Szlovákiában becsben tartják a Magyar Királyság térképének készítőjét

További Tudomány cikkek

A címlapról ajánljuk

Legalább fél évszázadon keresztül volt Magyarország legfontosabb térképe az az 1795 és 1803 között Pesten készült hatalmas mű, amelynek most az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK) a Magyar Nemzeti Levéltárral együttműködve külön kiállítást és konferenciát szentelnek. Készítője, a huszártisztként szolgált Lipszky János után egyszerűen csak „A Lipszky” néven emlegetett Magyarország-térkép elkészítése annak idején nagy vállalkozás volt: főnemesek, értelmiségiek, hivatalnokok vettek részt a projektben, összesen több mint 150-en.

A térkép nem csak üzletileg volt sikeres (bár például az eladósodott felvidéki kisnemes Lipszkynek nem lehetett mintegy, hogy az általa kitalált vállalkozás kihúzta a bajból és tisztes jólétet biztosított neki), tudománytörténetileg is fontos: a térkép az akkori legteljesebb csillagászati méréseken alapult, pontossága akkor jelentősnek számított. A méréseket főleg egy horvát származású fiatal csillagász, Bogdanich Imre Dániel végezte, szegény egy közben elkapott betegségbe bele is halt, még mielőtt a nagy mű elkészült volna.

Nem véletlen, hogy a térképet az 1800-as években többször újra kiadták és későbbi Magyarország-térképekhez is felhasználták. A szabadságharcban is, mindkét oldal ennek a javított változatát használta, a 19. század második feléig nem is volt jobb térkép az országról. A 12 szelvényből álló Mappa generalis regni Hungariae félmilliós méretarányú. Számításait helyben is ellenőrizték, ugyanis a lapokat lecsekkolásra, javításra kiküldték a vármegyéknek – a kéziratos, részben nyomtatott megyetérképek megvannak ma is.

Ezt Pászti László, az OSZK Térképtárának vezetője mesélte nekünk, aki kiemelte a szép metszést, a a finom, hajszálvékony vonalakat is. A térkép ugyanis rézmetszéssel készült, ezért alapból nem színes, csak a nyomtatás és száradás után kaphatott utólagos színezést.

A térkép (itt rendesen nagyítható, jól böngészhető) tele van érdekességekkel, az csak egy, hogy a megyerendszerbe ékelve világosan elkülönülnek az ősi jogaikban ekkor még meghagyott jász és kun kerületek is. Érdemes ránézni a még szabályozás előtti Tisza kanyarulataira, de a vízrajz egyébként is külön izgalmas. A Balaton még egyben van a Kis-Balatonnal, Fonyódtól nyugatra pedig meg látszik a dél felé messze érő nádas-vizes lápvilág – Berzsenyi Niklája szinte még vízparti település ekkor. Az is feltűnő, hogy milyen hatalmas a Fehérvár és (Vár)Palota közötti „Sár-rét” – ebből mára annyi maradt, hogy nagyobb belvizes-esős időszakok után időnként meglepő méretű tavak tudnak itt keletkezni néhány hétre a földeken; a lecsapolás előtti állapotot mutató térképből jól látszik, hogy egyáltalán nem véletlenül.

Nekem legjobban néhány jelölés tetszik. Itt van néhány, egymás alatt a postaállomások, a csatahelyek, a folyami átkelések, a vadászlakok és nem utolsósorban az üvegműhelyek (üveghuták) szimbólumai.

Fotó: Arcanum / Hungaricana

A térkép mai szemmel kicsit túlzsúfolt, már csak azért is, mert az egyébként latin nyelvű térképen a településnevek általában több nyelven is szerepelnek, külön élmény például latinul olvasni a kálvinista Debrecinum (Debreczen, Debretzin) nevét. A reformkor előtti térkép ugye még az igazi nemzeti ébredések előtt született, maga Lipszky János (alias Joannes de Lipszky) sorsa azonban ettől még nem lehet más, mint hogy utólag őt is beillesztik a sokszor rivális nemzeti történelmekbe. Míg Magyarországon nem nagyon van ő benne a köztudatban (itt lehet róla kicsit utánaolvasni), Szlovákiában „szinte minden alkalmat megragadnak arra, hogy az egyik legjelentősebb szlovák térképészre és katonatisztre emlékezzenek” rá – fogalmaz Pászti László. Az OSZK most szlovák intézményekkel együttműködve szeretné kutatni az idén 250 éve született Lipszky munkáját.

Az atlaszmániások, a latinos műveltségű földrajzosok és egyáltalán mindenki, aki szeret időnként régi térképeket nézegetni, most egyébként is örülhetnek: Földabrosz címen ugyanis az OSZK Térképtára elindított egy új és hiánypótlónak mondott térképtörténeti blogot is. Az első napok termése alapján ez nem csak szubkulturálisan izgalmas, de gyakran frissülő oldal is lehet. Van itt anyag, az OSZK Térképtára az ország legnagyobb, 200 ezer darabos térképgyűjteményét őrzi, ennek a magját még a könyvtáralapító gróf Széchényi Ferenc saját térkép- és atlaszgyűjteménye képezi.

A térképritkaságok hagyományos statikus, raszteres képei mellett georeferált térképeket is szeretnének bemutatni, ami nem olcsó, úgyhogy a bloggal az is cél, hogy partnereket találjanak a „térképészeti örökség megőrzéséhez”. A Lipszky-évfordulónak van Facebook-oldala is, a konferencia és kiállításnyitó pedig hétfőn, április 11-én lesz.