Nyolc éve tart a Hold Nap által éppen meg nem világított oldalának folyamatos megfigyelése, meteor-becsapódások okozta hirtelen fel- és eltűnő fényjelenségek után kutatva. Már az eddigi eredmények alapján is látható, hogy a becsapódások a vártnál gyakoribbak, hiszen a csillagászok évente körülbelül száz jelenséget detektálnak.
Hasonló esemény történt március 17-én is, amit a projektben résztvevő Ron Suggs (Marshall Space Flight Center) vett észre egy 35 cm-es távcsőre szerelt kamera videófelvételén. Az esemény az eddig észlelt hasonló jelenségeknél jóval fényesebb volt: a Hold sötét oldalán elméletileg szabad szemmel is megfigyelhető lehetett volna a nagyjából 1 másodpercig tartó, 4 magnitúdós csillag fényességének megfelelő pontszerű fényforrás (ez nagyjából a külvárosi égről megfigyelhető leghalványabb csillagok fényességét jelenti). A jelenség mintegy tízszer volt fényesebb, mint az eddig megfigyelt legfényesebb hasonló jelenség.
A modellszámítások szerint egy körülbelül 30-40 centiméteres, 40 kilogramm tömegű égitest csapódott Holdunk felszínébe a Mare Imbrium (Esők Tengere) térségében, úgy 90 000 kilométeres óránkénti (25 km/s) sebességgel. A becsapódás során felszabadul energia 5 tonna TNT robbanásának felelt meg.
A jelek szerint a becsapódás nem csak fényessége miatt volt különösen érdekes. Március 17. éjszakáján több, a Földön működő, meteorok megfigyelését végző teljeségbolt-kamera figyelt meg szokatlanul nagy számú, fényes meteort (úgynevezett tűzgömböt), amelyek mind igen hasonló pályán haladtak. A számítások szerint a raj pályája a Föld pályája és a fő kisbolygóöv között húzódik. Úgy tűnik, az évek óta tartó munka meghozta gyümölcsét: amennyiben jövő év hasonló időszakában is sikerül majd hasonló aktivitást megfigyelni, ez egy új meteorraj felfedezését jelentheti.
A becsapódás után a kutatók értesítették a NASA Hold körül keringő Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) nevű szondáját irányító mérnököket is. A szonda igen jó felbontással fényképezi a Hold felszínét, így a megfigyelt fényesség alapján egy körülbelül 20 méter átmérőjű, igen fiatal, világos anyagból álló kráter képében lehet a remények szerint azonosítani majd a becsapódás nyomát.
Az új meteorrajok felfedezése, illetve a már ismertek tulajdonságaira vonatkozó ismereteink pontosítása pedig különösen fontos annak ismeretében, hogy – a remények szerint – a közeli jövőben már állandó emberes bázisok működhetnek égi kísérőnkön. Mivel a Holdon légkör hiányában még a legapróbb meteorok is akadálytalanul, hatalmas sebességgel érik el a felszínt, rendkívül fontos a meteor-aktivitás időbeli eloszlásának pontos ismerete. Amennyiben a fenti új meteorraj létezése megerősítést nyer, a holdbázison kívüli munkák szempontjából március közepe egyáltalán nem lesz ideális.