Ünnepkor támadtak Izraelre

A közel-keleti arab államok nem fogadták el az ENSZ 1947-es rendezési tervét Palesztina felosztásáról. 1948-ban, 1956-ban, és 1967-ben is fegyveres konfliktus alakult ki. Az utóbbi összecsapás, a hatnapos háború kínos arab vereséggel ért véget, légierejük 75 százalékát vesztették el egyetlen nap alatt. Az izraeliek egy héten belül szerezték meg a Gáza-övezetet és a Sínai-félszigetet, és elfoglalták a Golán-fennsíkot, Ciszjordániát és Kelet-Jeruzsálemet. A zsidó állam négyszeresére növelte addigi területét, és a térség vezető hatalma lett.  

Az arab államok szinte teljes légvédelme megsemmisült, és a haditechnikát pótolni kellett. A szovjetek siettek hamar a segítségükre, Izrael megalakulása óta, a többfordulós konfliktus során elképesztő mennyiségben, sok milliárd dollár értékben szállítottak fegyvert az arab államoknak. Egyiptom, Szíria és Irak veszteségeit a hatnapos háború után is pár hónap alatt pótolták vissza. Új konfliktus volt készülőben a zsidó állam katonai megsemmisítésére és a „palesztinok felszabadítására”.

Az egyiptomi elnök, Szadat belpolitikai okokból mindenképp vissza akarta szerezni az elvesztett Sínai-félszigetet, ezért előzőleg felajánlotta egy békeszerződés lehetőségét, azzal a feltétellel, hogy Izrael kivonul a félszigetről. Ezt a zsidó állam elutasította. Szadattal ellentétben a szíriai elnöknek viszont eszében sem volt tárgyalni, ő a katonai beavatkozást erőltette.

Ünnepkor támadtak

Egyiptom és Szíria 1973-ban október hatodikán, az egyik legnagyobb ünnepen, a zsidó engesztelés napján ment neki Izraelnek. A támadás teljesen váratlanul érte az izraelieket, a katonák a zsinagógákban böjtöltek. Az arab hadsereg október 5-én általános mozgósítást rendelt el, de ezt az izraeli hírszerzés nem tudta pontosan felmérni, a csapatösszevonásokat gyakorlatozásnak vélték. Az egyébként erősebb izraeli hadsereg ezért annyira kiszolgáltatott helyzetbe került, hogy három napba telt, mire mozgósította magát. Az arab vezetés viszont komoly stratégiai hibát követett el azzal, hogy a kezdeti sikerek után tétovázott: Izrael kihasználta a lehetőséget, és az amerikai légihídon keresztül érkező hadianyaggal ellentámadásba lendült.

Hamar megfordult a háború menete, egy hét alatt visszaverték az arab előrenyomulást. Az ENSZ október 22-én „azonnali és tartós” fegyverszünetet hirdetett, de Szadatnak még három nap kellett, hogy beletörődjön az újabb vereségbe. Kairótól 120, a szír fronton pedig Damaszkusztól 32 kilométerre álltak meg.

Amerika és a Szovjetunió, a két hidegháborús szuperhatalom nem küldött ugyan fegyveres erőket a térségbe, de hadianyagot annál többet – az USA az állam megalakulása óta támogatta Izraelt a többfordulós arab-izraeli konfliktusokban. A jóm kippúri háború részeként az arab országok 1973. október 17-én olajembargót hirdettek: felfüggesztették az olajexportot a zsidóbarát országokba, így Amerikába. Az olajár szinte azonnal a négyszeresére ugrott, és az első olajválság végigsöpört a világgazdaságon.

Lemondás és merénylet

Szadat népszerűsége a kezdeti győzelmek miatt a vereség ellenére megerősödött, az izraeliek viszont nehezen dolgozták fel a traumát: tüntetések kezdődtek, amiért a kormány nem ismerte fel időben az arabok támadási szándékát. A közvélemény Golda Meir miniszterelnököt hibáztatta, aki a tüntetések hatására 1974-ben le is köszönt, és saját állítása szerint a háború után már soha nem volt ugyanaz az ember.

Szadat a kudarcból is profitált, és változtatva addigi politikáján, tárgyalásokat kezdett a zsidó állammal. Még pár évet kellett azonban várni, mialatt a világ végigkövethette Kissinger taktikázásait, Nixon bukását, Carter győzelmét, a cionizmus ENSZ-elítélését, és a szélsőséges Begin izraeli miniszterelnökké választását.

Az egyptomi-izraeli tárgyalásokhoz végül az nyitotta meg az utat, hogy Egyiptom egyre terhesebbnek érezte a szovjet befolyást. Szadat saját kormányát is meglepve 1977-ben Izraelbe utazott, és beszédet  is mondott a Kneszetben. Végül Jimmy Carter ültette tárgyalóasztalhoz őt az izraeli kormányfővel, és megkötötték a Camp David-i egyezményt. Egyiptom az arab országok közül elsőként ismerte el Izraelt, cserében pedig visszakapta az 1967-ben elveszített Sínai-félszigetet. Ennek ára volt: Egyiptomot az arab országok árulónak tekintették, kizárták az Arab Ligából, Szadatot pedig pár évvel később egy katonai parádén meggyilkolták.