Nándor
8 °C
19 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Tekeredik, csavarodik, pöndörödik

2013.04.25. 14:55
A DNS spirálszerkezetéről szóló, 1953. áprilisában megjelent tanulmányért később orvosi Nobel-díjjal jutalmazták a szerzőket. Bár a felfedezés valóban forradalmi jelentőségűnek számított az orvostudományban, a díjazott szerzők érdeme leginkább az volt, hogy jó érzékkel hasznosították mások kutatási eredményeit.

Francis Crick és James Watson 1953. április 25-én tették közzé a Nature 171. számában a Molecular Structure of Nucleic Acids: A Structure for Deoxyribose Nucleic Acid (A nukleinsavak molekulastruktúrája: a dezoxiribonukleinsav felépítése) című cikküket. Ez volt az első tanulmány, amely leírta a DNS kettős spirálszerkezetét. Maga a spirál elnevezés nem szerencsés, mivel annak az átmérője fokozatosan változik: az eredeti kifejezés – double helix – rámutat, hogy a DNS-molekula hélixszerkezetű, vagyis a két szár állandóan egyforma távolságra van egymástól.

Örökítő tudásanyag

A cambridge-i Medical Research Councilnél dolgozó Crick és Watson a munkájukhoz felhasználták egyes kollégáik, többek között Maurice Wilkins és Rosalind Franklin munkáit is – ők a röntgendiffrakciónak nevezett anyagvizsgálati módszerrel tanulmányoztak tisztított DNS-kristályokat. A röntgendiffrakció során a kikristályosított anyagok atomjain a rábocsátott röntgensugár iránya megváltozik; az így megfigyelhető elhajlásból lehet következtetni az anyag szerkezetére.

Crick és Watson nem sokat értett a kémiához, így egy vegyész kollégájuk, Jerry Donahue hívta fel arra az alapvető tényre a figyelmüket, hogy a vizsgált bázisok vizes közegben valószínűleg más szerkezetűek, mint azt ők a tankönyvi szerkezeti rajzok alapján addig gondolták – ez a későbbi munkájukban komoly segítséget nyújtott.

A kutatók a hélixszerkezet kialakításához felhasználták az osztrák biokémikus, Erwin Chargaff korábbi munkáit is. Chargaff fedezte fel a DNS-mintákban a bázisok arányánál megfigyelhető törvényszerűséget, és megállapította, hogy a DNS-molekulában a citozin és az adenin egyforma mennyiségben található meg, akárcsak a guanin és a timin. Chargaff arra is rájött, hogy az adenin és a timin, illetve a guanin és a citozin egymáshoz viszonyított százalékos aránya megegyezik.

Ez a felfedezés sokat segített Cricknek és Watsonnak abban, hogy felismerhessék a DNS struktúráját. A dupla szárú DNS-ben a bázispárok száma megegyezik az egyik vagy másik szál nukleotidszámával; a DNS-ben az adenin és a timin, illetve a guanin és a citozin lehetnek bázispárok. A kutatók már akkor is sejtették, hogy a DNS szerkezetének köze lehet a genetikai információ majdnem tökéletesen stabil tárolásához, valamint pontos megkettőződéséhez  és átadásához.

Csak tiszta forrásból

Sokak szerint Crick és Watson eljárása etikailag megkérdőjelezhető volt, mivel ők nem konkrét kísérleteket végeztek, hanem a munkahelyükön, illetve kedvenc cambridge-i kocsmájukban, az Eagle-ben építettek modelleket pálcikákból és lapkákból. A két kutató tudományos munkájának jelentősége abban rejlett, hogy jó érzékkel vették észre a hibát mások elméleteiben. Linus Pauling, akit a kor legnagyobb élő vegyészének tartottak, kezdetben hármas spirálként képzelte el a DNS-t. Crick és Watson kezdeti DNS-modelljei is hármas hélixekből álltak össze, de Franklin rámutatott, hogy egyrészt a foszfátcsoportok a spirál belsejében helyezkedtek el, míg saját eredményei szerint ezek kívül találhatóak, másrészt a víztartalma túl alacsony volt. Amikor 1952-ben Chargaff látogatást tett náluk, és megosztotta velük a bázispárokkal kapcsolatos elméletét, Crick már biztos volt benne, hogy a bázispárok képződése kulcsfontosságú szerepet játszik a DNS szerkezetében.

Rosalind Franklinről egyes feministák azt állítják, hogy a Nobel-díjjal kitüntetett két tudós és Wilkins (aki szintén megkapta az elismerést) fölényesen viszonyult hozzá, és sosem ismerte el a felfedezései jelentőségét. Egy 1961-es levélben ugyanakkor Crick elismerte Rosalind Franklin munkásságának jelentőségét a DNS-szerkezet bizonyos sajátosságainak meghatározásában, és Watson is azt állította, hogy Franklin munkássága nélkül nem sikerült volna felfedezniük a DNS kettős hélixszerkezetét.

Ennek ellenére tény, hogy Franklin sosem járult hozzá a kutatási eredményei felhasználásához. Crick és Watson ugyanakkor nemcsak felhasználták ezeket, de a 900 szavas, a témával kapcsolatos tanulmányban nem hivatkoztak Franklin munkásságára (a tanulmány egy helyen említi csak a kutatónőt, ötletadóként).

Cricket, Watsont és Wilkinst 1962-ben, kilenc évvel a nukleinsavak szerkezeti felépítését érintő felfedezésükért orvosi Nobel-díjjal tüntették ki. Rosalind Franklin már nem érte meg a díjátadót; vele 1958-ban petefészekrákban meghalt.