Mihály
2 °C
16 °C

Legalább egymillió az igazi rezsicsökkentés

2013.06.13. 14:08
Pár éve még a tudományos fantasztikumnak számított, ha valaki komolyan nekiállt napelemet vagy napkollektort szerelni a házára, és az országban található szélerőművek is fotótémaként kapnak szerepet a hétköznapjainkban, mintsem a hagyományos áramszolgáltatás alternatívájaként. Mára azonban ott tartunk egy átlagos háztartás éves áramfogyasztását megtermelő napelemes rendszert kapunk egy-másfél millió forint környékén, sőt már a hazai felfedezők is megjelentek az otthoni kiserőművek piacán.

Az alternatív energiák felhasználása nemcsak ipari, nagyüzemi méretek között tud kifizetődő lenni, már egy családi ház energiafogyasztására is lehet méretezni valami olyan szerkezetet, ami csökkentheti a havi rezsit. A megoldásokat több elv alapján is csoportosíthatjuk, adja magát például az, hogy mennyire bonyolult az adott eljárást már kész rendszerbe, vagyis nem épülőfélben lévő házba beépíteni.

Ha így nézzük, szinte rögtön kiesnek az olyan hőszivattyúk, amik működését valamilyen geotermikus energiára építő megoldás biztosítja. Ezeknél ugyanis vagy kutat kell fúrni, vagy olyan mennyiségű földet kell megmozgatni, ami egy rendezett kert esetében már nagyon megnöveli a kiépítési költségeket, és így a megtérülési időt. Ezek helyett ott van a levegős hőszivattyú, ami a beszerelést és a működési elvét tekintve leginkább a légkondicionálókra hasonlít. Ezt a szerkezetet 800 ezer és egymillió forint között már beszereléssel együtt megtaláljuk, nagy hátrányuk azonban a zajos kültéri egység, illetve a tény, hogy működtetésükhöz áramfelhasználás kell.

Érdekesek lehetnek a napkollektorok is. A napkollektor olyan, a napsütés melegét kihasználó szerkezet, amiben víz kering. A rendszer egyik részén, a fényérzékeny anyaggal ellátott kollektorban a napsütés felmelegíti a csőkígyóban vezetett folyadékot, ami a lakás más pontjain adja le a hőjét, így szolgáltatva a fürdővíz és a fűtésrendszer felmelegítéséhez felhasználható energiát. A napkollektor legnagyobb hátránya, hogy főleg tavasszal és nyáron működik hatékonyan – télen, amikor a legnagyobb szükség lenne a hagyományos fűtésrendszerek kiváltására, a hazai időjárási viszonyok között csak korlátozottan működik, a keringetéshez szintén külön áramfogyasztással kell számolnunk. A szakértők csak jól szigetelt ház esetén ajánlják a felszerelését.

Termeljünk inkább áramot

A gázszámla nullára csökkentése tehát nem egyszerű feladat, de az áramszolgáltatóval már könnyebben kibabrálhatunk. Hazánkban egyértelműen a napelemes, vagyis fotovoltaikus házi erőművek kapják a főszerepet, de sokan gondolkoznak a szélerő munkába állításán is.

Ez utóbbi azonban nem olyan egyszerű. Bár több netes oldal és fórum is foglalkozik a témával, ahogy a teljes körű kiépítést ígérő cégek hirdetéseibe is bele lehet futni, nem szabad összekeverni az emlékezetes szélviharokat egy átlagos hónap szelességével. Magyarországot mérsékelten szelesnek mondják, ami annyit tesz, hogy jó magasra fel kell menni, ha hasznosítható mennyiségű szelet keresünk.

Ráadásul az csak egy dolog, hogy mit vásárolhatunk meg a boltban – az már más kérdés, hogy mit építhetünk meg. Érdemes például elgondolkozni azon, mekkora területet igényel egy kilenc méter magasra felnyúló oszlop, amit három irányból kell feszítődrótokkal biztosítani. De ha van is ekkora telkünk, minden hat méternél magasabb felépítményhez az önkormányzat építési hatóságának engedélye kell, és elég kicsi az esélye, hogy egy átlagos kertvárosi környezetben zöld jelzést kapunk az ötletre. És akkor még nem is beszéltünk arról, mennyire zajos tud lenni egy másfél-két méteres lapátokkal szerelt szélkerék, márpedig a zajártalom mértékét szintén elég alaposan szabályozzák a településeken alkalmazott helyi építési szabályzatok.

Ez persze nem jelenti azt, hogy házi szélerőműves területen ne készülnének formabontó megoldások. Egy közelmúltban megrendezett kiállításon, a Renexpón futottunk bele abba a Nemzeti Innovációs Hivatal által is támogatott szélforgóba, ami leginkább egy szemből közelítő kombájnra emlékeztetett. Az egyelőre kísérleti stádiumban lévő szerkezet specialitását az adja, hogy nem toronyra szerelik, hanem a tetőre. Az alapötlet szerint a háztetőnek ütköző szél felgyorsul (ezt szélcsatornás mérések is igazolják), így elég, ha a tetőgerinc közelébe kis indulósebességű forgókat szerelünk. A kiállító szerint a próbamérések alapján már 1-2 méter per másodperc sebességű szél is mérhető mennyiségű áramot termel, és a szerkezet jellege miatt nincs olyan erős szél, amit ne lehetne kihasználni.

A hagyományos, három lapáttal üzemelő szélgépeknél ugyanis van egy maximális szélsebesség, aminél a gép kitér a szélirányból még azelőtt, hogy egy hevesebb széllökés leszaggassa a szerkezetet a 10 méternél is magasabb állványról. Juhász János, a készüléket forgalmazó cég munkatársa szerint ez a fajta készülék nem tud túlpörögni, mert „a járókerék keresztáramú, így egyensúlyi állapot jön létre a beáramló és a kiáramló levegő miatt”. Már folyik egy olyan mikroszámítógép tesztje is, ami a szélsebességtől függően vezérli, hogy a kinyert áram hova menjen. Alacsonyabb fordulatszám esetén szigetüzemszerűen működik, egy 12 voltos akkumulátort tölt, illetve a házban előre kijelölt fogyasztókhoz megy az energia, nagyobb szél esetén azonban az elektronika a 230 voltos szinuszos inverter felé irányítja a megtermelt áramot, és így akár a hálózatba visszatáplálás is lehetővé válik.

ÚJ, MAGYAR TALÁLMÁNY A MEGVALÓSULÁS ÚTJÁN: VÁROSI GERINC-GENERÁTOR

A kiállításon az is kiderült azonban, hogy bár a szerkezet már kis sebességű szélnél is működik, mégis csak akkor érdemes elgondolkozni a kiépítésen, ha a tetőgerinc merőleges a helyben mért uralkodó szélirányra. Ezt több módszerrel is le lehet ellenőrizni. A legegyszerűbb, ha megnézzük, merre bólint általában a környező magas fák lombja, amikor fúj a szél. Egy fokkal bonyolultabb, ha kikérjük az OMSZ-től a vonatkozó adatokat, a legbiztosabb megoldás viszont az, ha megkérjük a szélkereket forgalmazó céget, hogy jöjjenek ki, és (természetesen pénzért) hagyjanak ott nálunk két-három hónapra egy szélmérőt. Az ezzel mért adatok elemzése után derül csak ki, hogy jó irányba áll-e a tető, mint kiderült, 20-30 százalékos eltérés környékén már elég nagy a veszteség ahhoz, hogy az amúgy valóban ígéretes, de egyelőre még jócskán a kísérleti stádiumban lévő megoldás kiessen a jelöltek köréből.

Napelemet mindenhova?

Az egyik legkönnyebben alkalmazható rezsicsökkentés a napelemes, fotovoltaikus rendszer kiépítése. A Renexpón kaptunk olyan árajánlatot, ami egy 1 250 000 forintos rendszer alkalmazásával nullára csökkentette volna egy évente 3500 kWh-t fogyasztó, vagyis átlagosnak mondható háztartás éves áramköltségeit.

Tóth Péter, a Nap Labor Kft. vezetője szerint aki arra vár, hogy végre a családi házakra kitalált támogatási programokat is meghirdessék, az akkor sem jár rosszul, ha nem vár tovább. „Két-három évvel ezelőtt az önerő volt annyi, mint most a teljes rendszer” – mondja Tóth, és hozzáteszi: amúgy sem látja valószínűnek, hogy az ilyen programok ne ugyanúgy néhány óra alatt pörögjenek le, mint a cégeknek kiírt változatok. „Van egy halom tévhit a napelemes rendszerekkel kapcsolatban, össze is állítottunk egy kisokost, ami oszlatja kicsit a ködöt” – mondta a Renexpón a pályázati kiírások összeállításában és elbírálásában is tapasztalt szakember.

Tóth szerint tehát nem érdemes arra várni, hogy a magyar energiapolitika is egy a németországihoz hasonló, túlságosan is támogató rendszert vezet be a napelemek, illetve általában véve a megújuló energiák háztartási szintű felhasználásának bővítéséért. Cserébe viszont a kínai dömping és a nagyban leegyszerűsödő gyártástechnológia miatt ma már Wattonként 4-500 forintos áron kihozható egy komplett, a fenti példában is leírt rendszer. Ehhez persze az is kell, hogy a hazai áramszolgáltatók a pletykákkal szemben valójában nem gördítenek a rendelkezésükre állónál több akadályt az úgynevezett visszatáplálás elé.

„Valóban elég összetett és időigényes feladat az áramszolgáltatói engedélyeztetés, körülbelül 10-12 hét, de előfordult, hogy fél évig húzódott. A szolgáltatókkal csak ügyfélszolgálaton keresztül lehet kommunikálni, az esetleges ügyintézőhöz csak email cím tartozik, és a levélre adott válaszra 15 nap áll rendelkezésükre, amit rendszerint ki is használnak” – foglalja össze tapasztalatait egy másik megkérdezett cég, az NVSolar Energia Kft szakembere, Belák Gábor, aki szerint bár időigényes, de mindenki csatlakoztatását sikerült elintézniük idáig. „Nem keresik a kiskaput a szolgáltatók, csak időt húznak, de végül beletörődnek sorsukba” – mondja.

Olcsón termel, drágán elad?

A visszatáplálás amúgy azt jelenti, hogy a tetőre szerelt napelemek energiája nemcsak a ház fogyasztóihoz, vagyis a világításhoz, tévéhez, mosógéphez juthat el, hanem egy úgynevezett oda-vissza, kétirányú vagy szaldómérő segítségével a lakossági hálózatba is visszatáplálhatjuk a felesleget. Ennek azért van nagy jelentősége, mert az éves időszakban intézett elszámolás segítségével a hálózat ingyenes tárolóeszközként működik. Az éves összevezetés alapján akkor sem kell fizetnünk, ha a termelés és a fogyasztás nem egyszerre történik: amíg egy rendszer egy év alatt annyit termel, amennyit a fogyasztó elhasznál, addig az áramszámla akár nulla forint is lehet.

Érdekes kérdés, hogy mi van akkor, ha többet termelünk. Tóth elmondása alapján a Villamos Energia Törvény meghatározása szerint a szolgáltató a legfeljebb 50 kW teljesítményű háztartási kiserőművet kötelezően fel kell engedje a közhálózatra, a túltermelést pedig 20 Ft/kWh körüli összegért köteles megvenni tőlünk. Ez egyrészt jóval kevesebb, mint az A1 normál tarifa, ami 47 forint környékén alakul minden egyes kilowattóránként, másrészt viszont ha eleve úgy tervezünk egy rendszert, hogy nemcsak a saját fogyasztásunkat fedeznénk vele, de egyértelműen a termelésből származó bevételre pályázunk, hirtelen áfa és számlaadási kötelezettségünk is támadhat.

„Fel tudunk lépni az árampiacon, mint eladó is, ez esetben jogi személyként, vagy adószámkéréssel magánszemélyként számlaképesen tudjuk értékesíteni az általunk termelt áramot, ennek magánszemélyként SZJA vonzata van, cégként társasági adó, Áfa és egyebek” – erősíti meg az elmondottakat nekünk küldött válaszaiban Belák Gábor, akinek értékesítőként van már tapasztalata ilyen téren is. „A csak visszatápláló, vagyis az áramot eladásra termelő rendszer olyan nagyfogyasztó cégeknél lehet jobb a lakosságnál jellemző szaldós elszámolás helyett, ami az aktuális nagykereskedelmi ár alatt vásárolja a villamos energiát.”

Megtérül ez egyáltalán?

A napelemek mellett szól az a tény is, hogy borult ég esetén is képesek megtermelni a maximális teljesítményük felét, ezért lehet az, hogy a jóval kevesebb derült időjárású nappal rendelkező Németországban is akkora népszerűségnek örvend ez a technológia. Ahhoz viszont, hogy egy átlagos család fogyasztását fedezni tudjuk, 8-12 napelemtáblára biztos szükségünk lesz, márpedig ez elég nagy, lehetőség szerint dél felé néző tetőfelületet feltételez, egy átlagos tábla ugyanis másfél négyzetméter körüli helyet foglal, tehát egy teljes rendszerhez nem árt legalább 20-25 négyzetméternyi tető.

Szintén tévhit, hogy a napelemes áramtermelés egy fiatal, megbízhatatlan technológia, és hogy hamarabb jár le a garancia, mint hogy megtérülne a rendszerbe fektetett pénz. Tóth szerint azt biztos nem mondhatjuk, hogy a napelem friss találmány, mert az első, a mai napelemekhez hasonló panelt 1886-ban építette egy Charles Edgar Fritts nevű New York-i villanyszerelő. De a mai technológia is már hatvan éve van jelen, azóta is nagyjából 15-18 százalékos hatásfokú panelek készülnek, így arra várni, hogy valami durva áttörés miatt majd a mainál sokkal jobb panelek érkeznek, igazából felesleges.

A megtérüléssel kapcsolatban tudni kell, hogy a rendszerek több alkotóelemből állnak össze. A napelemtáblákra általában 10 év garancia van, a visszatápláláshoz kellő inverterre 2 és 5 év között alakul ugyanez. A napelemeknél fontos még az úgynevezett teljesítménygarancia. Ez azért kell, mert ugyan a fotovoltaikus panelek teljesítménye az eltelt idő függvényében folyamatosan romlik, de a gyártó garantálja ennek a romlásnak az ütemét, vagyis például azt, hogy 10 év múlva minimum 92 százalék, 25 év múlva minimum 83 százalék lesz a teljesítményleadásuk a névleges teljesítményükhöz képest.

Szintén érdekes elgondolás, hogy a napelemes rendszerek felszerelése egyben pénzügyi befektetés is, és mint minden befektetésnél, itt is van némi kockázat. Azonban hozam is van, a korábban említett egy-másfél millió forintos rendszer például havi szinten tíz-tizenkétezer forintos, kamatszerű segítséget jelenthet. Márpedig 8 százalékos kamatot csak kevés banki termék fizet manapság.