Leállnak a kannibalizmussal az öreg galaxisok
További Tudomány cikkek
- Szakmai körökben is megosztó: most akkor jó vagy rossz az időszakos böjt?
- A madarak harcolnak és udvarolnak is alvás közben
- A nem őszinte viselkedésformák átszövik mindennapjainkat
- Magyar fejlesztés forradalmasíthatja a napelemparkok telepítését
- Eddig ismeretlen fajokat és hegyeket is találtak a víz alatt és a víz fölött is
A legtöbb galaxishalmaz közepén általában egy galaxisóriás található, amely mai ismereteink szerint hatalmas tömegét a szomszédos galaxisok bekebelezésével, az úgynevezett galaktikus kannibalizmussal gyűjtötte össze.
A NASA Spitzer űrtávcsöve, valamint WISE (Wide-field Infrared Survey Explorer) űrszondájának legutóbbi eredményei szerint azonban – az eddigi elképzeléseinktől eltérően – ezeknek a galaxisszörnyetegek a növekedése az idő előrehaladtával lelassul, vagyis egyre kevesebb szomszéd galaxist kebeleznek be. Az Astrophysical Journal folyóiratban nemrégiben megjelent közlemény szerint Yen-Ting Lin arra a következtetésre jutott, hogy a nagytömegű galaxisok étvágya a legutóbbi ötmilliárd évben lecsökkent és mostanában már nem nagyon növekszik a tömegük. A WISE és a Spitzer eredményei megerősítették, hogy sok dolgot jól értünk ebben a folyamatban, de a leghatalmasabb galaxisok tömegével kapcsolatban valóban vannak még tisztázatlan kérdések.
A galaxishalmazok ezernyi galaxisból épülnek fel, amelyek a legnagyobb halmaztagok körül tömörülnek. Ezeket a legfényesebb halmaztagokat BCG-nek (brightest cluster galaxy) nevezik. Tömegük néhány tucatszor nagyobb saját galaxisunk tömegénél. Növekedésük során bekebelezik a szomszéd galaxisokat és befogják a növekvő galaxishalmaz belseje felé szállingózó, elkóborolt csillagokat is. A folyamat részletes vizsgálata érdekében nagyjából 300 galaxishalmazt tanulmányoztak, amelyek életkorbeli szórása körülbelül kilencmilliárd év volt. A legtávolabbi vizsgált galaxishalmazokat abban az állapotban látjuk, amikor az univerzum még csak 4,3 milliárd éves volt, a legközelebbieket pedig az univerzum 13 milliárdos életkorában figyeltük meg.
Ahhoz, hogy a galaxismonstrumok tömegnövekedését megvizsgáljuk, népszámlálási módszerekhez kell folyamodnunk. Így összehasonlíthatjuk a közeli (öregebb) halmazok átlagos tulajdonságait a fiatalabb, távolabbiak átlagával. Noha a WISE és Spitzer egyaránt infravörös tartományban végez megfigyeléseket, eltérő jellemzőik jól kihasználhatók voltak ebben a kutatásban. A Spitzer több részletet lát, mint a WISE, így alkalmasabb a távoli halmazok vizsgálatára. A WISE teljeségbolt-megfigyelő programként viszont nagyobb látómezeje révén alkalmasabb a közeli halmazok leképezésére.
A vizsgálat konkrét eredményei szerint a BCG-k növekedése az elméletileg várt módon zajlott egészen ötmilliárd évvel ezelőttig, vagyis az Univerzum nyolcmilliárd éves koráig. Ez után viszont a szomszéd galaxisok behabzsolása leállt. Nem tudjuk még, hogy a BCG-k miért veszítették el ötmilliárd évvel ezelőtt az étvágyukat, de úgy tűnik, a jelenlegi elméleteinken még jócskán van pontosítani való.
A meglepő eredmény magyarázatára egy lehetőség lenne az, hogy a nagyon idős halmazokban a vizsgálatok nem képesek kimutatni rengeteg olyan csillagot, amelyek a galaxisütközések során leszakadtak a szülőgalaxisukról és a galaxisok közötti térbe távoztak. Ha így lenne, és a mai eszközeinkkel nem látszana ez a rengeteg elszökött csillag, akkor megmaradna az a kézenfekvő lehetőség, hogy a galaxisóriások továbbra is jó étvággyal táplálkoznak.