Lukács
1 °C
14 °C

Vulkánkitörés hozhatta el a maják alkonyát

2016.04.20. 13:24

Egy dán kutatócsoport vulkáni hamuüledékeket elemezve megállapította, hogy az El Chichón vulkán kitörése is közrejátszhatott a maja civilizáció VI. századi bukásában – írja az MTI.

A sarki jégmagokban feltárt kénmaradványok elemzése korábban kimutatta, hogy 540 körül, a maja civilizáció széthullása kezdetén volt egy nagy vulkánkitörés a Földön. A jégmintákban talált jellegzetes üledékek szerint a kitörés hatással lehetett a globális éghajlatra, és súlyos környezeti károkat okozott a vulkán térségében.

A szakértők korábban a salvadori Ilopango vulkánra gyanakodtak. Kees Nooren, az Utrechti Egyetem geológusa szerint a térség fáinak radiokarbonos kormeghatározása azt mutatja, hogy az esemény időben stimmel, de az adatok nem elég meggyőzők.

A szilárd törmelékanyag, a tefra vegyi összetétele az 1200 méter magas El Chichón mexikói vulkánhoz kapcsolható. A mintákat a Tuspan-tóból és a Mexikói-öbölbe folyó Usumacinta-Grijavala folyó deltájából vették. A szakemberek többféle technológiával megállapították, hogy a vulkáni hamu 540 körül keletkezhetett.

Volt már időpontunk a vulkán közelében talált üledékek korát illetően, és most már van időpontunk a távolabbi üledékeke koráról. A kettőt összevetve megkapjuk az 564 plusz-mínusz 16 év dátumot. Kaptunk egy nagyon keskeny idősíkot, ami szerint nagyon valószínű, hogy történt egy nagy vulkánkitörés 540-ben.

– mondta Nooren. 

Az El Chichón legutóbb 1982-ben tört ki nagy erővel, megsemmisítve a helyi közösségeket. Óriási mennyiségű kén-dioxidot és törmelékanyagot lövellt a légkörbe. A kitörésben kétezren meghaltak. Nooren szerint az 540-es kitörés még ennél is nagyobb erejű lehetett.

Újabb vegyi elemzésekkel kéne megállapítani, hogy valóban az El Chichónból származik-e a sarki jégmagokban talált kén. Most csak annyit mondhatunk, hogy ez a kitörés valahol a trópusokon történhetett.

- mondta a BBC-nek Matthew Toohey, a németországi Geomar Helmholtz Óceánkutató Központ munkatársa. Toohey szerint a jégmagokban két nagyon közeli időpontra utaló ismertetőjegyeket találtak, a második 536-ban volt. Ez valahol Észak-Amerikában, valószínűleg Alaszkában történt.

A feltevések egybeesnek a történelmi feljegyzésekkel. Észak-európai fák évgyűrűi azt mutatják, hogy ekkoriban nagyon erős lehűlés ment végbe, amit a légkörbe jutott és globálisan szétterjedt kénrészecskék tömege idézett elő. Régészeti bizonyítékok és más adatok is igazolják a korszak társadalmi megrázkódtatásait, például a járványok kitörését, az alacsony terméshozamot. Toohey szimulációi szerint Észak-Európában ekkoriban 2 Celsius-fokkal csökkent az átlaghőmérséklet.

Úgy gondoljuk, ha a két vulkánkitörést együtt vesszük, és megnézzük hatásaikat tíz éven át az északi féltekén, ez a kettős esemény a legerősebb vulkanikus erő lehetett az elmúlt 1200 évben, sőt az elmúlt 2000 évben.

– mondta Toohey.

Évtizedek óta kutatják, mi vethetett véget a 300 és 1000 között tartó klasszikus maja kornak. A szakemberek többsége jelentős éghajlati változással, a térségbeli népek háborúskodásával, illetve azzal magyarázta, hogy a maják tönkretették, felélték saját környezetüket.