Köztudott, hogy a mohák túlélik a hosszú szárazságot, a legfrissebb kutatások szerint még a gleccsertakaró alatt átaludt 400 év sem pusztítja el őket. Egyik titkuk, hogy az emberi őssejtekhez hasonló sejtekkel rendelkeznek.
A mohafélék szinte károsodás nélkül képesek a gleccserek vastag jégtakarója alatt százéves álmot aludni. Kanadai tudósok megállapították, hogy a mohák új életre kelnek, amint a jégfolyam visszahúzódásával napfény éri őket. Sejtjeik annyira ellenállónak és alkalmazkodónak bizonyultak, hogy belőlük új növények születhettek - írja az amerikai tudományos akadémia Proceedings című kiadványa.
Catherine La Farge és kollégái, a kanadai Alberta Egyetem kutatói a Sverdrup-hágó növényvilágát vizsgálták meg, a hágó Könnycsepp-gleccsere ugyanis a 20. század folyamán jelentősen visszahúzódott. 2004 óta az olvadás sebessége fokozódott. A kutatóknak feltűnt, hogy a mohafélék (Bryophyta), amelyek a vékonyodó jégréteg alól előbukkannak, meglepően sértetlenek. Új, zöld ágaik és gyökereik sarjadtak, tehát ismét növekedésnek indultak.
Eddig azt feltételezték, hogy a gleccserjég alól előbújó moha élettelen. A kutatók először meghatározták a mohafélék életkorát. A szénizotópos vizsgálat kimutatta, hogy a növényeket jó 400 évvel ezelőtt zárta magába a jég, a Földet akkoriban kisebb jégkorszak uralta. Ezután kisebb növényi darabokat próbáltak laboratóriumban felnevelni, a kísérlet bámulatosan jól sikerült. A mohafélék biológiai ellenálló képessége rendkívüli.
Olyan sejtekkel rendelkeznek ugyanis, amelyek más sejtekké képesek átalakulni. Hasonlóan az emberi vagy állati őssejtekhez, ezekből a növény sokféle szövete fejlődhet ki. A mohafélék nem képesek a vízháztartásukat szabályozni, hosszú száraz időszakokat élnek túl, majd kedvező körülmények között újra növekedésnek indulnak. A kutatás adatai szerint a mohafélék szélsőséges körülmények között, évszázadokon át is megőrzik ezen tulajdonságaikat.