Előd
7 °C
17 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mondd meg, ki az apád, megmondom, ki vagy

kozmunka
2015.09.28. 14:38
Van kocsid? Van barátod? Mire jutottál a többiekhez képest? Nem is érdekel? Ha mégis, akkor itt van néhány újabb érdekes adat. Ha meg mégsem érdekel, ez a cikk akkor is rólad szól, meg arról, hogy egy csomó embert egy csomó minden már nem érdekli – és erről is van néhány érdekes adat.

Nem, a cím egyáltalán nem túlzás arról, hogy a családi indíttatás milyen fontos, hogy a származás alapvetően befolyásolja a társadalmi esélyeket, legalább annyira, mint a lakóhely. Az országon belül hatalmasak a különbségek, az anyagi hátrányok mellett

az emberi kapcsolatokban is nagy a nélkülözés.

– derül ki egy új kutatás adataiból. De az MTA és a Tárki felmérése azt is jelzi, hogy mennyire tömeges a demokráciából való kiábrándulás és a reményvesztettség.

Statisztikákkal tele a padlás, de azok közül egy csomó oda is való, a komoly és tényleg aktuális szociológiai kutatásokból viszont mostanában elég nagy a hiány. A pangás oka persze a pénz, úgyhogy tök jó, hogy az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontja most a Tárkival közösen komolyabb eszközökkel vizsgálhatja azt, hogy mi van ma: „az integrációs és dezintegrációs folyamatokat”, vagyis nagyjából azt, hogy mennyire vagyunk egyben, vagy szétcsúszva.

A tavaszi 3500 kérdőívükből most itt vannak az alapadatok, és már ezekből is látszik néhány fontos összefüggés. Például olyanok, amelyek kicsit konkretizálják a „kutyának kutya a kölyke”, és a többi hasonló népi bölcsességet arról, hogy a dolgok jelentős részét úgyis az dönti el, hogy ki hova születik.

Az, hogy az apád mennyit tanult, majdnem annyira meghatározza a jövedelmed, mint a saját végzettséged

– ez az egyik elég ijesztő eredmény. Szám szerint: a diplomás apák gyerekei átlagosan 188 ezret visznek haza, ha viszont a papa megállt 8 osztálynál, ez alig százezret jelent — még egyszer: egy generációval később.

Ez a diagram pedig a saját iskolai végzettség és a jövedelem kapcsolatáról mutatja meg, hogy az oktatáspolitikai reformelképzelések dacára a felsőfokú végzettség mennyire komoly ugrást jelent: a diplomások háztartásában közel 200 ezer forint az egy főre eső jövedelem, az érettségizetteknél ennek csak a kétharmada.

 

A 3 millió deprivált országa

Óriásiak a területi különbségek is. Budapesten az emberek 60 százaléka mondja azt, hogy könnyen tudják fedezni a háztartás kiadásait, a falvakban élők kilenctizedének okoz ugyanez nehézséget.

A regionális különbségek kelet és nyugat, főváros és vidék között látszanak a foglalkoztatottságban is, de már nem annyira a munkanélküliségben, mint inkább a közmunkában. Az Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon az összes foglalkoztatott negyede volt közmunkán az elmúlt évben, vagyis már nem csak egy-egy faluban, de

egész nagyrégiókban jelenti a közmunka az elsőszámú munkalehetőséget,

legalább a statisztikákban javítva a helyzetképet. 

Fotó: Kovács Tamás

Az ország egészében a háztartások 37 százaléka számít depriváltnak, az emberek több mint ötöde pedig súlyos anyagi deprivációban él, magyarul igazi szegénységben. Ezt többek között azzal a kérdéssel mérik, hogy a háztartás milyen alapvetőnek tekintett dolgokat engedhet meg magának, és mi az, amivel – anyagi, és nem mondjuk elvi okokból – nem rendelkezik.

 

Míg a válaszok szerint tévére és telefonra tényleg csak a legszegényebbeknek nem futja, egy egyhetes nyaralást már csak a felső harmad engedhet meg magának.

A hátrányok nem csak az anyagiakban jelennek meg, hanem az emberi viszonyokban is. A diplomásoknak, a fiataloknak, a fővárosiaknak, a jobban keresőknek több a szoros érzelmi, családi, baráti kapcsolata.

A rosszabb helyzetűek nem csak gazdasági értelemben szegényebbek, hanem a kapcsolataikban is.

A magány különösen erősen jelentkezik az idősebbek, a munkanélküliek és a közmunkások között. És szintén a lent lévők érzik magukat a leginkább kirekesztve a társadalomból.

Állás és álláspont

Az idősebbek (megöregedni önmagában is szinte minden szempontból komoly hátrányokkal jár Magyarországon) mellett ugyanők azok, akik a leginkább kitaszítottnak, értéktelennek érzik magukat, és akik közül sokan értenek egyet azzal az állítással is, hogy „az élet olyan bonyolulttá vált, hogy alig találom a helyemet”.

Miközben nekik lenne a legtöbb okuk elégedetlenségre, a vizsgálatok alapján a legrosszabb helyzetben lévők zöme passzív. Nem politizál, nem nagyon szavaz, nem demonstrál – elkeseredettsége és frusztrációja nem is nagyon hallatszik sem a helyi, még kevésbé a nagypolitikában. Pedig az önmagukat az alsó osztályba sorolók vannak a legrosszabb véleménnyel a politikai intézményekről, úgy érzik, hogy a teljes intézményrendszer magára hagyta őket.

A baloldal eközben egyre inkább visszaszorul Budapestre, és már csak az idősebbekre összpontosul.

Az ország egészében az emberek nagyobb része jobboldalinak mondja magát. Egyébként a jobboldali póluson lévők is legnagyobb arányban a fővárosiak közül kerülnek ki, tehát ideológiailag Budapest a legpolarizáltabb. Az eredmények szerint az osztálylétrán felfelé haladva növekszik az önmagukat jobbra, és csökken a centrumba sorolók aránya.

Hozzám hasonló emberek

Bár a demokráciapártiak jelentős többségben vannak a kifejezetten diktatúrapártiakhoz képest, a demokráciából való kiábrándultság, beletörődés abból is látszik, hogy

csak a válaszolók kisebbsége ért egyet azzal, hogy a demokrácia minden más politikai rendszernél jobb.

 A magyar társadalom egyharmada rendszerszkeptikus: úgy gondolja, hogy számára és a hozzá hasonló emberek számára tök mindegy, hogy milyen politikai rendszerben él.

Ez a politikai minden mindegy hangulat leginkább az alsó rétegekre és a munkásosztályra jellemző. A diktatúrát vonzónak érzők viszont nem is annyira ők, mint inkább az alsó középosztály. A magyarázat valószínűleg arrafelé keresendő, hogy az utóbbi csoport tart leginkább a lecsúszástól.

Mint a kutatók írják a most megjelent tanulmányaikban: „a politikai rendszerrel, intézményekkel szembeni elégedetlenség önmagában nem vezet az érdekartikuláció, vélemény-kifejezés növekedéséhez. Sőt, inkább úgy tűnik, hogy az elégedetlenség növekedése és a politikai intézményi bizalom csökkenése inkább reményvesztéshez és passzivitáshoz vezet.” Ezt persze a politika már régen felismerte.