Albert, Lipót
7 °C
14 °C
Index - In English In English Eng

Halpikkelyből fejlődött ki a fogzománc

2015.09.24. 13:55

Kövületek és genetikai bizonyítékok utalnak arra, hogy a zománc nem a fogakban alakult ki, hanem a több mint 400 millió évvel ezelőtt élt halak pikkelyében, és csak később vált a fogak fő komponensévé - írja az MTI. A zománc az ember és a gerincesek szervezetének legkeményebb szövete, de a tudomány eddig bizonytalan volt az eredetében.

A Nature-ben publikált tanulmány szerzői megvizsgálták két kezdetleges, a szilur földtörténeti időszakban élt csontos hal kövületeit, és nem a fogaikon, hanem a pikkelyeiken találtak zománcborítást. A szilur időszakban fontos evolúciós változások zajlottak a tenger élővilágában.

Az emberi szervezetben csak a fogban található zománc, mely kulcsfontosságú a fogazat jó működéséhez, az étel elfogyasztásához és emésztéséhez. Természetes, hogy azt feltételezték, ott is alakult ki

 - mondta Per Erik Ahlberg, a svéd Uppsalai Egyetem munkatársa, a tanulmány egyik szerzője. A tudósok szerint csak évmilliókkal később tartott ott az evolúció folyamata, hogy a zománc a fogakba épült, és ott erősebbé, keményebbé vált.

A legtöbb gerinces fogainak egyik fő alkotóeleme a fényes, fehér zománc, mely szinte teljes egészében kalcium-foszfátból áll. Fogainkban ez a szövet a harapást szolgálja, de eredetileg védő feladatot látott el a kezdetleges halaknál, többek közt a kajmánhalféléknél és a sokúszós csukaféléknél - tette hozzá az egyetem egy másik kutatója, Qingming Qu. A halak minden földi gerinces, vagyis a kétéltűek, hüllők, madarak és emlősök, köztük az ember ősei is.

Az Andreolepis rendszertani nevű sugarasúszójú hal 425 millió éves kövületei arról árulkodnak, hogy az állat pikkelyeit vékony zománcréteg borította. Egy másik, Kínában talál, Psarolepis nevű hal 418 millió éves kövületén a pikkelyek mellett a csontokon és pofán is zománcréteget talátak. Egyik egyed fogai sem tartalmaztak zománcot.

További bizonyítékokat találtak az USA középső és déli részén ma is élő kajmánhal genomjában. Ez a faj nem sokat változott a dinoszauruszok kora óta. A kajmánhal pikkelyeit is fényes, zománcszerű anyag fedi.

A kutatók azonosították a zománc létrejöttével kapcsolatos géneket, melyek a hal bőrében működtek, és kimutatták, az anyag valóban a zománc egy fajtája.