Vendel
7 °C
20 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Miért vágynak olyan sokan hatosztályos gimnáziumba?

2017.02.07. 10:42
A hatosztályos gimnáziumok a legjobb képességű gyerekekre hajtanak, de a felvételi teszten inkább csak azoknak van esélyük, akiknek a szülei képesek kifizetni a különórák díjait – mutattuk be előző cikkünkben. A szülők közben arra panaszkodnak, hogy az ellenérdekelt általános iskolák embertelen eszközökkel próbálják megakadályozni, hogy felvegyék a hozzájuk járó gyerekeket. A feszültségekkel teli felvételi mögött olyan szisztéma látszik, ahol szinte csak vesztesek vannak: mindenki kétségbeesetten menekülne előre a korhadozó iskolarendszerben, miközben a túlélőverseny tovább rohasztja a magyar oktatást.
  • A kinézett elitgimnáziumok csábítása,
  • az alsóhoz képest sok helyen minőségi romlást jelentő felső tagozat kiégett tanári karral,
  • egy romló osztályközösség taszítása,
  • a versenyeztetés mániája,
  • különféle szülői ambíciók,
  • a félelem, hogy a jobbak úgyis elmennek az osztályból, és ne maradjunk mi is a resztliben.

Sok oka lehet, hogy miért szeretnék sokan már negyedik vagy hatodik osztály után elvinni a gyereküket gimnáziumba. Ha úgyis a váltáson gondolkodunk valamiért, adódik, hogy ne egy másik általánost keressünk, ahonnan aztán majd megint tovább kell állni, próbáljuk meg inkább a gimnáziumot már most – ha sikerül, már nem kell aggódni a továbbtanulás miatt; ha meg nem, nyolcadik után van úgyis egy második esély.

Sok szülő gondolkodik valahogy így (a gyerekek kevésbé, többségük, ha rajtuk múlna, inkább maradnának a barátok között). Minden évben hét-nyolcezer gyerek megy hat- vagy nyolcosztályos gimnáziumba. Ez a teljes korosztály nyolc százaléka, és többnyire a legjobbakról van szó, akik a kitűnő bizonyítvány közelében vannak, és képesek megírni az általános iskolai tananyagnál nehezebb és sok feladatában más logikájú, kreatívabb felvételi tesztet. Hogy nagyobb esélyük legyen, a szülők, ha képben vannak és tehetik, különórákra íratják őket – a cél, hogy ők is a kiválasztottak között legyenek.

Ellenséges tanárok, titkolózó gyerekek

Az általános iskolai igazgatók és tanárok ezért is ellenzik, hogy az osztályok legjobbjai elmenjenek. Emögött ott lehet az is, hogy az intézmény a hetedik-nyolcadikban csökkenő létszám miatt fejkvótákat veszít, és ha sokan mennek el, akár az osztályösszevonás is felmerülhet, ami akár a tanári állásokat is veszélyeztetheti. Ez mint rémkép, sok helyen megjelenik, de a gyakorlatban inkább csak pár jobbnak számító nagyvárosi iskolában merülhet fel, ahol akár a hatodikosok fele nekimehet a felvételinek.

Ezt a feszültséget nagyon különbözőképpen kezelik az intézmények. Miközben sok helyen csak szükséges rosszként fogják fel, ami ellen úgysem lehet tenni, az is teljesen általános, hogy a szülők arra buzdítják a gyereket: inkább titkolja el az utolsó pillanatig az iskolában, hogy el akarják vinni. Egy 10-12 évesnél ez a mérgező titkolózás akár nagyobb feszültséget okozhat, mint maga a felvételi, de a szülők között általános a félelem, hogy ha kitudódna, az iskola ott tenne keresztbe, ahol csak tud.

A ... néni kérdezte, hogy ki felvételizik, és amikor jelentkeztünk, azt mondta, reméli, senkinek nem fog sikerülni. Amikor aztán mentünk, hogy azért ugye tetszik nekünk drukkolni, kiabált, hogy dehogyis

– mesélte egy hatodikos lány. Van, aki megkérte a tanárát, hogy segítsen neki a felkészülésben, de az mérgesen elhessegette. Ilyesmit sokan meg sem próbálnának, már annak is örülnek, ha nem rontják le direkt a gyerek jegyét – ezzel is csökkentve a hozott pontokat és az esélyeket.

Van, ahol körmönfontan előre figyelmeztetnek, hogy senki ne csodálkozzon, ha esetleg romlanának hatodikban a jegyek, annak bizonyára az lesz az oka, hogy a gyerek energiáját elveszi a felvételi előkészítő (ez valójában csak heti egyszeri különfoglalkozás szokott lenni házi feladat nélkül, nem egy nagyon durva extra megterhelés). Van, ahol nyílttá teszik, hogy keményebben fog a ceruzájuk – még ha azt nem is vállalják, hogy a felvételi miatt.

1

Most hatodik félévben azt mondták, hogy lefelé kerekítenek – tavaly meg év végén mondták ugyanezt.

A pontszámba éppen ez a két átlag számít bele.

„Felsőben eléggé szétesett az addig nagyon szuper osztály, rosszul tanítanak, nem szívesen mennek be a gyerekek. És ahelyett, hogy megszerettetnék velük az iskolát és a tantárgyat, jön ez ez összeesküvés, hogy minden eszközzel ott tartsák őket” – mondta egy érintett anyuka. A hasonló panaszok csak nagyon ritkán bizonyíthatók, de az egészen jellemző, hogy a felvételi bizalmatlanságot kelt az iskola és a családok között.

Elitiskolák az elitnek

Azt azonban, hogy sok szülő idejekorán gimnazistát csinálna a gyerekéből, nem csak a gonosz tanárok tartják rossz ötletnek. Oktatáskutatók között általános a vélemény, hogy a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok tovább erősítik az amúgy is jelentős szegregációt, növelve ezzel az egyenlőtlenséget – alapvetően az oktatási rendszeren belül, de ezzel az egész országban is.

2

Ebben a rendszerben a gimnáziumokon kívül mindenki vesztes.

– mondta nekünk az oktatási jogok biztosa. Aáry-Tamás Lajos szerint „akik nem felvételiztek, eleve «maradéknak» érezhetik magukat, akik megpróbálták, de nem sikerült, gúny tárgyává válhatnak az osztályban, és a tanároknak is maradékelven kell végigvinniük a hátralévő éveket”. Ő úgy látja, hogy a hat- és nyolcosztályos elitgimnáziumok elképesztő felvételi sorral fölözik le a legjobbakat, amit még egy ötös általános iskolai tanuló sem tud különórák nélkül megoldani.

„Amikor a kilencvenes években erre lehetőséget kaptak, a csökkenő gyermeklétszám miatti pánikban jóval több intézmény indított ilyen képzést, mint amire előtte számítottak” – mondta nekünk Lannert Judit, akinek a tanulói továbbhaladás az egyik fő kutatási területe. Pedig az oktatáskutatók rögtön mondták, hogy ennek katasztrofális hatásai lesznek: növeli az egyenlőtlenséget, miközben a nemzetközi felmérésekből kiderül, hogy nem is hatékonyabbak azok a rendszerek, amelyekben ilyen korán más intézménybe kerülnek a legjobbak.

X tengelyen az oktatásban mért egyenlőtlenség, Y tengelyen a matematikában elért teljesítmény. Magyarország átlag alatt teljesít mindkettőben.
X tengelyen az oktatásban mért egyenlőtlenség, Y tengelyen a matematikában elért teljesítmény. Magyarország átlag alatt teljesít mindkettőben.

A nemzetközi PISA-adatok azt mutatják, hogy a korai szelekció nem segíti az oktatási hatékonyságot. A hat- és nyolcosztályos gimnáziumok diákjai ugyan mindig magasabb átlagpontszámokat érnek el, mint a hagyományos képzési formákban tanulók, az elemzők szerint ez egyszerűen annak köszönhető, hogy eleve a jobbak mentek ezekbe az intézményekbe, vagyis magasabbról is indultak – nem látszik tehát kiemelkedőnek a képzés hozzáadott értéke. Ez annak fényében furcsának tűnik, hogy ezekben az elitintézményekben a közfelfogás szerint valóban erősebb a tanári kar, és jobbak bennük a körülmények.

Menekülés a plebsztől?

Lannert Judit a magyar hat- és nyolcosztályosokat az angol elitképző public schoolokhoz hasonlítja. Azokból szegregáló hatásuk miatt nem is nyitottak ötven évig újat, azután Cameron alatt botrányt keltve megint – nálunk pedig a két világháború közötti időszakot hozzák vissza a kisgimnáziumok. Népszerűségüket a kutató elsősorban a szülők presztízsszempontjaival magyarázza.

A legtöbb szülő azért is szeretné, hogy a gyereke ezekben az iskolákban tanuljon tovább, mert ezzel szeretne külön utat találni a „plebszhez képest”.

Lannert Judit ezt egy klasszikus játékelméleti csapdahelyzethez hasonlítja: „Az elit azt nézi, hogy a többi jobb szülő gyereke is elmegy. Ha a szülők bíznának egymásban, és megbeszélnék, hogy maradnak nyolcadik végéig, akkor nem borulna az egyensúly. Magyarországon azonban a bizalom ritka kincs, a szülők inkább egyéni stratégiákat követnek.” A kutató álságosnak tartja, hogy miközben a magyar felnőtt társadalom kerüli a versenyhelyzeteket, a gyerekeket arra kényszeríti, hogy ők viszont versenyezzenek. „Ha azt is képzeljük, hogy a felvetteknek jobb is lesz először, közben az ország úgy leromlik, hogy senki nem marad ott.”