A korábbi közel-keleti leletekhez hasonló ősi, 23 ezer évesnek becsült őrlőköveket fedeztek fel Észak-Kínában, a Sárga-folyó középső termékeny völgyében. A kezdetleges őrlőszerszám két kőből állt: a kézben tartott, gömbölyű formájúval törték-zúzták a földre helyezett, lapos kőre szórt magokat és gumókat, amíg lisztszerű őrleményt nem kaptak.
Az ásatási helyszínen, a kőszerszámok mellett fű, vadon termő bab, köles és jamgumó maradványait találták; csupa olyan növényt, amiket évezredekkel később a régióban élők már javában termesztettek, miután rájöttek, hogyan hasznosíthatják őket. A köles az ősi kínai civilizáció alapvető élelmiszerévé vált.
A felfedezés azt sugallja, hogy a gabonatermesztés gyökerei az eredetileg vélt tízezer évnél jóval régebbre nyúlnak vissza a világ különböző területein. A Li Liu, a Stanfordi Egyetem professzora által vezetett kutatás szerint a gabonatermesztéshez szükséges tudás nem egyik napról a másikra alakult ki. A megszerzése hosszú ideig tarthatott, és minden bizonnyal az éghajlati változásokhoz való alkalmazkodás igényéből fejlődött ki.
Abból a tényből, hogy gabonaszemek és gumók őrlésére szolgáló, nagyjából azonos korú kőszerszámokat találtak Kínában és Mezopotámiában is, a tudós arra következtetett, hogy a folyamat globálisan, de egymástól függetlenül zajlott le a világon.
A kutató szerint az embereknek először meg kellett ismerniük a vadon termő növények sajátosságait, mielőtt a termesztésükkel foglalkoztak volna. Az, hogy őrlőköveket használtak a táplálék előállításához, azt jelzi, hogy igyekeztek kiaknázni a növényekben rejlő lehetőségeket, valamint tisztába kerülni jellemzőikkel, ami idővel a mezőgazdaság kialakulásához vezetett.
A professzor azt is elmondta, hogy a magok táplálékcélú felhasználásának terjedése segít képet alkotni arról, hogy miként alkalmazkodtak ez emberek a klíma változásához a jégkorszakban. A kutató úgy véli, vagy nagy nyomás alatt voltak, és jobb élelemszerzési lehetőség nemigen kínálkozott, vagy a magvak hirtelen nagy mennyiségben álltak rendelkezésre, és könnyű volt a begyűjtésük. A mostani felfedezés inkább azt jelzi, hogy általános forradalmi irányzat fejlődött ki, és az embercsoportok az egész világon hasonló módon, de egymástól függetlenül reagáltak a bekövetkezett éghajlati változásokra.