Sára, Márió
-2 °C
1 °C
Index - In English In English Eng

Így bomlik el egy holttest

2013.07.19. 19:52 Módosítva: 2013.07.19. 19:53
Hogyan zajlik a biológiai bomlás? Miért lesz zöld színű a holttest? Mi az a koporsószülés? Hogyan lehet tartósítani egy holttestet? És mindenekelőtt: mennyire veszélyes hat évig egy halott társaságában élni?

(Cikkünk az emberi test elbomlásának tudományos hátterével foglalkozik, a biológiai folyamat részletes leírása érzékenyebb olvasóink számára visszataszító, vagy felkavaró lehet, ennek tudatában görgessenek lefelé.)

Egy kazincbarcikai család hat évig élt együtt egy 38 éves korában elhunyt férfi mumifikálódott holttestével. A rendőrség csak annyit árult el, hogy a férfi valószínűleg természetes halállal halt meg, de további vizsgálatot is indítanak az ügyben. Az eset pikantériáját nemcsak az adja, hogy nem eltemették, hanem ágyban fekvő családtagként kezelték a holttestet, hanem az is, hogy miként maradhatott meg épségben ennyi ideig egy holttest. Azt több esettanulmány is igazolja, hogy megfelelő szerekkel, például rovarirtókkal, alkohollal, arzénnel vagy formalinnal is tartósítható egy halott; egyelőre nem tudni, hogy a család ezek közül melyik módszert választotta.

Sápadás, kihűlés, merevség

A pallor mortis fázisában a test kifehéredik: a latinul sápadtságot jelentő pallor itt arra a folyamatra utal, ahogy a bőr elsápad, miközben a vér visszahúzódik a test belseje felé. Ez 15-20 perccel a halál beállta után már megtörténik: vékony, világos bőrű embereknél figyelhető meg a legjobban. Mivel a halál miatt leáll a test vérkeringése, a gravitáció hatására a vér a test alsóbb részeibe süllyed. Az algor mortis során kezdődik meg a test kihűlése: egy órával a halál után a test először két, majd óránként egy-egy fokkal tovább hűl, míg el nem éri a környezet hőmérsékletét.

Három órával a halál után áll be a hullamerevség, a rigor mortis, ami 12 órával később éri el a csúcspontját; a test ilyenkor szinte mozdíthatatlanná merevedik, és addig így is marad, míg nagyjából három nappal később meg nem kezdődik a bomlás. 6-12 órával a halál után, a livor mortisban a vér a test alsó részébe áramlik át. Ilyenkor alakulnak ki a hullafoltok; az igazságügyi szakértők ezek alapján tudják megállapítani, hogy a testet elmozdították-e a halál beállta után.

Élet a halál után

Bár a test ekkorra már halott, még vannak működő sejtjei. A szervátültetéssel foglalkozó sebészek megfigyelték, hogy a bőrsejtek 12-24 órával a halál után is egészséges formában nyerhetők ki a testből. Ez azonban nem tart sokáig: egy héttel később a bőr is felhólyagosodik, és a legkisebb érintésre is lecsúszhat a holttestről.

A szervezetben azok az apró organizmusok is sokáig túlélnek, amik elősegítik a test bomlását. Ezek a baktériumok, illetve a szervezetben levő enzimek néhány héttel a halál után kezdik el lebontani a holttestet; a hasnyálmirigyben annyi enzim van, hogy lényegében a szervezet elkezdi megemészteni saját magát. Az autolízis során az elhalt vagy sérült sejteket lebontják az enzimek; ez a friss bomlás, ami körülbelül négynapos holttestnél képződik meg.

Nem a köröm nő, a bőr megy össze

Bár úgy tűnhet, hogy a halottak körme és haja még a holtukban is nő, az orvostanhallgatók beszámolói és a történelmi feljegyzések ellenére ez nem így van. Tény, hogy a sejtek a halál után változó sebességgel pusztulnak el, de a köröm és a haj növekedéséhez szükséges folyamatok a halál után már nem működnek.

Miután a szívverés leáll, oxigénellátás hiányában az agyműködés is megszűnik. Emiatt leáll a glükóztermelés is, így az idegsejtek néhány percen belül elpusztulnak. Glükóz nélkül azonban nincs sejtképződés sem. A naponta átlagosan 0,1 millimétert növő köröm egy szövetrétegből képződik, a növekedést a germinális mátrix szabályozza. Az új sejtek előrébb tolják a régieket, ezért növekszik a köröm, amíg él az ember.

Ugyanez érvényes a hajra is, azzal a különbséggel, hogy ennek a növekedése a szőrtüszőtől függ. A sejtképződés folyamata hasonló, és maga a folyamat is gyors, de ehhez energiára lenne szükség, amit a glükóz égése produkálna. Ehhez azonban oxigénre lenne szükség, de ennek az utánpótlása a szívvel együtt áll le.

A halál után nem a haj és a köröm növekszik tovább, hanem a testet borító bőr zsugorodik össze, ahogy a test elkezd kiszáradni. Emiatt a haj és a köröm hosszabbnak tűnik; azt, hogy a frissen borotvált holttest is borostás lesz, mire koporsóba kerül, az okozza, hogy a bőr az áll alatt is összehúzódik, és láthatóvá válik az arcszőrzet.

Ahogy a baktériumok és enzimek átjutnak a többi szervhez is, a holttest elkezd elszíneződni: először elzöldül, majd lilává válik, mielőtt egészen fekete lesz. (A zöldes színt az okozza, hogy a vérben oxidálódik a hemoglobin, és szulfhemoglobin képződik belőle.) Bár ez a folyamat eleinte nem látható, ilyenkor már érződik a bomlás szaga, a baktériumok munkája ugyanis elképesztő bűzzel jár. A rothadás miatt megindul a gázképződés, aminek a hatására a test felpuffad. Emiatt a szemgolyó kihullhat az üregéből, és a nyelv is annyira felduzzadhat, hogy nem fér el a szájüregben. A rothadási gázok nyomása bizonyos esetekben olyan erős is lehet, hogy a több hete halott terhes nő méhéből is kinyomhatják a magzatot – ezt hívják koporsószülésnek.

A bomlás során kezdődik meg a test végleges széthullása. A halott szervezeten belül felfokozódik a baktérium- és gombatevékenység, és a rovarok is aktivizálódnak: ilyenkor már peték is lehetnek a holttest szájában. A bomlás végső fázisa a szkeletonizáció, a csontvázzá alakulás: ez a végső stádium, ahol már fellép a diagenezis, a csontpusztulás is. Hogy ez a fázis milyen gyorsan következik be, azt nagyban befolyásolja a külső hőmérséklet. Átlaghőmérsékleten két évig is eltarthat, de a forró Afrikában előfordul, hogy két hét alatt bekövetkezik.

Nemcsak a hőmérséklet fontos tényező, de a holttest környezete is. A bomlás a szabad ég alatt hagyott holttestnél a leggyorsabb, a vízben úszó testnél a folyamat kétszeresére, az eltemetett halottnál négyszeresére nőhet. A csonttörések vagy bőrsérülések szintén befolyásolják a bomlást, mert ilyenkor rovarok is felgyorsíthatják a folyamatot. A koporsón belüli a rovarok előfordulása megfelelő temetéssel csökkenthető, de egyes rovarok akár két méter mélyre is leáshatják magukat. Ilyenek például a koporsólegyek, amiknek csak Észak-Amerikában 370 fajtájuk van.

Alkohol és arzén

Feljegyezték, hogy egy esetben a nyomozók egy négy hónapja érintetlen holttestre bukkantak, amit először frissnek hittek, ugyanis a rovarok szinte hozzá sem nyúltak. A vizsgálat megállapította, hogy a holttestbe nagy dózisú rovarriasztót és más vegyi anyagokat fecskendeztek, hogy elfedjék a bomlás szagát és ne fedezzék fel olyan könnyen. Egy másik esetben egy nő tüdejébe véletlenül jutott rovarirtó szer, ami miatt a rovarok nem raktak petéket a testébe.

Az ilyen esetek nemcsak a halál időpontjának a meghatározását nehezítik meg, de a rothadást és a bomlást is befolyásolhatják. A folyamat ugyanis gátolható és lassítható; amikor konzerválni akarnak egy holttestet, többnyire rothadást gátló folyadékot fecskendeznek a testbe, vagy felnyitják a holttestet, és a tartósító folyadékba áztatják.

A konzerváláshoz általában alkoholt vagy formalint, a formaldehid vízzel higított oldatát használják. Az alkohol tartósító hatása akkor is érződik, ha nem kimondottan konzerválásra használják: megfigyelték, hogy az alkoholmérgezésben elhunyt emberek teteme lassabban bomlik el. Az alkohollal tartósított test éveken át megőrizhető eredeti formájában, hátránya, hogy ez igen drága.

A formalinnal végzett tartósításhoz tízszázalékos koncentrációjú oldatra van szükség. A formalinnak két komoly hátránya is van az alkohollal szemben: egyrészt erősen rákkeltő és irritálja a nyálkahártyát, másrészt a formalinnal kezelt szövetek egy idő után összezsugorodnak és kifakulnak.

A balzsamozás során a nyaki ütőéren át töltik fel a testet konzerváló folyadékkal; ezt a folyamatot addig végzik, amíg a folyadék ki nem csordul a vena jugularison, a másik nyaki gyűjtőéren. Tartósításhoz azonban nemcsak ezeket a folyadékokat lehet használni; az arzénról például kimutatták, hogy mérgezés esetén mumifikálja az áldozat hasüregét, miközben a többi lágy rész elbomlik.

Nem veszélyes?

Az Egészségügyi Világszervezet szerint nem jelent közvetlen kockázatot egy holttest megérintése. Ha azonban az áldozat fertőzéses betegségben hunyt el, az már veszélyes lehet. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ilyen esetekben sem a holttest, hanem a fertőzés továbbterjedése jelentheti a kockázatot. Mivel a kazincbarcikai férfi az eddigi hírek szerint természetes halállal hunyt el, ez megmagyarázhatja, hogy miért nem terjedt át semmilyen fertőzés a családtagokra.

Elvileg tehát nem veszélyes megérinteni egy holttestet, még akkor sem, ha az már a bomlás fázisában van. A szervezet lebontását végző baktériumok sem jelentenek különösebb kockázatot, ugyanis azok nemcsak a halott szervezetében találhatók meg, hanem minden más emberben is.