Konstantin
12 °C
25 °C

Hihetetlen, de nem igaz: a csoki fogyaszt!

GettyImages-175084455
2015.05.30. 15:16

Az alacsony szénhidráttartalmú diéta hatékonyságát, és a fogyókúra eredményeit javítja, ha az ember étcsokoládét eszik mellé, sőt, a koleszterinszintnek is jót tesz - derítették ki tudományos kísérletekkel német kutatók. Tanulmányukat az International Archives of Medicine című tudományos szaklap közölte, az érdekes kísérletről beszámolt a fél világsajtó, címlapon szerepelt Európa legnagyobb példányszámú napilapjában, a német Bildben, írt róla a Huffington Post, a Cosmopolitan, és szinte az összes nagyobb, egészséges életmóddal foglalkozó online és papírmagazin.

Csakhogy az egész tanulmány és kutatás egy orbitális kamu volt.

A szerzője saját magát leplezte le az io9-ra írt cikkében, amiben rámutat arra, hogy a tudományos szakújságírás néha alig-alig megbízhatóbb, mint az ezoterikus-alternatívmedicinás média, amit hasonló módszerrel nemrég mi is hülyére vettünk.

Igazi kutatás, hamis eredményekkel

Johannes Bohannon, a tanulmány szerzője nem létezik, a tréfát kieszelő és végrehajtó újságíró találta ki. A kutatóintézet, ahol dolgozik, az Institute of Diet and Health, csak egy weboldal. A kísérlet azonban valódi volt, egy német tévéstáb (akik az egész átverésből dokumentumfilmet forgattak) segítségével valóban kerestek tesztalanyokat, azokat tényleg csoportokra osztották, diétára fogták őket, és különféle mennyiségű csokoládét etettek velük, vért vettek tőlük, és különféle méréseket végeztek rajtuk. Végül arra jutottak, hogy a csokievő csoport 10 %-kal hatékonyabban adott le a testsúlyából, mint a csokit nem evő.

A probléma a kutatással az volt, hogy szándékosan borzasztóan trehány munkát végeztek az áltudósok. Először is a vizsgált mintát olyan kicsire vették (15 ember vett részt a kísérletben, ez messze a komolyan vehető szint alatt van egy ilyen tesztnél), hogy az eredményeket akár 1-2 véletlenszerű, kiugró eset is jelentősen torzítani tudja. Nem törődtek az egyes csoportokban azzal, hogy oda milyen korú, nemű, és testtömegű emberek kerülnek. Végezetül a diéta betartását egyszerű bemondásra elhitték mindenkinek, nem ellenőrizték, mit esznek valójában a tesztalanyok. Ilyen körülmények mellett a számok a mért 18 élettani jellemzőből kettőnél fals pozitív összefüggést mutattak - ez teljesen természetes dolog, így működik a statisztika.

Az ilyen, rossz minőségű kutatásokat hivatott a tudományos publikációkból kiszűrni az úgynevezett peer review rendszer, amikor az adott szakterületen dolgozó független kutatók ellenőrzik és hitelesítik a cikkeket megjelenés előtt. Ez egy hosszú folyamat, komolyabb tudományos szaklapoknál akár hónapokig is eltarthat. Bohannon saját bevallása szerint biztos volt benne, hogy az ő kamutanulmánya is fennakad majd a szűrőn, elvégre két Google-keresés lebuktatta volna, hogy sem ő, sem a kutatóintézete nem létezik – nem is beszélve a tanulmányban is leírt ordító eljárási hibákról és hiányosságokról.

600 euró lesz, lehet a kasszához fáradni

A tanulmányt 20 tudományos szakfolyóirathoz küldte be Bohannon, és több is volt, ami 24 órán belül reagált, azt írva, hogy azonnal leközlik a friss kiadásban a cikkét, ha fizet némi sürgősségi felárat. Az International Archives of Medicine volt az egyik ilyen, itt jelent meg végül a cikk, 600 euró ellenében, egyetlen szónyi változtatás nélkül, az egész peer review rendszer kihagyásával.

A megbízhatónak tűnő tudományos szaklapra hivatkozva Bohannonék szétküldtek a német médiának egy sajtóközleményt, és innentől nem volt megállás. Pár napon belül a "Csokievéssel lehet fogyni!" szalagcím a Bild címlapján virított, közvetlenül a Germanwings-tragédia aktuális hírei mellett. Innen aztán átvette az egész német sajtó, aztán a sztori kijutott az országból, írt róla az Irish Examiner, a Times of India, szerepelt amerikai tévé- és rádióműsorokban. Bohannon elmondása szerint egy csomó újságíró megkereste, hogy megszólaltassa a tudományos-fogyókúrás szenzációt feldolgozó cikkében, de egyedül a Shape magazin munkatársa tett fel konkrétumokra vonatkozó kérdéseket (az alkalmazott csoki kakaótartalma és pontos márkája érdekelte).

Egyetlen újságíró sem keresett rá a kamutudós, vagy a kamu-kutatóintézet nevére, Bohannon publikációs listájára, tudományos hátterére. Egyetlen újságíró sem szólaltatott meg a témával foglalkozó más tudóst, aki rámutathatott volna a kutatás hiányosságaira.

A magyar sajtóba meglepő módon szinte egyáltalán nem ért el a csokidiéta bombahíre, a Google két magyar találatot ad Johannes Bohannon kutatására: a Blikk írta meg röviden, illetve Szendi Gábor, a tudományos körökben finoman szólva vitatott elismertségű paleo-pápa hivatkozik rá egy cikkében, teljesen komolyan véve a benne leírtakat. Persze álszentség lenne azt mondani, hogy a magyar sajtó átlátott volna a szitán. Valószínűleg inkább az történt, hogy egyszerűen nem érte el a tudományos kisszínes hírekkel foglalkozó újságírók ingerküszöbét a sztori. A magyar sajtó egyébként is jellemzően inkább angol nyelvű forrásokból veszi át az ilyesmiket, Bohannon tanulmányának pedig a német médiában volt igazán nagy visszhangja.

Lusta sertések vagyunk mind

Bohannon kísérlete két dologra világít rá. Egy: az újságírók lusták. Egy kis színes hír erejéig, főleg ha az első pillantásra megbízható forrásból származik, hajlamos félretenni a szakmai alapelveket, majd azzal takarózni, hogy a hírverseny kényszerített erre. Kettő: a tudományos publikációk világában nagyon nagy gondok vannak. A publikálási kényszer, az impaktfaktorok, a tudományos folyóiratokat kiadó óriáscégek kitermeltek egy olyan szürkezónát, ahol az International Archives of Medicine-féle kamuszaklapok tenyésznek, amelyek némi pénzért cserébe félreteszik a tudományos alapelveket.

Az International Archives of Medicine egyébként már törölte az online kiadásából a csokis tanulmányt, de akit érdekel, eredetiben elolvashatja itt.