Gál
6 °C
22 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Tükörsima a Titán tava

5760258 8583a31adaaaf199ba5b7d04552b545f wm
2014.03.26. 09:07

A Szaturnusz rendszerében működő Cassini űrszonda 2013-as radarmérései szerint tükörsima a Titan hold második legnagyobb tava, a Ligeia Mare felszíne, aminek az oka valószínűleg a szelek teljes hiánya.

A Titan az egyedüli naprendszerbéli objektum, amelynek a Földhöz hasonló időjárási rendszere van, így a vele kapcsolatos eredmények bolygónk korai történetének modellezéséhez is nagyon hasznosak. A legújabb ilyen eredmény, hogy a hold második legnagyobb tavának (Ligeia Mare) felszíne tükörsima. Ennek oka valószínűleg a teljes szélcsend volt, legalábbis akkor, amikor a Cassini űrszonda éppen elrepült a Titan mellett.

20140325 tukorsima a titan egyik tavanak felszine 1
Fotó: Cassini

A 2013-ban készült radarmérések egyrészt mélyebb bepillantást engednek az óriáshold időjárási viszonyaiba, de emellett információt szolgáltatnak annak felszíni összetételéről is. A Howard Zebker (Stanford University) által vezetett vizsgálat feltárta, hogy a tó körüli partszakaszok vélhetőleg szilárd szerves anyagokból és nem fagyott vízből állnak.

A Szaturnusz legnagyobb holdjának, a Titannak sűrű, bolygószerű atmoszférája van, felszínén pedig hatalmas, metánból és etánból álló tavak találhatók. A mintegy 420 kilométer hosszú és 350 kilométer széles Ligeia Mare nagyobb, mint az észak-amerikai Felső-tó (Lake Superior). Zebker szerint a Titan azért a legjobb analógiája a Földnek, mert az egyetlen égitest a Naprendszerben a bolygónkon kívül, amelyen szilárd, folyékony és légnemű fázisok komplex rendszere alakult ki.

A Titan vastag légköre akadályozza, hogy a Cassini tiszta képet készítsen a felszínről a látható tartományban, ezért a kutatóknak az optikai kamerák helyett a radarmérésekhez kellett folyamodniuk. A felszín által visszavert radarhullámok elemzése azt mutatta, hogy a metántó felszínén rendkívül kicsi a hullámzás.

Zebker a mérés lényegét egy példával világította meg: képzeljük el, hogy a Földön a napfény egy tó vizén tükröződik. Ha a tó felszíne nagyon sima, akkor az egy szinte tökéletes tükörként viselkedik, ami a Napnak nagyon fényes képét állítja elő. Ha azonban a vízfelszín fodrozódik, hullámzik, a visszavert fény rengeteg irányban szóródik, így a kép sokkal bizonytalanabb és halványabb lesz. Hasonló dolog történik a Titan esetében a radarvisszhangokkal is.

Zebker szerint a Cassini radarjának érzékenysége az adott mérésben 1 milliméteres pontosság elérését is lehetővé tette, így ha a Ligeia Mare felszínén lennének is hullámok, azok amplitúdója 1 milliméternél kisebb, azaz a tó felszíne elképesztően sima. A tó szinte abszolút nyugalmának egyik lehetséges magyarázata, hogy abban az időszakban, amikor a Cassini elrepült a Titan mellett, a hold szóban forgó régiójában egyáltalán nem fújt a szél. Egy másik eshetőség, hogy a hullámokat valamilyen anyag vékony felszíni rétege blokkolja. Ha például a Földön olajréteg kerül a vízre, akkor a kisebb hullámok nagy része gyorsan lecseng.

A Cassini a Titan felszínét borító anyag által kibocsátott mikrohullámú sugárzást is mérte. A méréseknek a hőmérsékletet és a nyomást is figyelembe vevő elemzése alapján Zebker és munkatársai megerősítették azt a korábbi eredményt, miszerint a Ligeia Mare körüli területek szilárd szerves anyagokból, főként a tavat is alkotó metánból és etánból állnak. Zebker szerint – hasonlóan a vízhez a Földön – a Titanon a metán három fázisban, szilárd, folyékony és légnemű halmazállapotban is létezhet.

A Föld és a Titan közötti hasonlóság miatt utóbbi bolygónk korai fejlődésének jó modellje lehet. Az óriáshold ugyan részleteiben különbözik a Földtől, de a globális cirkuláció létezése okán a nagy léptékű kép nagyon hasonló. Ha két teljesen különböző környezetben látjuk ugyanazt, az elősegítheti a bolygószerű testek fejlődését vezérlő általános elvek feltárását, illetve annak magyarázatát, hogy a miért alakult ki az élet a Földön és miért nem a Titanon.

Az eredményeket részletező szakcikk a Geophysical Research Lettersben jelent meg.