Bár a csótányok nagyjából mindent megesznek, szeretik az édeset, a cukor nagy kedvencük. Vagyis inkább volt, a Science-ben megjelent legújabb kutatás szerint ugyanis kimutatta, hogy változóban van a csótányok ízlése.
Elutasítják a glükózt, keserűnek találják azt, állítja Coby Schal, a North Carolina State University entomológusa. Ez nem jó hír azoknak, akik csapdákat állítanának fel a rovaroknak, a csapdák túlnyomó többsége ugyanis a cukor valamilyen formáját tartalmazza.
Amikor a csótányok még a természetben éltek, természetesnek tűnt, hogy kerülték a glükózt, mert így megmenekülhettek a mérgező növényektől. Amikor a csótányok az ember közelében kezdtek lakni, elfoglalták a házak és kunyhók sötét sarkait, akkor elvesztették ezen képességüket egyszerűen azért, mert nem volt szükségük rá.
Az egyszerű cukor ugyanis rendkívül jó energiaforrás. A mutáció azonban a genomjukban maradt, így amikor az emberek mérget kezdtek rakni a cukorba, illetve édesítették a mérgeket, akkor reaktiválódott ez a képességük. A csótányok egy része amikor cukrot kóstol, úgy ugrik hátra, mintha áramütés érte volna.
Egyelőre ez a magyarázat arra a jelenségre, hogy a csótányok elutasítják a cukrot, de biztosabbat akkor lehet majd mondani, ha a kutatók feltérképezik a csótányok genomját és megnézik az évtizedek alatt bekövetkezett változásokat. Vannak ugyan is a laborokban 1930-as években lefagyasztott csótányminták is.
Mégsincs minden veszve, a mutáns csótányok ugyanis csak a cukor egy formáját utasítják el, továbbra is szeretik a fruktózt, a gyümölcscukrot és a malátát, így a csótányirtóknak csak változtatni kell a méreg tálalásán.