Levadászták a kémnek nézett magyar gólyát

A múlt hét végén Egyiptomban elfogták Ménest, egy magyar gólyát, akit jeladója miatt kémkedéssel vádoltak a helyi hatóságok. Akkor egy éjszakát a helyi rendőrörsön töltött. Az egyiptomi természetvédelmi szervezetek három nappal később sikeresen elengedték egy Asszuántól délre található, természetvédelmi oltalom alatt álló szigeten.

Ménes, a jeladós gólya Asszuán közelében

Fotó: MME

A madár adója az elengedést követően a napelemeknek köszönhetően megfelelően feltöltődött, és újra kezdett sugározni. A küldött adatokból látszott, hogy a várt viselkedés szerint kisebb távolságokat repülve továbbra is a térségben maradt, ahol táplálkozással készült fel az újabb vonulási szakaszra.

Haitham Ibrahim, a gólya mentésében részt vevő Egyiptomi Környezetvédelmi Ügynökség (EEAA) munkatársa viszont csütörtökön arról tájékoztatta a gólya jelölését végző Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületet (MME), hogy Ménest a szigeten élő egyik család levadászta és megette.

A helyszínen Ménes jelölőgyűrűjét és a még mindig aktív, tehát újra felhasználható jeladóját sikerült a családtól megszerezni. Az egyesület most azon dolgozik, hogy az eszköz mielőbb visszakerüljön Magyarországra.

A madarak vonulási útvonalán elhelyezkedő országokban továbbra is jellemző a madarak sport- és fogyasztási célú vadászata. A Ménest elfogyasztó núbiai népcsoport egyike a madarakra is vadászó, napi táplálékukat kényszerűségből vadászattal is kiegészítő közösségeknek. Ez a Földközi-tenger térségében jelentős természetvédelmi problémát okoz olyan európai uniós tagállamok esetében is, mint amilyen Olaszország és Málta. A Szahara térségében a madárpusztítás hátterében jelentős részben a szegény lakosság húshoz jutásának igénye áll, melynek kapcsán még nagyobb nehézségekbe ütközik a vonuló madarak védelme.

A fehér gólyák esetében az ilyen veszélyforráshoz az is hozzájárul, hogy a hazai állomány szinte száz százaléka lakott területeken, az ember közvetlen közelében költ, ahol madaraink a hazai védettségnek köszönhetően biztonságban és táplálékbőségben élnek. Különösen a Méneshez hasonlóan rutintalan (idei fiókaként az első vonulását végző) gólyák esetében jellemző, hogy a hazai jó tapasztalataik alapján a vándorlási útvonalon sem kerülik, sőt, keresik az ember közelségét, ahol az évezredes madárvadászati gyakorlattal rendelkező törzsek könnyű prédájává válnak. Ezek közül az egyik legismertebb, és továbbra is igen hatékony módszer a dobóbot, amivel a repülő madarakat is képesek elejteni.

Az MME szerint, bár az eset szomorú, a vonuló madarakra, különösen a nagyobb testűekre a legnagyobb veszélyt kontinensünkön az elektromos hálózat jelenti. Ménes két, szintén jeladóval felszelt testvére és fajtársa Európát sem tudta elhagyni, mindkét madár halálos áramütésben pusztult el.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!