Tojástolvaj kapta a fajfenntartás Nobel-díját
További Tudomány cikkek
- A nem őszinte viselkedésformák átszövik mindennapjainkat
- Magyar fejlesztés forradalmasíthatja a napelemparkok telepítését
- Eddig ismeretlen fajokat és hegyeket is találtak a víz alatt és a víz fölött is
- Van, aki még a szekrény hátuljában árválkodó bögrét is megsajnálja
- Olyan meleg az összes óceán, hogy kifehérednek a korallok
Negyven évvel azután, hogy komoly támadások érték, mert egy újszerű fajfenntartó programot alkalmazott, Carl Jones walesi kutató kapta a fajfenntartás Nobelének is nevezett Inianapolis-díjat.
Jones még az 1970-es években, a mauritiusi vércsék megmentésére utazott a kelet-afrikai szigetre. A főnökei próbálták lebeszélni a munkáról, az akkor alig négyfős madárpopuláció szaporítására nem sok remény mutatkozott. Jones ennek ellenére nem adta át a helyieknek az ügyet (elmondása szerint ez nagyjából a program lezárását jelentette), hanem egy akkor még újszerű módszert alkalmazott: kilopott néhány tojást a vadon fészkelő madarak fészkéből, hogy aztán inkubátorban keltse ki azokat.
Carl devoted his life to Mauritius - and we are so very thankful for that - Timothy Taylor #MWF President @IndyPrize pic.twitter.com/gkqV4lADGY
— Durrell Wildlife (@DurrellWildlife) 2016. május 4.
A módszer lényege, hogy a kilopott tojások helyére a tojó újakat tojik, így elméletileg növelni lehet a szaporulatot. Mivel a madár akkor a világ legritkább madarának számított, sokan nem értették, hogy segíthet, ha egy huszonéves kutató kilopja a tojásokat a fészekből, így Jonest rengeteg támadás érte a munkája miatt.
Az idő azonban őt igazolta: a mauritiusi sólyom egy évtizeden belül nemhogy kilépett a világ legritkább madarának státuszából, de a populáció 300 fölé emelkedett, és ma már 400 körüli egyed él a vadonban.
Jonesnak nem ez volt az egyetlen sikere, jó pár fajt hozott még vissza a kihalás széléről, például a rózsás galambot vagy a mauritiusi sándorpapagájt. A most odaítélt, 250 ezer dolláros pénzjutalommal is járó díjat a negyvenéves karrier értékeléseként kapta a kutató, aki a londoni díjátadón mondott beszédében kiemelte: akkoriban annyira nem örült a kritikának, illetve az abból eredő stressznek. Mára persze kiderült, hogy a tojáslopás kiváló fajfenntartási megoldás. Jones szerint azért is jó, hogy egy madarakkal foglalkozó kutató kapta a díjat, mert korábban csupa népszerűbb állatfaj, például jegesmedvék vagy elefántok populációjának fenntartásával foglalkozó szakembernek ítélték oda.
Jones szinte teljes életét a madaraknak szentelte, gyereke is csak 8 éve, 53 éves korában született.