János, Pál
19 °C
34 °C
Index - In English In English Eng

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Először én is azt hittem, hogy az Agymenők egy paródia

2015.04.17. 17:51
A kaliforniai Caltech a világ egyik legjobb egyeteme, vannak rangsorok, amelyek szerint egyenesen a legjobb. Bekerülni iszonyúan nehéz, már csak azért is, mert a nagy amerikai elitegyetemek 15-20 ezer fős diáklétszáma helyett itt mindössze kétezren tanulnak. Az egyetem éves büdzséje kb. 2 milliárd dollár, ami a teljes magyar felsőoktatás 3-4 évi költségvetésének felel meg. 33 Nobel-díjast adtak eddig a tudományos világnak, és a Caltech üzemelteti a NASA JPL kutatólaborját, ami többek között a Mars-járó projekteket vezényli. Ennél feljebb a világon műszaki egyetemben már nem nagyon van szint. Az egyetemen egy szál magyar kutató dolgozik; a hármasra sikerült magyar diplomája után kevesen fogadtak volna arra, hogy egyszer itt fog kikötni.

Múlt pénteken együtt ebédeltem egy Nobel-díjas professzorral, Robert Grubbsszal – kezdi a beszélgetést a Caltech magyar kutatója, dr. Radácsi Norbert, mintha teljesen hétköznapi dolog lenne Nobel-díjasokkal ebédelni. Tíz perc után már kezdem kapiskálni, hogy a Caltech egy olyan hely, ahol az ilyesmi azért elő-előfordul az emberekkel.

„Grubbs professzor nagyon szerény, barátságos ember. Azt mesélte, hogy sosem volt jó tanuló, de még a tudományos karrierje elején is úgy érezte, hogy a csupa nála okosabb emberrel van körülvéve. Állást is alig kapott: az akadémikus pályáját a Michigan State Universityn kezdte, ami nem különösebben neves egyetem. Az ötvenéves érettségi találkozóján az összes volt osztálytársa azzal viccelődött, hogy annak idején milyen jól titkolta, hogy ennyire okos. Aztán megmutatta nekik a Nobel-díját.”

Grubbs professzor a kémiai Nobelt kapta meg 2005-ben a szerves szintézisen belüli metatézis módszer kifejlesztéséért. Radácsi Norbert ekkor Debrecenben volt fizikushallgató, úton a hármas, vagyis közepes minősítésű diplomája felé. Most meg tulajdonképpen kollégák a világ legjobb egyetemén.

„Nem vagyok zseni, nem volt hátszelem. Én vagyok az első a családomból, aki diplomát szerzett, aztán most itt vagyok a világ legokosabb emberei között. Nem kell zseninek lenni a nagy célok eléréséhez, elég, ha hiszel magadban, és sosem adod fel” – árulja el a sikere titkát, ami ugyan úgy hangzik, mint egy hollywoodi film végén a tanulság, de úgy tűnik, a való életben is működik.

Nanokristályok a pincében

De hogy jut el az ember a hármas diplomától a világ legjobb egyetemének kutatólaborjáig? Norbert útja elég kacskaringós volt. „Annak idején, amikor megszereztem a PhD-fokozatomat, mondtam a kollégáimnak, hogy én előre szeretnék lépni, és a Caltechre vagy az MIT-ra eljutni kutatóként. Persze kinevettek. Több mint 100 pozícióra pályáztam, ebből kettőnél jutottam el a skype-os állásinterjúig. Az MIT végül nem ajánlott fel állást, a Caltechnél azt mondták, ha megnyerek egy bizonyos ösztöndíjat, jöhetek. Nem nyertem meg. De nem adtam fel.”

Egy éles kanyarral a magyar honvédség lett a következő állomás, ahol Norbert vadászpilótának állt. Több mint ezer jelentkezőből nyolcat vettek fel. A kiképzés után két évet szolgált le, amikor jött a nagy lehetőség: a neves holland műszaki egyetem, a Delft keresett egy projekthez olyan kutatót, akinek katonai múltja van. Itt szerezte meg négy év kutatás után a doktori fokozatot is, ami így összesen már elég jó belépő volt egy amerikai egyetemre, a Purdue-ra, és innen sikerült egy év múlva, tavaly a Caltechre bejutni, ahol Norbert nanotechnológiával foglalkozik.

„Van egy laborom az alagsorban, lézerekkel, részecskegyorsítókkal plazmatechnológiával és hasonlókkal, ahol nanoméretű, nagyon pici kristályokat készítek. Ezek azért hasznosak, mert minél kisebb egy kristály, annál nagyobb felülettel rendelkezik a térfogatához képest. Ez pedig nagyon sok mindenre jó lehet, például gyógyszerhatóanyagok oldékonyságát lehet növelni vele, vagy éppen robbanószerek tulajdonságait javítani."

A calteches kutatás, amiben részt vesz, üzemanyagcellákkal foglalkozik, az energiafelhasználást próbálják javítani. „Az én dolgom konkrétan az, hogy kidolgozzak egy új technológiát a cellák gyártásához, ehhez építek berendezéseket. Most éppen elektródákat készítek nanotechnológiával, ez azért jó, mert a kisebb, nanostrukturált elektródák nagyobb katalitikus felülettel rendelkeznek, mint a normál méretűek. Így végül hatékonyabb lesz az üzemanyagcella.”

Az igazi agymenők

A Caltechet mi leginkább az Agymenők (Big Bang Theory) című vígjátéksorozatból ismerhetjük. Ezzel először Norbert is így volt, és megdöbbenve kellett tapasztalnia, hogy

a sorozat szereplői sokkal jobban hasonlítanak a valódi hóbortos zsenikre, mint azt bárki gondolná.

„Amikor idekerültem, azt hittem, amit mindenki, hogy az Agymenők egy paródia. Azóta találkoztam jó pár olyan emberrel, akik minden szempontból simán túltesznek Sheldon Cooperen."

Elég sokféle okos ember van körülötte, vannak igazi hóbortos tudósok is. „Főleg az elméleti asztrofizikusok, ők néha zavarba ejtően olyanok tudnak lenni, mint Sheldonék a sorozatban. De sok tudós van, aki a tudományterülete mellett komolyan foglalkozik például tánccal vagy zenével. A másik kategória az, aki teljesen átlagos, hétköznapi embernek tűnik. Ilyen az összes Nobel-díjas tudós, akikkel eddig találkoztam. Ami sikeressé tette őket, az a kitartás, és a kemény munka – és persze szerencsések voltak a kutatási területükkel, jókor voltak jó helyen.”

És hogy mi a leginkább valóságtól elrugaszkodott dolog az Agymenőkben? Sosem találnák ki, bár tulajdonképpen teljesen logikus, és a sorozat dramaturgiájához szükséges: a közös ebéd az egyetemi kantinban. „Itt Dél-Kaliforniában egész évben gyönyörű, napsütéses idő van, aki a kampuszon ebédel, az a szabadban teszi. Amúgy maga a közös ebéd sem szokás, a kollégáim többsége vagy megeszi a szendvicsét az asztalánál munka közben, vagy hazamegy enni, én is szinte mindennap hazamegyek.”

Az egyetemi élet a Caltechen egyébként sem olyan, ahogy azt a filmek alapján elképzelné az ember. Ennek az egyik oka, hogy

az egyetem meglepően kicsi: 2000 diák, 300 tanár és kb. 600 kutató otthona. Összehasonlításképpen a budapesti Műegyetemen 23-24 ezer diák tanul.

De a híres amerikai elitegyetemek, a Harvard, a Stanford, az MIT is 10-15-20 ezer diákot oktatnak. A Harvardon több mint kétszer annyi tanár van, mint a Caltechen diák.

„Itt nagyon csendes az élet egy átlagos hétköznapon. Egy pici kampuszon terül el az egyetem, az egészet körbe lehet sétálni tíz perc alatt. Külső szemlélő nem mondaná meg, hogy a világ egyik legerősebb elit egyeteme. Nagyon családias a hangulat, és ez kihat az itt dolgozókra. A legtöbb egyetemen például a sztárprofesszorok egészen elérhetetlenek. Ez nálunk nem így van. Jelenleg öt Nobel-díjas professzor dolgozik aktívan az egyetemen, és teljesen átlagos, szerény emberek. Az első találkozásom egy Nobel-díjassal a karácsonyi egyetemi banketten történt. Leültünk egy asztalhoz vacsorázni a barátnőmmel, és kicsit később egyszerűen odaült hozzánk beszélgetni az egyik professzor a feleségével. Na ő volt dr. Robert Grubbs, 2005 kémiai Nobel-díjasa.”

20 milliós tandíj, 13 dolláros pizza

Ahogy kutatóként, úgy diákként sem egyszerű a Caltechre bekerülni. „Ha diáknak jelentkezik valaki, az az alap, hogy kitűnő jegyei legyenek, és jó ajánlólevéllel rendelkezzen. Ami igazán fontos, az a kutatási tapasztalat, sok diák először ledolgozik pár évet valamilyen kutatócégnél, mielőtt sikerrel felvételizne.” És ha bekerült az ember, akkor jön csak a java.

A tandíj egy évre több mint 40 ezer dollár, ami az egyéb kiadásokkal (tankönyvek, kollégium) 70 ezer fölé is felmegy, vagyis elérheti a 20 millió forintot is az éves költség.

„Nem ismerem a diákok anyagi helyzetét pontosan, de azt tudom, hogy vannak itt bőven gazdag szülők gyerekei, és tehetséges ösztöndíjasok is. Én kutató vagyok, nem diák, tehát kutatói fizetést kapok az egyetemtől. Ez elég szerény, de azért éppen meg lehet élni belőle. Életemben először most van lakótársam, egy kínai sráccal bérlünk egy kétszobás lakást. De a Cheesecake Factoryba nem tudnék elmenni minden héten, mint Sheldonék a sorozatban, az nekem már nagyon drága étterem.”

DSC04668
Fotó: Radácsi Norbert

Ennek tükrében nem csoda, hogy Norbert ugyan felforgatta az egyetemet magyar diákok vagy kutatók után, de egyetlenegyet sem talált. Azért ha a Caltechen nem is, a környéken vannak bőven magyar tudósok. „Mielőtt kiköltöztem, felvettem a kapcsolatot Oláh György professzor úrral, ő szintén Nobel-díjas, magyar származású kémikus. Az ő segítségével találtam rá a Nyugati Parti Magyar Tudósklubra, rendszeresen tartunk gyűléseket, illetve segítjük a kapcsolatot a magyarországi és az itteni tudósok között.”

És hogy mi a legszórakoztatóbb dolog abban, ha valaki a világ legmenőbb egyetemén barkácsol nanokristályokat a pincében? Norbert szerint az évtizedes rivalizálás a keleti part legjobb műszaki egyetemével, az MIT-val. Ez az Agymenőkben is állandó poénforrás, de a két egyetemen leginkább eszement diákcsínyekben jelenik meg.

Az MIT-sek például pár éve egyszerűen ellopták a legendás Fleming Cannont – ez egy 150 éves, másfél tonnás ágyú, aminek az eldördülése jelzi hagyományosan a félév végét a Caltechen. A kaliforniaiak sem maradnak adósok, rendszeresen osztogatnak például a rivális egyetemen a gólyáknak ingyen pólókat az MIT címerével, és azzal a szlogennel, hogy „Mert nem juthat be mindenki a Caltechre”.

Egyszer az MIT-s ajándékbögréket hekkelték meg, amelyek hő hatására megváltoztatták a mintájukat, a Caltech logója jelent meg rajta, egy pálmafa, és a “The hotter institute of technology” felirattal. Ami nemcsak arra utal, hogy a Caltech a menőbb, de emlékeztet a keleti parti diákok legnagyobb szívfájdalmára is: arra, hogy Pasadenában most is 26 fok van, míg Bostonban ma éjjel mínusz 13 volt, és napok óta havazik.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!