Ateisták a mennyországban

Egy hindu érkezik a mennyország kapujához. Szent Péter beljebb tessékeli, csak azt köti a lelkére, hogy a hármas szoba előtt lábujjhegyen menjen. A hármas szoba előtt leveszi cipőjét – bentről zsoltározás hallatszik – és eloson. Kisvártatva egy buddhista érkezik. A kapuban őt is figyelmeztetik: „csak a hármas szoba előtt aztán nagyon halkan, lábujjhegyen tessék elmenni!” Mikor aztán egy muszlim is megkapja az ukázt a hármas szobával kapcsolatban, ő végre nem bírja tovább, és rákérdez: „De hát miért kell pont a hármas szoba előtt ilyen halkan járni?” Mire Szent Péter legyintve válaszol: „tudja, ott vannak a katolikusok és azt hiszik, hogy egyedül vannak a mennyországban.” A jezsuita blogon is olvasható vicc juthat eszünkbe a jezsuitából lett pápa nyitást hangsúlyozó szavai és különösen a rá adott reakciók kapcsán.

Mit mondjak a nénikémnek?

Fotó: Filippo Monteforte

Az Úr mindenkit megváltott vérével, nem csak a katolikusokat. Mindenkit, az ateistákat is – hangsúlyozta a pápa, aki Márk evangéliumának egy szakaszához fűzött kommentárt szerdai szentmiséjén. A jelenetben Jézusnak azt panaszolják fel tanítványai, hogy olyanok tesznek a nevében jó cselekedeteket, akik valójában nem is az ő követői.

Ferenc ezzel kapcsolatban azt emelte ki, hogy mindenki számára az a legfontosabb, hogy jót tegyen, függetlenül attól, hogy kinek mi a személyes hite. Idézett egy beszélgetést, melyben megkérdeztek egy papot, hogy üdvözülhetnek-e a nem hívők. A pápa ennek a papnak a szájába adva mondta: „Igen, az ateisták is. Mindenki. Találkozzunk és tegyünk jót.”

A példabeszédet sokan úgy értik, mintha a pápa azt mondta volna, tulajdonképpen mindegy, hogy valaki keresztény-e vagy sem. „Ha a nagynéném legközelebb is jön a szokásos aggódó szövegével a bűnös életemről, majd mondom, hogy még a pápa szerint is nyugodtan lehetek ateista” – írja egy kommentelő a Redditen, ahol a vatikáni hír a második legpörgősebb volt a mise másnapján. Mások váratlanul toleráns pápai gesztusról beszélnek, amihez ugyanakkor hozzáteszik, hogy végső soron megkérdőjelezi magának a katolikus egyház létének az értelmét, mondván, miért legyek katolikus, ha ateistaként sem fogok elégni a gyehenna tüzén.

Az egyházon kívül nincs üdvösség?

Milyen szélesre érdemes tárnia az egyháznak a mennyország kapuit? Kritikusabb hajlamúak szerint az egyházak általános jellemzője, hogy „monopolizálják az üdvjavakat”, vagyis azt képviselik, hogy csak a papság közreműködésével és az általa szentesített úton érhető el a megváltás. Az „extra ecclesiam nulla salus”, vagyis az egyházon kívül nincs üdvösség dogmája valóban sokszor szolgált a történelem során arra, hogy az egyház a saját jelentőségét támassza alá.

Ez azonban már régen nem jelenti azt, hogy kizárólag az egyház kötelékébe tartozók számíthatnak haláluk után az üdvösségre. Az egyház ebben az értelemben valójában nem is a bürokratikus intézményt és annak tagságát jelenti, inkább az „Istenről való tudás közegét”, ami jóval elvontabb és bizonytalanabb kiterjedésű valami.

A csak az egyházon keresztüli üdvözülés régi dogmáját nem úgy értelmezi az egyház, ahogy azt a kívülállók hajlamosak neki tulajdonítani. Vagyis ez egyáltalán nem új katolikus hittétel, de úgy látszik, az elmúlt évtizedekben ez nem lépte át a nem vallásos közvélemény ingerküszöbét.

A merevebb, nem katolikusokat kizáró értelmezést a XX. század második felében inkább csak a kereszténységen belül is szűk kisebbségbe szorult fundamentalista és tradicionalista csoportok vallják. 1947-ben egy amerikai jezsuitát éppen amiatt közösített ki a katolikus egyház, mert azt hirdette, az egyházba nem tartozók mind kárhozatra vannak ítélve; vagyis paradox módon tanítása miatt ő maga került partvonalon kívülre. A mai teológia összességében határozottan befogadó szemléletet képvisel, nincs olyan mérvadó püspök, aki úgy gondolja, hogy csak a katolikusok üdvözülhetnek.

Az egyház nagyon megérti az ateistákat

Mint azt Máté-Tóth András teológus és valláskutató, a Szegedi Tudományegyetem professzora is hangsúlyozta, a II. vatikáni zsinaton az ateizmussal és az ateistákkal kapcsolatos véleményén az egyház radikálisan változtatott. Bár a katolikus egyház természetesen továbbra sem osztja az Isten tagadásával kapcsolatos álláspontot, de „nagyon megérti őket, hiszen sokakat éppen az egyháznak a saját hitelveitől eltérő botrányos magatartása lökött az ateizmusba. Ennyiben az egyház maga is az ateizmus indítéka sokszor” – fogalmazott az Indexnek Máté-Tóth.

A katolikus hit szerint az egyház ugyanakkor valamiképpen mégis hozzájárul mindenki üdvösségéhez. Török Csaba, az Esztergomi Hittudományi Főiskola teológiatanára kiemeli, hogy a nem hívő is csak azért üdvözül, mert Jézus megváltotta őt. „Isten tudja, hogy miként. A katolikus egyház biztos abban, hogy adott esetben ateisták is üdvözülnek, de azt teológiailag nem tudja pontosan megmagyarázni, hogy hogyan. Isten titkait az egyház sem látja a maga mélységében” – teszi hozzá Török.

Az üdvösség azon alapszik, hogy Jézus Krisztus a kereszt áldozatával mindenkit megváltott, azokat is, akik korábban éltek vagy csak később fognak megszületni, függetlenül attól, hogy tagjai-e az egyháznak. Aki a lelkiismeretét követi, az üdvözül - összegez Máté-Tóth. „Ebben a vonatkozásban a Pápa nem módosított az egyház jelenkori tanításán, hanem a maga egyszerű és megnyerő beszédstílusában hozzájárult, hogy ez a tanítás közérthetőbb legyen és mindenkinek leessen a tantusz.”

Libikóka a Vatikánban

A szegedi egyetem professzora szerint Ferenc nem az enciklikák, inkább a gesztusok pápája lesz. Bergoglio eddigi magatartása is azt sugallta, hogy újfajta hangsúlyokat fog tenni és tovább erősíti a „kommunikatív katolicizmust”.

Eddigi rangosabb megszólalásai is ebbe az irányba mutattak. Beiktatása utáni sajtótájékoztatóján külön üdvözölte azokat az újságírókat, akik nem osztják a keresztény hitet, és arra kérte őket, hogy bátran szemléljék kritikusan az egyház működésének valós problémáit – emlékeztet Máté-Tóth. Ő is úgy látja, hogy bár a lényegi kérdésekben alapvető tanításbeli azonosság látszik Ferenc és XVI. Benedek között, a stíluskülönbség egyértelmű.

Fotó: Ramon Roura

Az egyházon kívül sokszor nehezen értelmezhető eltérések dinamikáját Török Csaba egyfajta ingamozgáshoz hasonlítja. Míg Ratzinger a hit hirdetése mellett egy határozottabb „új evangelizációval” igyekezett az egyházi öntudatot is megerősíteni Európában, a latin-amerikai Bergoglio most ismét a párbeszéd erőteljesebb megélését helyezi előtérbe.

„Ez kicsit olyan, mint a libikókajáték. A II. vatikáni zsinat után a missziós tevékenység alábbhagyott, mert sokan azt gondolták, hogy elegendő a világnézeti párbeszéd. Még az egyházon belül is szinkretista (a vitás nézetek összeegyeztetését pártoló) hangok jelentkeztek, így újra tudatosítani kellett, hogy az egyház missziója azért nem vált okafogyottá” – fogalmaz a teológus. Szerinte most Ferenc ismét a dialógust gondolja erősítendőnek.

Hol vannak az ateista szentek?

„Az üdvösséghez azért mégiscsak az egyházon keresztül a legkönnyebb eljutni” – emeli ki Török Csaba. Az egyházon kívüli a rendkívüli út, nem a szokványos, mondja. Éppen ezért nem is várható a jövőben sem például nem katolikusok szentté avatása.

„Biztos vagyok benne, hogy vannak nem katolikus »szentek«, hiszen mindenki szent, aki üdvözült, nem csak azok, akiket az egyház kanonizál. Ennek katolikus szabályai azonban nem terjeszthetők ki az egyházon kívüliekre. Emellett persze komoly katolikus tisztelete más felekezetbe tartozóknak is van, például a német ellenállás mártírjának, az evangélikus lelkész Dietrich Bonhoeffernek, ahogy a protestánsok körében is tisztelet övezi mások mellett Kalkuttai Terézt” – hangsúlyozza Török.

Az ateisták között tehát vannak lényegében szentek, de az nem fenyegeti őket, hogy a katolikus egyház hivatalosan is elismerje őket ebben a minőségben. „Mint ateista, személy szerint örülök, hogy az egyház nem erőlteti rá a nem hívőkre a saját álláspontját, és hogy az erkölcsi kérdéseket elválasztják a felekezeti státusztól. De mivel nem hiszek az üdvösségben, nem nagyon izgat, hogy az egyház szerint üdvözülhetek-e” – kommentálta a pápa szavait Hraskó Gábor, a Szkeptikusok Társaságának elnöke.

„Mindenki katolikus, legfeljebb még nem tud róla” – mondják néhányan, utalva az egyetemes jelentésű katholikosz szó eredeti értelmére és az egyház most erősebben hangsúlyozott nyitottságára. De látva, hogy egy régóta meglévő hittétel az interneten forradalmi újdonságként jelenhet meg, a korábbiaknál határozottabb gesztusokkal élő egyháznak még sokat kell tennie annak érdekében, hogy ez valahogy az egyik kiemelten fontos célcsoporthoz, az ateistákhoz is eljusson.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!