Jenő
11 °C
24 °C
Index - In English In English Eng

Még nem találkoztam pumákkal

2013.03.02. 16:31
Orgel Csilla az ELTE fiatal kutatója, aki bejutott a Mars Society utah-i bázisán zajló szimulált Mars-expedícióba. Ő a 125-ös számú csapat geológusa, kéthetes misszióját gyakran űrruhában, marsi körülményekre készülve tölti. Kalandjairól az Indexen számol be, a bázisra érkezés után most az első terepbejárásokat meséli el.

A sivatagban mindig érdemes a napfelkeltéket és naplementéket nézni, mert ezekben a napszakokban vörösben pompázik a táj, és az ember igazán a Marson érezheti magát, főleg, ha szkafandert cipel magán.

A bázisunk körüli tréningeinket követően megkezdődött a valódi kutatás, amelynek fő célja az, hogy megfelelő Mars-analógiai helyszíneket térképezzünk fel a utah-i Mars Desert Research Station (MDRS) környezetében, és alátámasszuk a Marson dolgozó Curiosity rover eddigi eredményeit. A terep adott, bárki űrhajósnak képzelheti magát a csodálatos struktúrával rendelkező vörös kőzetrétegek között.

Első utunk a bázistól körülbelül másfél kilomléterre délre fekvű Kissing Camel Ridge nem hivatalos elnevezésű területére vezetett, ahol először csak felderítést tartottunk a színes kőzetrétegek között. Ez egy geológusnak olyan érzés, mint amikor a kisgyerek bemegy az édességboltba, és a bőség zavarában azt sem tudja hova nézzen. A terület lenyűgöző, minden a vörös, a lila és sárga színeiben úszik.

Galactica bázis, jelenetkezz!

Kutatásom egyik célja, hogy a területen olyan kőzetrétegeket találjak és írjak le, amelyek kis gombócokhoz hasonlító, barnás, néhol fehéres, úgynevezett konkréciókat tartalmaznak. A konkrécióktól messziről olyan a kőzet, mintha foltos lenne, ezek a képződmények olyan folyamatok során keletkeznek, amely az üledékképződés után játszódtak le.

Hasonló megjelenésű „bogyókat” nemrég a Curiosity is talált a Marson a Gale-kráterben, ezért különösen fontos, hogy vizsgáljuk ezeket. A másik projektem pedig egykori folyóvölgyekhez kapcsolódik, amelyek megőrizték eredeti alakjukat és felépítésüket, és amelynek nyoma szintén látható a Mars körül keringő Mars Reconnaissance Orbiter nagyfelbontású űrfelvételein.

A terepre általában három, de minimum két fő szokott menni, a biztonság kedvéért. Nem messze a bázistól, negyedórányi quadozásra ugyanis van egy völgy, ahol pumák szoktak vadászni – szerencsére mi nem találkoztunk velük eddig. Itt nagy mennyiségű gipsz (kalcium-szulfát) van a rétegekbe beágyazódva. Ez is egy fontos eleme a kutatásunknak, szintén a Gale-kráterben tett gipszrétegek felfedezése miatt; a Mars körül keringő űrszondák adatait és a Curiosity méréseit fogjuk összehasonlítani az MDRS körüli példával. A geológiai és egyéb, szabadban végzendő munkához szkafandert hordunk, ami eléggé megnehezíti a munkát, és nehéz az elérhetetlen helyekre beférkőzni, hogy egy kis kőzetmintát gyűjthessünk.

A kommunikáció sokszor nem egyszerű, ezért rádión beszélünk egymással. Kitalált kódneveink a Battlestar Galactica című sci-fi tévésorozat karaktereinek nevei: Caprica, Cylon, Hylo, Apollo, Starbuck, valamint Adama dolgozik a csapatunkban. Ezen igen sokat szoktunk viccelődni, és természetesen a bázis nem más mint Galactica. A nehézkes kommunikáció része még, hogy sovány a netkapcsolat, ezért is picik a képek – legfeljebb 190 dpi-s és 100 kilobájtos képeket küldhetek.

Nincs fürdés minden nap

Aki nem kint tartózkodik, hanem a kutatóállomáson van, szintén dolgozik. Karban kell tartani a fűtést, amely eddig nagyon jól működik – szerencsére, hiszen éjszaka a hőmérséklet fagypont alá süllyed. A víz mennyiségét is állandóan figyelni kell, és nagyon spórolni kell vele, mert ha egy bizonyos szint alá süllyed, akkor aznapra már nincs több víz. Ennek következtében a legénység hat tagja nem is fürdik minden nap. Folyton ellenőrizni kell a quadokban is az olajszintet, hogy biztosan elég üzemanyag legyen bennük.

A mérnökök felelősek azért is, hogy az űrruhák mindig fel legyenek töltve, valamint működjenek a rádiók és a GPS. (A GPS persze egy kis csalás a missziónkban, hiszen a Marson nem fognak ilyet használni az első Mars-utazók.)

Az MDRS környezetében megtalálható Gale-kráterhez hasonló struktúrákat először űrfelvételeken keressük meg. Ehhez egy jó térinformatikai szoftverre van szükség, amelyben különböző felbontású területekről készült felvételeket egymásra lehet illeszteni, hogy nagyban és részleteiben is lássuk, amivel foglalkozni szeretnénk. Szerencsére nekünk a bázison rendelkezésünkre állnak a Blackshore cég által felajánlott 50 centiméter/pixel felbontású adatok, valamint ideérkezésem előtt mintegy 50 gigabájtnyi adatot töltöttem le a Marsról, hogy minél több információnk legyen a Curiosity rover leszállóhelyéről.

Jelentések este 9-ig

Napjaink hosszúak a bázison. Érdekes, de földi idővel számolunk, azaz 24 órával – ezzel szemben a Marson egy nap 24 óra 37 perc. Reggel egy kis jógával indítanak a vállalkozó szellemű csapattársak, majd jön a reggeli, amely mint minden űrbéli kaja, hidegen szárított vagy porból kell előállítani saját magunknak. Ezután mindenkinek megvan a napi beosztása: mit, mikor és hol kell csinálnia – ezt nevezik Flight Plannek, azaz repülési tervnek.

A délelőttöket általában űrfelvételek átnézésével, valamint a már meglévő eredmények összegzésével, átgondolásával, esetleg laboratóriumi munkával töltjük. Ha végeztünk egy pszichológiai kísérlettel, amelyek a délelőtt folyamán szoktak menni, már terepen is lehet tölteni az időt. A délutáni kinti munkálatokat alaposan megtervezzük, az űrfelvételeken részletesen megrajzolt útvonalakon keresztül.

A visszaérkezés után farkaséhesen ülünk az asztalhoz, és aki nem hagyta el a bázist délután, meleg vacsorával várja a többieket. Evés után jönnek a jelentések, általában este 9-ig. Ezután összegezzük az eredményeket, a parancsnok mindenkit végigkérdez, hogy mindent sikerült-e végrehajtani a terveknek megfelelően, és beszélünk a következő nap lehetséges kutatási helyszíneiről.

A következő cikkben részletesebben írok a konkréciókról, és bemutatom a legénység tagjait is, illetve a Facebook-oldalamon is lehet követni a küldetést. Csilla out.

Csilla csapatának támogatói

Vrije Universiteit Amsterdam, NASA Ames, George Washington University, NASA Astrobiology Program, ESTEC SBIC, Norsk Romsenter, German Aerospace Center (DLR), BlackShore, CPSX and the Department of Electrical and Computer Engineering at Western University of Canada, Canadian Lunar Research Network (CLRN), ESRI Hungary Kft., ELTE, Űrvilág űrkutatási hírportál, Index és egyéb partnerintézmények.