Valér
2 °C
8 °C

Erős vezetőt és odaütő pártokat akarnak a középiskolások

2017.09.15. 15:42
A középiskolások kétharmada „szélsőségesen antidemokratikus” magatartásokat támogat, közben a politikáról nagyon keveset tudnak, közéleti kérdésekről otthon sem nagyon hallanak, ilyesmiről beszélni egyszerűen illetlenségnek számít - derül ki egy 2800 tanulót megkérdező friss kutatás anyagából. Kirekesztő nemzetkép, előítéletesség és elsikkadó demokratikus nevelés: hamarosan ők fognak választani.

Csak a családok negyedében téma a politika, környezetszennyezésről minden harmadik családban, míg a bűnözésről a családok felében, sportról 70 százalékában esik szó. Az adatok az Iskola és Társadalom 2017 nevű friss kutatásból származnak. Ez egy utoljára 9 éve lefolytatott kérdőíves kutatás megismétlése. Akkor a pénzügyi, most ugye a menekültválság a legmeghatározóbb, miközben arról egyik oldal sem nagyon vitatkozna, hogy a politika nyelve akkori önmagához képest is sokat romlott. Már csak ezért is érdekes, mennyire gondolkodnak máshogy demokráciáról, nemzetről, idegenekről, szabad véleménynyilvánításról és hasonló dolgokról a gyerekek – ehhez most Budapest és öt nagyobb vidéki város középiskolásai közül vettek reprezentatív mintát, lefedve az összes iskolatípust.

Négy város, 2800 diák

A Csákó Mihály által vezetett Iskola és Társadalom 2017 kutatásban budapesti, debreceni, pécsi és győri középiskolásokat kérdeztek meg arról, hogy mit gondolnak a mai magyar társadalomról. A 2800 kérdőívkitöltő 9. és 11-esek, a minta a városokra, az iskolatípusokra és a korosztályokra reprezentatív. Most még csak az előzetes, nyers adatok vannak meg, a mélyebb elemzés majd ezután következik. Résztvevő kutatási partnerek: ELTE TáTK Oktatás- és Ifjúságkutató Központ, DE Szociológia Tanszék, PTE Szociológia Tanszék, Széchenyi István Egyetem Apáczai kar.

Az egyik fő tanulság, hogy a családi beszélgetésekben a politikusok és pártok ügyei mennyire kevés helyen jönnek elő: ilyesmikről otthon csak minden negyedik középiskolás hall, ezzel ezek a legmarginálisabb témák közé tartoznak. Mint a kutatók írják, „a politikai és állampolgári szocializáció a családokban továbbra sem direkt kommunikáció révén zajlik, napi politikai kérdésekről csak ritkán beszélnek a szülők a gyerekeikkel. Szerintük ennek súlyos következményei vannak: „A politika világáról a szülői közvetítés hiánya miatt nincs nyílt beszéd, a tabuk, titkok, illetlenségek, dogmák szürke zónájába tartozik.”

Még a lakóhelyhez köthető, lokális ügyekről esik leginkább szó otthon, ezekről a diákok több mint fele mondja, hogy időnként szoktak ilyesmiről beszélgetni. A politikai tematika átrendeződése az otthoni témákban is tetten érhető: mint a kutatók kiemelik, ma valamivel kisebb „a roma kisebbségről folytatott beszélgetések aránya” (a korábbi 40-nel szemben 30 százalék), helyette a migráció a relatív hot topic a vacsoraasztalnál is (50%). Ezzel függhet össze, hogy a külpolitika is valamivel több helyen (24 után most 36 százalék) jön elő.

A politikai értékekről a kutatási összefoglaló elsősorban azt emeli ki, hogy „még mindig nagy többség támogatja a szélsőségesen antidemokratikus magatartásokat, de kétségtelen, hogy bő háromnegyedről szűk kétharmadra csökkent az arányuk”. Ezt többek között azzal a kérdéssel mérték, hogy hányan értenek egyet azzal a véleménnyel, hogy „Magyarországnak szüksége van egy olyan pártra, amelyik nem csak beszél, hanem, ha kell, oda is üt”; ezzel a megkérdezett középiskolások kétharmada ért egyet.

Az erős tekintélyelvűséget jelzi a gyerekek 62 százaléka szerint „ennek az országnak nem annyira törvényekre van szüksége, mint inkább egy olyan vezetőre, akiben a nép megbízik”. A pártok és általában a politika elutasítottsága nagyon magas: 57 százalék úgy gondolja, hogy „a politikai pártok csak arra jók, hogy a politikusok megcsinálják a maguk karrierjét”, és a jogállam működésével kapcsolatban is nagy a szkepticizmus: „Minden törvény mellett van egy kiskapu” – egyetért 62 százalék. A kiábrándulás azért nem teljes: 59 százalék úgy gondolja, hogy „a politikában való részvétel meg tudja változtatni az emberek életét Magyarországon”; és csak minden negyedik fiatal állítaná azt, hogy „a politikának nincsen semmi haszna”. Ennek így nyilván többféle lehetséges értelmezése van, talán annyi mondható, hogy a politizálást elvi szinten nem utasítják el annyira, mint amennyire rossz véleménnyel vannak konkrétan a mai magyar pártpolitikáról.

A középiskolások nagyjából fele gondolja úgy, hogy egy magyartól elvárható, hogy „legyen elkötelezett híve a demokráciának”, és viszonylag sokan vannak azok, akik legalábbis elvi szinten egalitárius alapokon állnak: kb. 70 százalék várja el mindenkitől, hogy „legyen meggyőződve arról, hogy minden ember egyenlő”, és 6/10-ük a kisebbségek jogainak tiszteletben tartását is fontosnak tartja. A rászorulók segítését már kicsit kevesebben várják el, de még így is valamivel nagyobb lett az a csoport, „amely felvállalja a társadalmi szolidaritás képviseletét” – derül ki a kutatásból.

A közösségi aktivitás a felnőttek világához hasonlóan a fiataloknál is nagyon alacsony: ha a szakkör és sportjellegű tagságokat nem számoljuk, csak minden tizedik középiskolás tagja bármilyen (civil/nonprofit szervezetnek, diák vagy más) közösségnek. Még meglepőbb lehet, hogy még Facebook-csoportnak is csak a negyedük tagja. Amellett, hogy az ideológiai meghatározottságú szervezetekben való részvételt határozottan elutasítják, nemcsak a politikai, de a vallási alapúakban sincsenek jelen – vallásosság egyébként is elég alacsony, a válaszolók majdnem fele mondja magát nem vallásosnak vagy határozottan vallásellenesnek – ez magasabb arány, mint a teljes társadalomé.