Ön megnyalná vagy megmérné a Titán vizét?

A Szaturnusz legnagyobb holdjának, a Titánnak a jégpáncélja alatt húzódó óceán ugyanolyan sós lehet, mint a Holt-tenger – közölte a NASA, írta meg az MTI, vette át az Index, olvasták el önök.

Nyilván fölmerül a kérdés, hogy ezt mégis hogyan tudták megállapítani. Erre két módszer is létezik:

Az Akkor Hiszem El, Ha Már Megnyaltam Módszer

Ahhoz, hogy a vízről meg lehessen állapítani, hogy sós, egyszerűen bele kell inni. Ehhez emberi közreműködés kéne, de mivel a NASA egyedül nem tudna emberi űrhajóst juttatni a Titánra, nemzeti összefogásra lenne szükség. Így talán elkészülhet egy olyan űreszköz, ami legalább egy állatot eljuttatna a Titánig.

Egy lefűrészelt agancsú kisebb szarvas valószínűleg megfelelne erre a feladatra, mivel nekik igen kifinomult ízlelésük van: míg az ember például csak egyféle keserűt érzékel, az őzek és szarvasok több százat tudnak megkülönböztetni.

Ha a szarvas eljut a Titánig, egy elasztikus kötéllel lebocsátható lenne a vízfelszínig az űreszközről, és sisakkamerákkal figyelni lehetne, hogy a sós vízre összerándul-e az arca. Ennek a módszernek sajnos van két hátránya is.

• A szarvas talán nem is lenne szomjas, ezért nem biztos, hogy inna az óceánból. Ismeretlen körzetben még az emberhez szokott emlősök is kiszámíthatatlanul viselkednek, így megjósolhatatlan, hogy egy vadon élő állat hogy reagálna arra, ha egy űrhajóból kilökve, kötélen lógva kéne innia egy idegen égitest vizéből.
• A Titán légkörében 95 százalék a nitrogén és 3 százalék a metán koncentrációja, ami annyira inkompatibilis a szarvassal, hogy a szerencsétlen azonnal bele is halna.

Létezik ugyan egy űrszarvas nevű faj, de az éppúgy csak a képzeletben létezik, mint a fenti eljárás, így ezt a módszert elvethetjük. Sebaj, spóroltunk egy szarvast, egy űrhajót és egy rakás pénzt. Viszont így már nem marad más hátra, mint

A Mérjük Meg A Titán Gravitációs És Topográfiai Jellemzőit A NASA Komputereivel Módszer

Ha olvassák az Icarus szaklapot, abban megnézhetik a Szaturnusz gyűrűrendszerét és holdjait tíz éve vizsgáló Cassini űrszonda gravitációs és topológiai adatait; ezekből kiderül, hogy a NASA Titán-modelljei szerint sikerült feltérképezni a a hold külső jégpáncéljának szerkezetét és az alatta rejtőző óceánt.

A modell alapján a szakemberek arra jutottak, hogy a Titánon lévő óceán sűrűségének viszonylag magasnak kell lennie ahhoz, hogy magyarázatot adjon a gravitációs adatokra. Az óceán sűrűségéből arra következtettek a kutatók, hogy a víznek nagyjából ugyan olyan magas sótartalommal kell bírnia, mint a világ legsósabb tengerének.

Giuseppe Mitri, a tanulmány vezető szerzője szerint földi léptékkel mérve a Titán óceánjai szélsőségesen magas sótartalmúak. A szakember szerint az új ismeretek fényében érdemes lehet újragondolni az óceán jelenkori esetleges élővilágának kérdését, noha azt is valószínűnek tartja, hogy a múltban nagyon eltérőek lehettek az ottani környezeti feltételek.

Az adatok alapján valószínű, hogy a Titán jégpáncéljának vastagsága finom eltéréseket mutat a különböző területeken, ami alátámasztja az arra utaló korábbi jeleket, hogy a Titán jégpáncélja szilárd és maga az óceán is lassan kristályosodik és jéggé változik. A kutatók szerint ennek a fagyási folyamatnak fontos kihatása lehet az óceán lakhatóságára, mivel korlátozza az anyagok cseréjét a felszín és az óceán között.