Aladár, Álmos
0 °C
11 °C

Fonalférgek és malária: odaítélték a 2015-ös orvosi Nobelt

2015.10.05. 11:48 Módosítva: 2015-10-05 11:58:36

Urban Lendahl, a fiziológiai és orvosi kategóriát odaítélő Nobel-bizottság titkára magyar idő szerint délelőtt fél tizenkettőkor jelentette be az idei orvosi Nobel-díjasok nevét. A legrangosabb tudományos elismerést 2015-ben William C. Campbellnek és Ómura Szatosinak a fonalférgek okozta gyulladásos betegségek, illetve Juju Tunak a maláriakezelések kezelése terén végzett tudományos munkájáért ítélték oda.

A díj a legmagasabb fokozatú tudományos elismerés mellett 8 millió svéd koronás, vagyis mintegy 267 millió forintos pénzjutalmat is jelent.

Az írországi Rameltonban 1930-ban született William C. Campbell a dublini Trinity College-ban diplomázott 1952-ben. Az amerikai Wisconsin Egyetemen folytatta PhD-tanulmányait. 1957-1990 között a Gyógyászati Kutatások Merck Intézetének kutatója, 1984-1990 között szenior kutatója és fejlesztési, vizsgálati igazgatója volt. Jelenleg a New Jersey-i Drew Egyetem emeritus kutatója. 

Omura Szatosi 1935-ben született Jamanasi prefektúrában. 1968-ban szerezte diplomáját a Tokiói Egyetemen gyógyszertudományokból és 1970-ben kémiából PhD-zett. 1965 és 1971 között a japán Kitaszato Intézet kutatója, 1975 és 2007 között professzora volt. 2007-tól az egyetem emeritus professzora.

 Juju Tu 1930-ban született Kínában. A Pekingi Orvosi Egyetemen szerzett gyógyszerész diplomát 1955-ben. Különböző tudományos fokozatokban 1965-től a hagyományos kínai orvoslással foglalkozó akadémia munkatársa.

A kínai Juju Tu (aki amúgy a 12. női orvosi Nobel-díjas, viszont az első kínai nő, aki orvosi Nobelt kapott) egy olyan növény maláriaellenes hatásának igazolásáért kapta a díjat, melyet a kínai hagyományos gyógyászat már nagyon régóta használt láz- és gyulladáscsökkentőként. A felfedezés az 1970-es évek elején történt, az artemisinin nevű hatóanyagot az egynyári üröm cserjéjéből vonják ki, bár a növény maláriaellenes hatását már a 4. század közepén született feljegyzésben is említik. A felfedezés körülményeiről itt olvashat bővebben.

Az átadón elhangzott kérdésre válaszul a bizottság jelen lévő tagjai óvatosan nyilatkoztak, mikor azt kérdezték tőlük, hogy a díj egyben igazolása annak is, hogy az alternatív gyógyászatnak is van helye a tudományos alapú orvoslás mellett. A válaszban kiemelték, hogy a hagyományos gyógyászat tapasztalatai kiváló forrásként szolgálhatnak olyan új ötletek kidolgozásakor, amelyek eredményeit tudományos módszerekkel is igazolni lehet.

Amikor ismét felmerült, hogy ez az első Nobel-díj, amit a hagyományos kínai gyógyászat kapott, a bizottság tagjai kiemelték:

nem a hagyományos kínai gyógyászat egyik módszerét díjazták, hanem egy olyan kutatót, akit a hagyományos kínai gyógyászatban is alkalmazott ötlet inspirált.
 

A Nobel-bizottság magyarázata szerint ez a három ember olyan betegségek ellen dolgozott ki kezeléseket, melyek világszerte emberek tízmillióit érintik.

Az ír származású Campbell és a japán Ómura az avermectin nevű gyógyszer felfedezéséért kapta a díjat, amely a fonalférgek által okozott betegségek, például az elephantiasis (elefántlábúság) vagy folyami vakság ellen segít. Az avermectin, illetve annak továbbfejlesztett változatai számos más, paraziták okozta betegség ellen segítenek.

A bizottság indoklása szerint a díjazottak mérhetetlen segítséget nyújtottak a szenvedések csökkentésében, és általában jobbá tették az emberek életét. A munkának viszont még messze nincs vége, mert a most díjazott gyógyszerek (illetve más kutatások) sikere ellenére például a szúnyogok által terjesztett malária még most is évente legalább egymillió ember halálát okozza, ráadásul az áldozatok többsége csecsemő vagy fiatal gyerek, Afrika legszegényebb területeiről.

Útban vagyok? Ú, picsába!

A bejelentést rendszeresen közvetítik élőben, azonban idén történt valami váratlan: a hangot és a képet már jóval előtte elkezdte adni a Youtube, így a szerencsés nézők hallhatták, ahogy két operatőr épp megbeszéli, ki hova álljon. Az egyikük pont rádöbbent, hogy útban lesz a másiknak, és ezt úgy nyugtázta: uh, shit, vagyis, ú, a picsába. Aztán azért lerendezték a dolgot.

Hogy lesz valakiből Nobel-díjas?

A fiziológiai és orvostudományi Nobelt (a többi Nobelhez hasonlóan) egy bizottság szavazza meg, de jelölt tulajdonképpen bárki lehet, akinek a nevét bedobják a kalapba. A Nobel-bizottság munkája minden évben szeptemberben kezdődik, ekkor küldik szét a jelölésre kiválasztott embereknek (ők jellemzően kutatók, szakmai szervezetek vezetői, akadémiai tisztségviselők). A jelölési időszak a következő év január 31-ig tart. A Nobel-bizottság munkatársai március és május között értékelik ki a jelöltek érdemességét, az elkészült jelentések alapján júniusban és júliusban folyamatosan rostálják a lehetséges választásokat. Szeptemberben terjesztik fel szavazásra azokat a jelölteteket, akik munkája a bizottság szerint is alkalmassá teszi őket arra, hogy bekerüljenek a végső jelöltek közé. A döntéshozó testületek szavazatainak többsége kell ahhoz, hogy valaki megkapja a Nobel-díjat, a döntés ellen nincs fellebbezés, és azonnal ki kell hirdetni.

A Nobel-bizottság adatai szerint idén 327 jelölés volt, ebből 57 olyan, amely korábban még nem merült fel soha. Egy jelölt életében egyszer kaphat Nobelt, és nagyon fontos szempont, hogy a díjat csak élő embernek lehet odaítélni (ezt a szabályt 1974-ben vezették be). Volt már, hogy a nyertes a kihirdetés előtt nem sokkal hunyt el: 2011-ben pont az orvosi Nobel három nyertesének egyike, Ralph M. Steinmann volt az, akiről a bizottság nem tudta, hogy a döntés előtt három nappal meghalt, később úgy határoztak, hogy a döntést nem vonják vissza, így 1931 és 1961 után ő volt a harmadik posztumusz megítélt díjazott.

Érdekesség, hogy a mind a jelölés, mind a kiválasztási folyamat során kirostált nevek ötven évig szigorúan titkosak, vagyis legkorábban csak öt évtized múlva derül ki, hogy a nyertesen kívül kik voltak még versenyben az adott évben.

Tavaly a sötétben botorkálás magyarázata nyert

A 2014-es orvosi Nobel-díj nyerteseinek kutatása röviden összefoglalva az agy belső GPS-ének működését magyarázza meg. A díjazott kutatók – John O'Keefe, illetve May-Britt Moser és Edvard Moser, vagyis egy házaspár – a különböző agyterületek speciális sejtjeinek működését, illetve az agy olyan, ezekből következő funkcióit írták le, amik segítségével megtudtuk, hogy tájékozódik az agy a külvilágból érkező ingerek alapján felépített belső térkép alapján. 

Dr. Nusser Zoltán, az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének tudományos tanácsadója akkor azt nyilatkozta az Indexnek, hogy O'Keefe, illetve a Moser házaspár munkája tulajdonképpen azt magyarázza meg, hogy születnek az agyunkban azok a mentális térképek, amik segítségével tájékozódni tudunk a világban. „Ez az az agyi funkció, ami segítségével éjjel, sötétben is ki tudunk menni a vécére anélkül, hogy nekimennénk a dolgoknak, illetve ennek segítségével tervezzük meg, hogy jutunk el egyik helyről a másikra például autóval, és mi van, ha hirtelen útlezárásba botlunk.”

Magyarok is nyertek orvosi Nobelt

A fiziológiai vagy orvostudományi Nobel-díjnak magyar díjazottjai is voltak. Az első Bárány Róbert, aki Svédországban élt, és 1914-ben kapta a díjat az egyensúlyszerv fiziológiájával és kórtanával kapcsolatos munkáiért. 1937-ben Szent-Györgyi Albert részesült a kitüntetésben az egyetlen olyan magyarként, aki Magyarországon folytatott kutatásaival érdemelte ki a Nobel-díjat. Ő a biológiai égésfolyamatok terén tett felfedezéséért (különösen a C-vitamin, valamint a fumársav-katalízis kutatásáért) kapta az elismerést. Az Amerikában letelepedett Békésy György a fül csigájában létrejövő ingerületek fizikai mechanizmusának felfedezéséért 1961-ben kapott Nobelt.

A díjat idén százharmadik alkalommal hirdették ki (a múlt évszázadban a világháborúk éveiben kilencszer nem osztottak díjat). Az elismerés legidősebb díjazottja az amerikai Peyton Rous volt, aki 1966-ban, 87 évesen kapta meg a kitüntetést rákkeltő vírusok felfedezéséért. A legfiatalabb orvosi Nobel-díjas a kanadai Frederick Grant Banting volt, az inzulin egyik felfedezője – ő 32 éves volt, amikor 1923-ban Nobelt kapott.

(A díjazottak életpályáját az MTI összegezte.)

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!