Ha valaki késő este kertben sétál, feltűnhet neki, hogy bizonyos virágok az emberekhez hasonlóan nyugovóra térnek naplemente után. Éjszakára a tulipánok és a mályvacserjék éppúgy bezárkóznak, mint a piros gyűszűvirágok vagy a kikericsek. A kutatók szerint természetes viselkedés ez a részükről. A niktinasztia a növények egyes részeinek, különösen a lomb- és virágleveleknek a fény és sötétség időszaki változása okozta mozgása, amelyet a növények alvásának is neveznek. Ismert a jelenség mögött mechanizmus is: sötétben és hűvösben a virágok legalsó szirmai gyorsabban növekednek, mint a legfelsők, és ennek kényszerítő hatására a virág becsukódik.
A tudósok véleménye eltér azonban azt illetően, hogy miért fejlődtek így bizonyos növények, mások meg nem. A LiveScience tudományos hírportál emlékeztet Charles Darwin elméletére, amely szerint a növények azért zárkóznak be éjszakára, hogy csökkentsék az elfagyás veszélyét.
Más kutatók abban látják a magyarázatot, hogy a niktinasztikus virágok az álomba merüléssel energiát - és valószínűleg illatot - tartalékolnak a nappali időszakra, amikor a beporzást végző rovarok a legtevékenyebbek. Vannak, akik azt állítják, hogy a virágok ezzel elejét veszik annak, hogy pollenjeik megteljenek nedvességgel és nehézzé váljanak a hajnali harmattól. A rovarok könnyebben tudják szállítani a száraz virágport, következésképpen a becsukódás a sikeres szaporodás valószínűségét hivatott növelni.
Egy felvetés szerint a niktinasztia tulajdonképpen magasan fejlett, kifinomult védekezési mechanizmus, amelyet a növény a sötétben rá leselkedő ragadozók elhárítására vet be. Azzal ugyanis, hogy összezárja a virágait, áttekinthetőbbé teszi a terepet az olyan éjszakai vadászok számára, mint a bagoly; azok pedig biztosabban csaphatnak le a növényevőkre.