Az űrhajósok sem ússzák meg a portörlést
A Hold egyre nagyobb lesz, legalábbis a NASA adatai szerint: a felszínt borító finom portakaró vastagsága akár 1 millimétert is nőhet ezer év alatt. A friss becslést 40-50 éves adatokra alapozzák a tudósok, és azért csak most álltak elő a dologgal, mert a mérési eredmények csak most kerültek elő, a NASA még az 1970-es években elvesztette őket.
Seprő alakú, mintavételhez használt műszer az egyik Apollo-küldetésről
Fotó: Science Society Picture Librar / Europress / Getty
Az utolsó Apollo-missziók során az űrhajósok a felszíni por tulajdonságait elemző eszközöket is vittek magukkal, amik telepítésük után 52 másodpercenként küldték az adatokat a földi irányítóközpontnak. A NASA fogadta az adatokat, rögzítette is azokat az akkoriban használt, hétsávos adatszalagokra, amik aztán valamikor a hetvenes évek végén elkeveredtek, és csak 2007-ben kerültek elő. Brian O'Brien, a Nyugat-Ausztráliai Egyetem kutatója állt neki a rég elfeledett adatok elemzésének.
A holdpor tulajdonságainak kutatása az eltelt időtől függetlenül továbbra is fontos a jövő küldetéseit tervező szakembereknek. Nemcsak a leszállóhelyek kijelölése miatt: a korábbi missziók során kiderült, hogy a finom por mindent elborít, az űrhajósok szkafanderére ragadó por mellett az eszközökre lerakódó koszréteg is komoly gondokat okozhat egy hosszabb időre tervezett küldetés esetén. A homokszemcsék ráadásul kifejezetten élesek annak ellenére, hogy a holdpor finomabb tapintású, mint a liszt. A porral már az első holdra szállásnál is problémák voltak: a fékezőrakéták által felkavart finom homok miatt csúsztak a létrafokok, elkoszolódtak a kísérletek, és a hűtés miatt alapvetően fontos hővisszaverő rétegek is sokat vesztettek hatékonyságukból.
A most előkerült adatok azonban arra a kérdésre továbbra sem adnak választ, hogy is száll a por a Holdon. Egyes szakemberek szerint gyenge elektrosztatikus erők taszítják ide-oda a homokszemcséket, mások szerint komoly porviharok vannak.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
