Utolsó napok a földi sivatagban

2013.03.23. 07:10
Orgel Csilla az ELTE fiatal kutatója, aki bejutott a Mars Society utah-i bázisán zajló szimulált Mars-expedícióba. Ő a volt 125-ös számú csapat geológusa, kéthetes misszióját gyakran űrruhában, marsi körülményekre készülve töltötte. A cikksorozat korábbi részeiből már kiderült, milyen tréningek kellenek ahhoz, hogy valaki elkezdhessen dolgozni a Mars-bázison, és volt szó arról is, hogy milyen napirend szerint folyik a szimulált élet. Csilla múlt héten már hazaérkezett, de előtte még utoljára bejelentkezett a bázisról.

Az első terepbejárások óta világossá vált, hogy mely területek a legérdekesebbek a magamfajta geológusnak. Előzetes szakirodalmazás után a korábbi cikkekben már említett „kifordított folyókat” kezdtem el megismerni, sőt túráim során magam is térképeztem olyat, amelyet még senki sem vizsgált azelőtt – ezt a formációt nem hivatalosan elneveztem Stegoszaurusz-hátnak. Ez a térségben az egyik legjobban megőrződött folyóvölgyrészlet.

Ezek a jura időszaki folyóvölgyek kivételes módon erősen cementálódtak – némelyik rész kalapáccsal is alig szétverhető rétegekből áll –, és ellenálltak az MDRS környezetét formáló széleróziónak és felszíni leöblítésnek. A Marson rengeteg ilyet láthatunk, de itt a Földön ritkaság. A terület felső része az egykori folyó mederüledéke, egy kavicsos konglomerátum homokkövekkel. A domb alsó részén a kőzetrétegek saját málladéktakarójukba temetkeznek – ez sokkal finomabb, agyagos anyag, ezek a rétegek képezik az egykori folyó árterületét.

A bázistól közvetlenül nyugatra található homokkő rétegekben olyan konkréciókat találtam, amelyek megjelenési formája és a rétegben való elhelyezkedése hasonlít az Opportunity rover által felfedezett áfonyaformákra a Meridiani-síkságon. Ugyan méretben és összetételben vannak némi különbségek, de részletes eredmények csak hónapok múlva várhatók.

Ha valaki kedvet érez egy kis tudományos-ismeretterjesztő játékhoz, és szeretné vizsgálni az MDRS környezetét, nem kell mást tennie, mint ellátogatni a https://www.facebook.com/cerberusgame oldalra. A játék segítségével nagyfelbontású űrfelvételekkel böngészhető a bázis környezete, és tippeket lehet leadni arra, hogy egy adott területen pontosan mit is láthatunk.

Megszabadultunk a ruhától

Sokan kérdezték tőlem, hogy az űrruha amit viselünk, mennyire zárt. Őszinte válaszom az, hogy egyáltalán nem – ahhoz kicsit drága mulatság lenne. A hátunkon lévő hátizsákban lévő ketyerék a külső levegőt cirkuláltatják és nyomják fel a sisakba, többnyire ez hidegebb hőmérsékletű, mint a külső környezeté. Enélkül nem lenne friss levegő, és kicsit nehéz lenne lélegezni. Egyébként a mozgás nem nehezebb mint egy hátizsákkal a hátunkon, még egy kisebb falat is sikerült megmásznom.

Az expedíció második felében a pszichológiai kísérlet végeztével engedélyt kaptunk arra, hogy űrruha nélkül menjünk ki terepre mintákat gyűjteni, ami valójában felgyorsította, és meg is könnyítette a mintavételezést. Ebből az alkalomból a csapat minden tagja elhagyhatta a bázist, hogy utoljára mégis együtt legyünk részesei a feladatnak. Az asztrobiológiai kísérlethez kifejezetten csak űrruha nélkül lehetett dolgozni. E kísérlet célja nem más, mint finomszemcsés üledékből – agyagos és vulkáni hamu rétegekből – steril anyaggyűjtés későbbi DNS-kinyeréshez és azok vizsgálatához. Az eredmények a 2018-ban induló ExoMars rover egy speciálisan biológiai nyomokat kereső műszerének kalibrálásához szükségesek.

A mintavételezést a saját DNS-emtől megóvva kék kesztyűben és az eszközök alkoholos fertőtlenítése után végeztem el a fiatal űrrepülési mérnök Volkerrel. Reményeink szerint heteken belül elkészül a minta elemzése, az analízist a Leideni Egyetemen végzik el.

A gyorsabb és hatékonyabb mintagyűjtéshez sikerült más területekre is eljutnunk a bázishoz tartozó terepjáróval. Ellátogattunk a korábban már említett pumákkal lakott terület országút felőli végéhez, valamint a Factory Butte nevű hely szenes rétegeihez. A feladatunk az volt, hogy különböző megjelenésű gipszkristályokat gyűjtsünk. Gyűjtögetés közben találtunk egy nagyon különleges helyet, ahol a felszín olyan volt, mintha üvegszilánkokkal lett volna felszórva, de valójában ezernyi gipszkristály állt ki a földből.

Túl sok munka, túl kevés torna

Egyik este leültünk az asztalhoz, és átbeszéltük a szimuláció során felmerült problémákat és ezeket rangsoroltuk öt kategóriába – szocio-kulturális, fizikai, pszichológiai, környezeti és kivitelezési – egy másik, lakhatósági (habitability) kísérlethez. Egyetértettünk abban, hogy kevés idő volt szociális aktivitásra, túl sok időt dolgoztunk egy nap (nagyjából napi 16 óra volt az átlag), ezzel párhuzamosan a reggeli jógán kívül semmilyen aktív testmozgást sem tudtunk végezni, persze leszámítva a terepen lévő mászkálást.

Komfortproblémaként említettük meg az űrruhákat – ugyanis a sisakok többsége karcos, némelyik pedig törött állapotban volt – és a bázison lévő levegő minőségét is. Ezekre a jövőben megoldást kell találni. Hosszú távon ezek a kellemetlenségek egész biztosan jobban kihatottak volna a csapat munkájára az MDRS-en.

Barátként váltunk el

Talán a korábbi cikkek képein is észre lehetett venni, hogy a legénységi szobák ajtaján különböző matricák vannak felragasztva. Ezek az MDRS egykori tagjainak „lenyomatai”. Mi is készítettünk hasonlót az expedíció logójával és a rádióforgalmazások során használt kódneveink feltüntetésével. Az én szobám különlegessége, hogy több neves bolygógeológus is aludt már itt.

A matricázással elérkeztünk kéthetes marsi expedíciónk végéhez. A két hét alatt rengeteg eredmény gyűlt össze, és barátságok szövődtek az MDRS bázis lakói között. A szimulált Marson összezárva egy kisebb család lettünk, akár egy emberes Mars-utazás legénysége is lehettünk volna. Mindenki fájó szívvel hagyta el a lakóegységet, remélve, hogy egyszer még visszatérünk.

Nagyon örülök, hogy részese lehetettem az expedíciónak, és már várom a következőt ugyanitt vagy más extrém környezetben, de remélhetően ugyanazzal a csapattal. Csilla out és over.

Csilla csapatának támogatói

Vrije Universiteit Amsterdam, NASA Ames, George Washington University, NASA Astrobiology Program, ESTEC SBIC, Norsk Romsenter, German Aerospace Center (DLR), BlackShore, CPSX and the Department of Electrical and Computer Engineering at Western University of Canada, Canadian Lunar Research Network (CLRN), ESRI Hungary Kft., ELTE, Űrvilág űrkutatási hírportál, Index és egyéb partnerintézmények.



  • Hírek
  • Hírek