Ha ma csak egy, új típusú röntgenpulzárt néz meg, ez legyen az

Meglepő felfedezést jelentettek be a nagytömegű csillagok röntgensugárzásának területéről, ami alapján jogosnak tűnik a röntgenpulzusokat mutató égitestek új kategóriájának bevezetése - írja a Csillagaszat.hu.

Azonnali kérdések órája:

• Mi az a nagytömegű csillag? A 8-10, vagy annál több naptömegű csillagokat sorolják ide; értelemszerűen ez azt jelenti, hogy a tömege 8-10-szerese a Napénak.
• Tényleg van a csillagoknak röntgensugárzásuk? Persze, ezt már közel 40 éve tudjuk.

Ezek a csillagok erős szelek forrásai, amikben lökéshullámok keltik a forró plazma nagy energiájú sugárzását. Sok ilyen csillag periodikusan kitágul és összehúzódik, azaz pulzál. Az asztrofizikusok ezt mostanáig teljesen független fizikai jelenségnek tartották.

Most, hogy már mindent tudnak, egy egyszerű szemléltető ábrával magyaráznánk a jelenséget, amire már a címlapi ajánlóban is fölhívtuk a figyelmüket:

A ξ1 (kszí-1) Canis Maioris röntgen- (felső három panel) és optikai fénygörbéje (alsó panel), a pulzációs fázis szerint ábrázolva!

Lidia M. Oskinova (Univ. of Potsdam) és munkatársai a ξ1 CMa jelzésű fényes pulzáló B színképtípusú csillag (a rövid periódusú béta Cephei típusba tartozik, erős mágneses terét korábban már kimutatták) röntgenméréseit elemezték.

Az adatokat az XMM-Newton űrtávcső rögzítette. A kutatók legnagyobb meglepetésére a röntgensugárzás ingadozását találták, ami pontosan párhuzamosan modulálódik a látható fény tartományában tapasztalható pulzációs változásokkal.

Még nincs jó elméleti magyarázat a megfigyelt jelenségre, de a felfedezés jelzi, hogy a nagytömegű csillagok tömegvesztését, pulzációját és mágneses aktivitását egyáltalán nem értjük még minden részletében.