt alakult, idős csillagai abból a korból származnak, mielőtt a galaxist megközelítette az IC 4970-es csillagvárost.