Rafael
17 °C
32 °C

Először elemezhettek szupernóvát alig pár órával a robbanás után

2017.02.14. 14:22

Először tanulmányozhattak részletesen egy születő szupernóvát – vagyis egy csillag élete végét jelentő robbanást – mindössze három órával az égi jelenség kezdete után, jelentette az MTI. A jelenség fénye 160 millió év alatt ért a Földre, ahol nagy szerencsére aznap, 2013. október 6-án robottávcső kémlelte az éjszakai égnek pont azt a szeletét, ahol a NGC 7610 spirálkaros galaxis csillaga felrobbant.

A csillagászok hétfői bejelentése szerint a kitörés kezdete után már három órával tanulmányozni tudták a szupernóvát, vagyis sikerült az eddigi legkorábbi szakaszában elkapni a jelenséget. "Azonnal tudtuk, páratlan esélyt kaptunk. Sikerült a legelején megfigyelnünk az SN 2013fs robbanását" – mondta el az AFP-nak Ofer Yaron, a brit Nature Physics szaklap aktuális számában ismertetett tanulmány vezető szerzője, az izraeli Weizmann Tudományos Kutatóintézet tudósa.

A kutatók nagyon szeretnék tanulmányozni a szupernóvák kialakulásának legkorábbi szakaszát, azokat a pillanatokat, amikor a hatalmas csillag élete látványos véget ér. Ám anélkül, hogy tudnák, a világegyetemben hol esedékes éppen csillagrobbanás, általában csak jó pár nappal a kezdete után veszik észre az eseményt, amikor a törmelék legnagyobb része már szétszóródott.

A szupernóvákat rendszerint egy éven belül lehet észlelni, legnagyobb fényerejük azonban néhány naptól néhány hétig terjedő intervallumban van, mutatott rá Yaron. Eddig az egyhetes szupernóva észlelése is már korainak számított. A Napnál nagyobb tömegű csillagok és robbanásuk fénye több millió vagy milliárd év alatt érhet a Földre.

Az NGC 7610 spirálkaros galaxis volt az otthona a felrobbant csillagnak
Az NGC 7610 spirálkaros galaxis volt az otthona a felrobbant csillagnak
Fotó: David W. Hogg / Sloan Digital Sky Survey Collaboration

A SN 2013fs 160 millió éves útjának végét a San Diego melletti Palomar obszervatórium Samuel Oschin automatikus távcsöve rögzítette, a tudósok röviddel utána kiolvasták az adatokat, majd meghatározták a távolságát, összetételét, hőmérsékletét és más jellemzőit. Yaron és kutatócsoportja az adatokból rekonstruálta, milyenek lehettek a csillag életének utolsó pillanatai, mielőtt a gigászi robbanás bekövetkezett.

Mivel nagyon korán észlelték az eseményt, meg tudták figyelni az anyagot, amelyet a haldokló csillag utolsó évében bocsátott az űrbe, sűrű héjat alakítva ki belőle maga körül. A tudósok arra következtettek, hogy a csillag vörös szuperóriás volt.