Emberien beszélgetnek a selyemmajmok

Amerikai kutatók szerint a selyemmajmok olyan mintázatokkal beszélnek, amelyek nagyon hasonlóak az emberi párbeszédekhez. Az eredmények a Current Biology című szaklapban jelentek meg. A kutatók felvették a selyemmajmok hangjait, ahogy azok egy társukat hívták egy függöny mögül. Minden állat hívná a másikat, aztán várna a másik válaszára, mielőtt újra hívnál. Az eredmények alapján a mostani megfigyelés alternatív evolúciós útvonala lehet saját társalgásunk fejlődésének. 

Magától értetődőnek tartunk társalgásainkban, pedig a felváltva beszélés és figyelés elengedhetetlen számunkra a hatékony információcseréhez. Érdekes, hogy ennek a viselkedésnek nem találjuk nyomát közelebbi rokonainknál, a főemlős csimpánzoknál.  A csimpánzok nem túl beszédesek, inkább gesztusokat használnak a kommunikációhoz. Széles körben elfogadott, hogy ezek a manuális gesztusok adják együttműködésükhöz szükséges kommunikációjuk alapját. 

Asif Ghazanfar, a Princeton University kutatója az együttműködés vokális útvonalait keresi a közönséges selyemmajmok hangadásainak vizsgálatával. Azért választotta őket, mert jóval többet kommunikálnak hangokkal, mint a csimpánzok. „Ez az egyik a két fő tulajdonság közül, amiben az emberek osztoznak a majmokkal, a másik, hogy ők is együttműködnek”. Ez a társas állatok, mint amilyen az ember is, fő jellemzője.

Daniel Takahashi, a kutatás vezetője felvette, ahogy selyem majmok egymást hívják egy szoba szemben lévő sarkaiból. Az állatokat függönnyel választották el egymástól, így hallhatták, de nem láthatták egymást. A felvételek alapján kiderült, hogy a majmok körülbelül öt másodpercig várnak, miután hívták társukat, és csak ezután próbálkoznak újra. Úgy tűnik, íratlan társalgási szabályokat követnek.

A tudósoknak két lehetséges magyarázatuk van a jelenségre. Az egyik, hogy gy csoporttag csak akkor tudhatja biztosan, hogy sikerült a kapcsolatfelvétel, ha a válasz függ a saját hangadásától, ehhez pedig szünet kell. A másik lehetséges ok, hogy ezeknek a hívásoknak bővebb információtartalmuk van, és idő kell a feldolgozásukhoz.

Valószínűleg, ugyan párhuzamosan, de az ember saját kommunikációja ugyanígy fejlődött. A mostani kutatás segíthet megérteni, hogyan léptünk át a gesztusokból a hangalapú kommunikációra.