18. századi hajóroncsból került elő a világ legrégebbi söre, most kiderült, milyen

A független újságírás védettséget jelent, hogy a hatalom nem csinálhat velünk azt, amit csak akar.

Támogass te is!

A Sydney Cove nevű brit kereskedelmi hajó 1797-ben, a tasmán partok közelében került viharba, és ez végzetesnek bizonyult: a Kalkuttából induló hajó soha nem érkezett meg Port Jacksonba, vagyis a mai Sydney-be. Elsüllyedt rakományával, egyebek mellett a börtöngyarmatra szánt italokkal együtt.

Bor, brandy és gin mellett sör is merült a tenger fenekére, méghozzá kétféle: egy rosszabb minőségű kommersz és egy különlegesebb, felső kategóriásnak számító nedű a gyarmati tisztviselőknek. Utóbbiból egy palack szemrevételezhető a Queen Victoria Museumban is, ez a világ legrégebbi üveg söre. De ki az, aki egy sört csak szemrevételezni szeretne?

Fotó: livescene.com

A kutatók a 220 éves palackból sikeresen keltették életre az élesztő mikroorganizmusait, ezután pedig a lehetőségek kitágultak. A 18. századi élesztőt és a sörben azonosított további baktériumokat nem csak analizálták; azt tették vele, amire az leginkább való: sört főztek belőle, követve egy két évszázados recept instrukcióit.

A fő kérdés természetesen, hogy milyen volt az egykori luxussör. Nos, a livescience beszámolója szerint éppen olyan, mint amilyennek egy korabeli forrás is jellemzi: édeskés, szinte cideresen friss, de nem túl vad ízvilág jellemzi.

A sört a hajótörés melletti Preservation szigetről Preservation Ale-nek nevezték el, és bár egyelőre csak néhány palack készült belőle, már vannak tervek a kereskedelmi forgalmazásra is. Az elképzelések szerint egy bemutató főzdét is építenek, és ha minden jól megy, a bevételből egy kiállítóhelyet csinálnának azon a kis szigeten, ahol a 18. századi hajótöröttek partra vergődtek.

A Sydney Cove tengerészei ugyanis túlélték az eseményeket, és az ő sorsuk is elég kalandos volt, nem csak a söré. Egy csoportjuk csónakkal vágott neki a Tasmániát az ausztrál kontinenstől elválasztó Bass-szorosnak, azonban a partok közelében újabb szerencsétlenség érte őket. A zátonyra futott csónakból gyalog folytatták útjukat a 600 kilométerre lévő Sydney felé, át az addig a fehér ember által nem jár tájon, ismeretlen, részben vad törzsek között. 17-en indultak el, de csak hárman érkeztek meg, a többiek odavesztek. Nekik most a mindent túlélő élesztőgombáknak köszönhetően állíthatnak emléket.