Pandora, Gabriella
-3 °C
3 °C

Erős vezetőt és odaütő pártokat akarnak a középiskolások

2017.09.15. 15:42
A középiskolások kétharmada „szélsőségesen antidemokratikus” magatartásokat támogat, közben a politikáról nagyon keveset tudnak, közéleti kérdésekről otthon sem nagyon hallanak, ilyesmiről beszélni egyszerűen illetlenségnek számít - derül ki egy 2800 tanulót megkérdező friss kutatás anyagából. Kirekesztő nemzetkép, előítéletesség és elsikkadó demokratikus nevelés: hamarosan ők fognak választani.

Csak a családok negyedében téma a politika, környezetszennyezésről minden harmadik családban, míg a bűnözésről a családok felében, sportról 70 százalékában esik szó. Az adatok az Iskola és Társadalom 2017 nevű friss kutatásból származnak. Ez egy utoljára 9 éve lefolytatott kérdőíves kutatás megismétlése. Akkor a pénzügyi, most ugye a menekültválság a legmeghatározóbb, miközben arról egyik oldal sem nagyon vitatkozna, hogy a politika nyelve akkori önmagához képest is sokat romlott. Már csak ezért is érdekes, mennyire gondolkodnak máshogy demokráciáról, nemzetről, idegenekről, szabad véleménynyilvánításról és hasonló dolgokról a gyerekek – ehhez most Budapest és öt nagyobb vidéki város középiskolásai közül vettek reprezentatív mintát, lefedve az összes iskolatípust.

Négy város, 2800 diák

A Csákó Mihály által vezetett Iskola és Társadalom 2017 kutatásban budapesti, debreceni, pécsi és győri középiskolásokat kérdeztek meg arról, hogy mit gondolnak a mai magyar társadalomról. A 2800 kérdőívkitöltő 9. és 11-esek, a minta a városokra, az iskolatípusokra és a korosztályokra reprezentatív. Most még csak az előzetes, nyers adatok vannak meg, a mélyebb elemzés majd ezután következik. Résztvevő kutatási partnerek: ELTE TáTK Oktatás- és Ifjúságkutató Központ, DE Szociológia Tanszék, PTE Szociológia Tanszék, Széchenyi István Egyetem Apáczai kar.

Az egyik fő tanulság, hogy a családi beszélgetésekben a politikusok és pártok ügyei mennyire kevés helyen jönnek elő: ilyesmikről otthon csak minden negyedik középiskolás hall, ezzel ezek a legmarginálisabb témák közé tartoznak. Mint a kutatók írják, „a politikai és állampolgári szocializáció a családokban továbbra sem direkt kommunikáció révén zajlik, napi politikai kérdésekről csak ritkán beszélnek a szülők a gyerekeikkel. Szerintük ennek súlyos következményei vannak: „A politika világáról a szülői közvetítés hiánya miatt nincs nyílt beszéd, a tabuk, titkok, illetlenségek, dogmák szürke zónájába tartozik.”

Még a lakóhelyhez köthető, lokális ügyekről esik leginkább szó otthon, ezekről a diákok több mint fele mondja, hogy időnként szoktak ilyesmiről beszélgetni. A politikai tematika átrendeződése az otthoni témákban is tetten érhető: mint a kutatók kiemelik, ma valamivel kisebb „a roma kisebbségről folytatott beszélgetések aránya” (a korábbi 40-nel szemben 30 százalék), helyette a migráció a relatív hot topic a vacsoraasztalnál is (50%). Ezzel függhet össze, hogy a külpolitika is valamivel több helyen (24 után most 36 százalék) jön elő.

A politikai értékekről a kutatási összefoglaló elsősorban azt emeli ki, hogy „még mindig nagy többség támogatja a szélsőségesen antidemokratikus magatartásokat, de kétségtelen, hogy bő háromnegyedről szűk kétharmadra csökkent az arányuk”. Ezt többek között azzal a kérdéssel mérték, hogy hányan értenek egyet azzal a véleménnyel, hogy „Magyarországnak szüksége van egy olyan pártra, amelyik nem csak beszél, hanem, ha kell, oda is üt”; ezzel a megkérdezett középiskolások kétharmada ért egyet.

Az erős tekintélyelvűséget jelzi a gyerekek 62 százaléka szerint „ennek az országnak nem annyira törvényekre van szüksége, mint inkább egy olyan vezetőre, akiben a nép megbízik”. A pártok és általában a politika elutasítottsága nagyon magas: 57 százalék úgy gondolja, hogy „a politikai pártok csak arra jók, hogy a politikusok megcsinálják a maguk karrierjét”, és a jogállam működésével kapcsolatban is nagy a szkepticizmus: „Minden törvény mellett van egy kiskapu” – egyetért 62 százalék. A kiábrándulás azért nem teljes: 59 százalék úgy gondolja, hogy „a politikában való részvétel meg tudja változtatni az emberek életét Magyarországon”; és csak minden negyedik fiatal állítaná azt, hogy „a politikának nincsen semmi haszna”. Ennek így nyilván többféle lehetséges értelmezése van, talán annyi mondható, hogy a politizálást elvi szinten nem utasítják el annyira, mint amennyire rossz véleménnyel vannak konkrétan a mai magyar pártpolitikáról.

A középiskolások nagyjából fele gondolja úgy, hogy egy magyartól elvárható, hogy „legyen elkötelezett híve a demokráciának”, és viszonylag sokan vannak azok, akik legalábbis elvi szinten egalitárius alapokon állnak: kb. 70 százalék várja el mindenkitől, hogy „legyen meggyőződve arról, hogy minden ember egyenlő”, és 6/10-ük a kisebbségek jogainak tiszteletben tartását is fontosnak tartja. A rászorulók segítését már kicsit kevesebben várják el, de még így is valamivel nagyobb lett az a csoport, „amely felvállalja a társadalmi szolidaritás képviseletét” – derül ki a kutatásból.

A közösségi aktivitás a felnőttek világához hasonlóan a fiataloknál is nagyon alacsony: ha a szakkör és sportjellegű tagságokat nem számoljuk, csak minden tizedik középiskolás tagja bármilyen (civil/nonprofit szervezetnek, diák vagy más) közösségnek. Még meglepőbb lehet, hogy még Facebook-csoportnak is csak a negyedük tagja. Amellett, hogy az ideológiai meghatározottságú szervezetekben való részvételt határozottan elutasítják, nemcsak a politikai, de a vallási alapúakban sincsenek jelen – vallásosság egyébként is elég alacsony, a válaszolók majdnem fele mondja magát nem vallásosnak vagy határozottan vallásellenesnek – ez magasabb arány, mint a teljes társadalomé.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?