A kihalással fenyegetett fajok vörös listájának modellje alapján elkészítette a veszélyeztetett ökoszisztémák kritériumrendszerét a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN). Az alapelvek azonosak a természetvédelmi szervezet által a kihalással fenyegetett fajokról összeállított vörös listáéval, amelyet a világszövetség még 1948-ban hozott létre.
A fajok és az ökoszisztémák vörös listája együtt jóval átfogóbb képet ad a környezet állapotáról és a biodiverzitásról, mint külön-külön - közölte David Keith, az ausztrál Új-Dél-Walesi Egyetem professzora, a tudományos folyóiratban közzétett tanulmány vezető szerzője. Az ökoszisztémák vörös listája a biodiverzitás, a fajok élőhelyeinek magas szintjére összpontosít, csakúgy mint azok kölcsönhatásaira és az egymástól való függőségekre, köztük a élelmiszerhálóra. Ezeket a szempontokat nehéz megítélni az egyes fajok helyzetének vörös listás értékelése alapjának.
A nemzetközi kutatócsoport 20 esettanulmány alapján alakította ki az új vörös lista feltételrendszerét, amely leltárba veszi a Föld különböző ökoszisztémáinak egészségi állapotát. A veszélyeztetettség szintjét illetően a listán a következő kategóriák szerepelnek: súlyosan veszélyeztetett, veszélyeztetett, sebezhető és nem fenyegetett.
A vizsgált 20 ökoszisztéma közül a kutatók a legsúlyosabban veszélyeztetettnek találták a Közép-Ázsiában, Kazahsztán és Üzbegisztán határán fekvő Aral-tavat, amelynek vízkészletét leapasztotta egy hatalmas öntözési program, a térséget sújtó szárazságok és környezetszennyezés, a tó ökoszisztémája teljesen összeomlott. Az egykor 68 ezer négyzetkilométeres vízfelület - a Balaton száznegyvenszerese - 50 év alatt az ötödére csökkent, több apróbb tóra szakadva. A csoport idén fogja hivatalosan az IUCN vezetése elé terjeszteni az új vörös listát. Az ökoszisztémák helyzetének globális leltára teljesen 2025-re készülhet el.