Az Antarktisz szárazföldi jégtakarója hozzávetőlegesen 33,6 millió évvel ezelőtt, az oligocén földtörténeti korban keletkezett – derítette ki az Andalúziai Földtudományi Intézet (IACT) kutatóexpedíciója. A kor meghatározásában planktonok segítették a kutatókat. A felfedezést különböző mélységekből származó üledékminták lenyomatai tették lehetővé.
Mielőtt a Déli-sarkvidék jégbe fagyott volna, a Föld trópusi éghajlatú, kellemesen meleg hely volt. Az Antarktiszon nagyszámú planktonfaj élt, míg az eljegesedés meg nem tizedelte őket. Csak azok maradtak meg, amelyek képesek voltak az új éghajlat alatt élni. Carlota Escutia, a kutatócsoport vezetője kifejtette, hogy a nanoplanktonok lenyomatából jól követhető a fajok számának lényeges csökkenése és elkülönülése, mely a jégtakaró állandósodásával és a szezonális jégtorlasz-képződéssel és -olvadással egy időben zajlott.
A Déli-sarkvidék jégsapkájának megjelenése a mai is létező planktonegyüttesek felbukkanásával egykorú. A jégsapka kialakulásával egyszerre indult meg a jégtáblák szezonális feltorlódása, majd elolvadása. A sarki nyár közeledtével a honos planktontelepek elsődleges termelői képessége növekszik. Olvadáskor a jégből felszabadul az összegyűlt táplálék, a planktonok pedig felhasználják azt.
Escutia szerint a jelenség hatással van a globális tápláléklánc elsődleges termelői szintjére. Az elsődleges termelők a tápláléklánc alapelemét képzik: a fotoszintetikus élőlények, mint a planktonok a napfényből nyerik a szükséges energiát, és az olyan tápanyagokat, mint a vas és a nitrát szerves anyagokká alakítják. A nagyobb organizmusok megeszik a planktonokat és felhasználva a fenti alkotóelemeket, biztosítanak maguk számára energiát.
Mióta a jég elterjedt az Antarktiszon, és elindította a nanoplanktonok elkülönülését, megfigyelhető a fajok folyamatos változása és evolúciója. Az expedíció tudósai szerint a nagy változás akkor kezdődött, amikor csillagalakjukat a megváltozott klíma miatt hólyagformára egyszerűsítették.