Valér
-2 °C
0 °C

Hitler is hősnek tartotta magát

4O5A0508
2015.10.02. 07:39
Mindig tudom, hogy jól indul a nap, amikor Horthy Miklós muszlim unokája enged előzékenyen előre a piszoárnál, ahova Barabási Albert-Lászlót és Philip Zimbardót kerülgetve lehet eljutni a tömegben. A sarokban felkészül: Farkas Zoltán (Ektomorf), Havasi Zoltán (Budapest Bike Maffia) és Gerendai Károly. „Amikor elkezdtük szervezni a konferenciát, még nem tudtuk, hogy ennyire fontos lesz. Lesz szó sztereotípiákról, segítésről, és a migrációról is” – ígérték a HeroIkon, a Hősök Tere kezdeményezés második konferenciájának megnyitóján. Az alapító, Philip Zimbardo szociálpszichológus annyit kért, mindenki tanuljon valami újat, és ha már, akkor vállaljon is be egy-egy hétköznapi hőstettet a következő hetekben.

Hogy válhatunk 10 lépésben hétköznapi hőssé? – lőtt csípőből Philip Zimbardo szociálpszichológus, azonnal szóvá téve, hogy az empátiával és az erkölccsel ellentétben a hősiesség, hősi tettek témájának nincs komoly pszichológiai szakirodalma. A valódi hősök nehezen észrevehetőek, mert sokszor alázatosak, szerények, ezért alulértékeljük őket. Hétköznapi emberek, nem a képességeik, hanem a cselekedeteik rendkívüliek, magyarázta. Önismeretre van szükség, hogy felismerjük a helyzet (a tetteinket gyakran meghatározó szituáció) erejét, jól jön a szerénység, a figyelem mellett a tekintély, szabályok és ideológiák nyugodt, de határozott megkérdőjelezése is. De mivel a tavalyi konferencia kapcsán erről már rengeteget írtunk, idén más előadásokban mélyedtünk el.

Einstein lett a sztár, futottak még: Maxwell, Bardeen

Vajon hogy függ össze a siker, hírnév és teljesítmény? – tette fel a kérdést Barabási Albert-László hálózat- és újabban sikerkutató. James Clerk Maxwell (aki összefoglaló egyenletrendszerbe írta le az elektromosság és a mágnesesség törvényeit) és John „szupravezetők és tranzisztor” Bardeen, az egyedüli dupla fizikai Nobel-díjas példáján mutatta be, hogy a szakmán kívüliek körében vannak fizikusok, akik Einsteinével vetekedő teljesítményt tettek le az asztalra, mégis alig ismertek. 

Einstein a speciális relativitáselméletet 1905-ben, az általánost 1916-ban publikálta, 1919-ben utóbbi ellenőrzésére mérték meg, hogy egy napfogyatkozás alkalmával a Naphoz közeli csillag fényét mennyire hajlítja el a Nap gravitációja. Bár a brit Times Forradalom a tudományban – Új Világegyetem-elmélet – Newton elmélete megdöntve szalagcímmel számolt be az eseményről, Barabási szerint Amerikában mégsem ekkor lett kultusza a tudósnak, hanem 1921-ben, amikor a New York Times és a Washington Post a tudóst New Yorkban fogadó többezres tömegről írt.

Innentől hírneve megállíthatatlan volt, New Yorkon és Amerikán keresztül az egész világon a tudomány ikonjává vált. Az csak jóval később derült ki, hogy eredetileg a tömeg, a New York-i zsidó közösség Leslie Nielsenért kiáltó fordulattal valójában nem is Einsteinre, hanem a cionista Chaim Weizmannra, a leendő Izrael első elnökére volt kíváncsi. Einstein a relativitáselméletről szóló előadások mellett egy delegáció tagjaként azért utazott Amerikába, hogy a Jeruzsálemi Egyetemnek pénzt gyűjtsön. Még ugyanabban az évben Nobel-díjat kapott egyébként, de még korábbi, a fényelektromos jelenséggel kapcsolatos munkájáért. Azt persze Bardeen példájából tudjuk, hogy van, aki két ilyet kapott, mégsem lett sosem kultusza.

A lényeg, hogy a teljesítmény egyéni tulajdonság, a siker közösségi – előbbi szinte sehol nem olyan jól számszerűsíthető, mint a sport terén. Viszonylag könnyű megjósolni például, hogy egy profi teniszező Wikipedia-oldalát egy-egy konkrét meccs apropóján hányan fogják a felkeresni, de a tudományos eredmények mérésére már nincs ilyen egyszerű képlet.

Az is kiderült, hogy épp részben a kvantummechanikából származó tévhit, hogy csak fiatal emberek tudnak nagy kreatív teljesítményeket letenni az asztalra. Ehhez Barabásiék végigböngészték a 20. század összes tudósának munkásságát, és egyenletes eloszlást találtak. „Az egyetemek azt ígérik, megnövelik a teljesítményünket, ami mögött az a hit van, hogy a teljesítmény és a siker között egyértelmű a kapcsolat. Valóban kell teljesítmény a siker mögé, de messze nem elég: a siker nemcsak rólunk szól, hanem a közösségről is, amibe be vagyunk ágyazva” – magyarázta.

Ha tehát sikeresek akarunk lenni, nem elég teljesítményt növelni, arra is oda kell figyelni, hogy a közösség hogy reagál. Nemcsak arra kell koncentrálnunk, hogy hősöket termeljünk, hanem arra is, hogy a társadalom képes legyen befogadni és értékelni őket, összegzett Barabási.

Horthy Sharif István: Lássunk túl az ideológiai lövészárkokon

Megértés és megbékélés nemzetek és kisközösségek között címmel tartott előadást magyarul Horthy Sharif István, Horthy Miklós 25 évesen muszlim hitre tért unokája, akit hároméves korában vitt el Magyarországról a Gestapo. Azóta külföldön lett elismert építész, majd a Guerrand-Hermès Alapítvány a Békéért társalapítója. „A fel nem oldott konfliktusokat generációkon átörökíthetjük, ezért a megbocsátás a saját felszabadításunkról szól” – mondta filozófiájukról. Először Libanonban, később Ruandában és Kolumbiában hoztak össze kiscsoportokban szemben álló feleket, akiket arra kértek, mondják el egymásnak az élettörténetüket. „Egy nap után elolvad az ideológiai maszk, és az ember meglátja mögötte az emberi lényt, felszabadítva az empátiát és szeretetet” – mondta. 

Hivatalos életrajzát azzal tudta le, „azok az unalmas részei az életnek” – annál fontosabbnak tartja a megvilágosodást, amit kilencéves korában élt át. „Teljes jelenlétet éreztem, olyan volt, mintha egyszer csak átléptem volna egy fekete-fehér világból egy technicolor világba” – idézte fel a félórás élményt, ami szerinte „az élet legjava, veleje”, melyet azóta is keres. 17 éves korában Oxfordban talált rá a Szubud mozgalomra, ahol megtalálta ugyanezt az élményt. 

„Nem kellett semmi technikát megtanulni, a tudatos elmét, az akarat elengedését foglalta magába. Azért vonzott engem, mert senki nem tudta, hogy működik, csak azt, hogy akik megpróbálták, valami valóságot éreztek. Nagy csodálatomra nagyon hamar visszahozott ebbe a tágított tudatállapotba” – magyarázta. Belső jelenlétnek nevezte a jelenséget, ami azóta, több mint 50 éve vele van. 

Ha a társadalmat meg szeretnénk szabadítani az előítélettől, első lépésként a saját megoldatatlan dilemmáinkkal kell foglalkozni. Ezek vezetnek a gyűlölethez, erőszakhoz, előítélethez, illiberalizmushoz, mondta. „Meg kell ismernünk a saját emberségünket, mert a leggonoszabb emberek, köztük Hitler is hősnek tartotta magát. Fontos, hogy honnan jön ez a hősiesség: csak arról jöhet jó helyről, ha a saját emberiségünket megismertük. Ez az alapítványunk alapelve” – mondta.

„Magyarországon azért nehéz ez, mert évtizedek óta ideológiai lövészárkok által elválasztva élünk. Ez mintha áthatná a magyarországi politikai folyamatokat, és akadályozná, hogy közösen tegyünk egy jobb jövőért. Ha ez nem így lenne, sokkal egyszerűbb lenne a közös emberiségünket átérezni, és megoldani a menekültválsághoz hasonló kríziseket.”

Nem azt akarom mondani, hogy jobbak vagyunk, mint mindenki más, hanem azt, hogy az emberi lelkünk mindenki tulajdona, akár érezzük, akár nem. Azzal, hogy ezt próbáljuk megtalálni, segítjük elő a jobb jövőt.

– fogalmazott. Szavai végig összecsengtek a tavalyi konferencia holokauszttúlélő vendége, Edith Eger üzenetével, melyről itt írtunk bővebben.

Kopt bibliát olvasott szír menekültekkel Hardi Titusz

Ma kin segítene Szent Márton, a Pannonia provinciában született tours-i püspök? – kérdezte magától Hardi Titusz, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium igazgatója, mielőtt a menekültekről szóló projekthetet kezdtek szervezni az iskolában tavaly novemberben. Vámosszabadiból első körben zenélő menekülteket hívtak meg, akik a diákokkal együtt játszottak. Innentől a tanítás helyett a menekültválság kötötte le az elmúlt hónapjait. 

„Egy ember elindult Bagdadból Berlinbe, de útközben rablók kezébe került” – aktualizálta az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédet. „Mi sem lehetünk mások, ha magunkhoz hűek akarunk lenni. Mindenki tehet valamit, még a Keletinél kutyát sétáltató néni is, akinek a kutyájával minden nap játszhattak a menekült gyerekek” – mondta arról, hogy azonnal megtapasztalták, amikor elkezdtek menekülteket befogadni, hogy a bizalom bizalmat szül

Egy-egy éjszakát töltöttek náluk a menekültek, megpihentek, kimosták a ruháikat, és tovább indultak Bécs felé. Egy szír orvos és kórházi laboráns házaspárról és gyerekeikről mutatott fényképet, akik 17 nap alatt értek Aleppóból Pannonhalmára. „Nem volt egy talpalatnyi hely az országban, ahol ne féltünk volna. Muszáj volt elmennünk” – mondta Ahmed, aki háromezer könyvet hagyott otthon, és a pannonhalmi könyvtárban is értően lapozott bele egy 800 évvel ezelőtti kopt bibliába.

Mezőkovácsháza nem a világ közepe 

Nyáry Krisztián író arról beszélt, 10-ből 8 magyar ember szerint hozzájuk nem menne oda senki, ha rosszul lennének az utcán, de ugyanennyien gondolják magukról, hogy bezzeg ők segítenének másokon. „Arról a húsz százalékról írtam, akikben erősebb volt a jóakarás, és mertek segíteni” – mondta könyvéről, melynek azt a tanulságát vonta le, nemcsak agresszor, áldozat és megmentő jelenik meg a történetekben, hanem a tétlen tömeg is, akik pedig meg tudnák fordítani a dolgok menetét. „Jól ismerjük őket, sokszor mi is közéjük tartozunk” – mondta, miközben Kresz Géza, Richter Gedeon és Steinschneider Lilly aviátor történetét elmesélte.

A 2013-as veszteséges Sziget után fizetéscsökkentésekkel, elbocsátásokkal ment neki 2014-nek és vele a 22. Szigetnek Gerendai Károly fesztiválszervező és étteremtulajdonos, akit sikerei helyett a szervezők arra kértek, a hibáiról, kudarcairól beszéljen. Visszatekintve az első tíz évben meredeken nőtt a fesztivál látogatottsága, a következő tíz évben már stagnált, miközben a jegyárak emelkedtek. „Elkényelmesedtünk, nem tartottunk attól, hogy világszerte egyre több fesztivál jelent meg. 2002 és 2012 között többszörösére nőtt Európa-szerte a fesztiválok száma, 2011-ben derült ki, hogy a helyzet tarthatatlan” – mondta. Válaszul megpróbálták az egyedi jellemzőket hangsúlyozni, és a látványvilágot feltuningolni, ami olyan jól sikerült, hogy végül mégiscsak a fesztivál történetének legsikeresebb évéről beszélt, mielőtt áttért gyerekkorára, a lebecsülés és teljesítménykényszer béklyójára, ami formálta a személyiséget.

„Néhány éve kimondottan frusztrált ember voltam” – kezdte Havasi Zoltán, a Budapest Bike Maffia alapítója. Szolidaritást érzett az elesettek iránt, de sok barátja nem is értette, miért nem előre néz mások problémái helyett. Szabadúszó grafikusként sikeresnek mondhatta magát, mégsem érezte magát jól a bőrében: hiányzott neki az, hogy szemtől szembe lássa, hogy értéket hoz létre a világban. Minden kezdeményezésük közül az érzékenyítő programjaikra a legbüszkébb, ahol van idő mélyebb kontaktust teremteni azokkal, akiknek segítenek, és kiemelten fontosnak tartja a közösséget, amit sikerült kialakítaniuk. „Engem kiteljesített, és biztos vagytok sokan, akik úgy vagytok, mint én voltam, amikor grafikusként néztem az épp tervezett logót, és azt kérdeztem magamtól, mi az, amit ez ad. A világon a legegyszerűbb dolgot kell megtenni: elkezdeni” – biztatott, pont, mint nemrég a Migration Aid egyik legérdekesebb élettörténetű önkéntese.

Farkas Zoltán, az Ektomorf frontembere arról beszélt, nem egyszer szó szerint leköpték, belerúgtak, megverték többek közt cigány származása miatt, amikor belevágott, de hisz abban, az álmokért meg kell küzdeni. Mezőkovácsházáról indultak, rengeteg rosszakarójuk, irigyük volt. A harag adomány is, mert megerősít, ha jó irányba használják, mondta: ő is arról énekel, ami bántja, de nem csak érzelgősen lehet erről dalt írni. Hisz abban, hogy a zene erőt ad, és nagyon sokat jelentenek  neki a rajongói visszajelzések. „Nehéz volt az út, most is az, de elértük, hogy Európa-szerte ismertek vagyunk, Amerikában is volt turnénk. Ha szereted, amit csinálsz, bármi legyen az, végig kell csinálni” – fogalmazott.

Little Italyből a világhírig

Philip Zimbardo arra szólított fel mindenkit,

Legyünk egy napig pozitív deviánsok, lépjünk túl a szférán, amiben barátaink, környezetünk befolyásolnak minket. 

„Mint amikor valaki pöttyöt rajzol a homlokára: mindenki észre fogja venni, aki szembejön, mert elüt a megszokottól. Ugyanígy komolyabb dolgokban is kiemelkedhetünk” – mondta. A Hősök Tere médiakampánya saját mérésük szerint a magyar lakosság 40 százalékát érte el. Sikerként könyvelik el, hogy 2014 márciusa és 2015 augusztusa között megváltozott a hősiesség közmegítélése, legalábbis az első öt szó, ami az átlag magyarnak eszébe jutott a hétköznapi hősökről, mondta az egy éve tartó program sikeréről.

Zimbardo Roman Kowalski budapesti lengyel nagykövet korábban megjelent cikkére is utalt, mely a második világháború során Magyarországra jövő több mint 100 ezer lengyel menekültről szólt. Ez a szociálpszichológus szerint szép példája a hősiességnek, mind országos, mind egyéni szinten. Emellett az Amerikába vándorló magyarok millióiról is beszélt a zárszóban. Emlékeztetett: maga is migránsok leszármazottja, a nagyszülei Szicíliából vándoroltak ki, a családja a Keresztapából ismert Little Italy-ben élt. 1900 és 1915 között 15 millió olasz vándorolt Amerikába, 1910-ben a New York-iak háromnegyede bevándorló vagy bevándorlók gyereke volt. 

Amerika ereje a sokszínűségben rejlik, ezt eltanulhatja tőle Európa a menekültválságban. Az vagy, amit teszel.

– búcsúzott.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!