4-5 méteres dinók is élhettek Villányban
További Tudomány cikkek
- Meglepően jó állapotban került elő az amerikai haditengerészet szellemhajója
- Ennél nem talál jobb ingyenes gyógyszert
- Hosszú Covid-szindróma állhat a krónikus fáradtság hátterében
- Íme a pók, amellyel nem szívesen találkozunk az otthonunkban
- Rusvai Miklós szerint világjárvánnyá is válhat a majomhimlő
Ragadozó dinoszauruszok csontjai, csigolyadarabok, egykori tengeri élőlények több száz foga vár tudományos feldolgozásra azok után, hogy a kutatók befejezték idei villányi, iharkúti és ajkai ásatásaikat – írja honlapján a Magyar Tudományos Akadémia.
Magyarország legújabb, de egyre gazdagabb leletanyagot szolgáltató mezozoikumi gerinceslelőhelye Villányban van. A 2012-ben felfedezett, a 240-235 millió évvel ezelőtti világ pontosabb megismerését lehetővé tévő lelőhelyen mára több ezer középső és késő triász kori ősgerinces, köztük porcos és csontos halak, Nothosauria és Placodontia hüllők, Tanystropheus-rokon és egyéb kis termetű archosauromorphák fogait és csontjait találták meg a kutatók.
"Idén az egyik legjelentősebb felfedezésünk egy félméteres állkapocs, amely egy krokodilszerű Nothosauria ragadozó tengeri hüllő maradványa. A lelet arra utal, hogy
akár 4-5 méteres ragadozók is élhettek itt annak idején, az egykori dél-európai kontinens sekélytengerrel borított partvidékénél
– mondta Ősi Attila paleontológus, a kutatásait öt éven át az MTA, 2017-től pedig az ELTE támogatásával folytató kutatócsoport vezetője.
Az újabb ásatások révén egyre többféle gerinces maradványa kerül elő a villányi lelőhely vörösessárga, agyagos, dolomitos márgájából. Az idei sok lelet között található egy különleges csigolya maradványa is. „A lelet igen hosszú tövisnyúlványa is azt jelzi, hogy eltér az eddig Villányból megismert Sauropterygia hüllők csigolyáitól, és egy eddig innen nem ismert tengeri hüllő maradványa lehet" – mondta Segesdi Martin, a kutatócsoport tagja.
A lelőhely azonban nemcsak a nyári ásatásokra, hanem az őszi labormunkákra is tartogatott meglepetést. A szinte függőleges, csonttartalmú kőzetrétegből kitermelt, mindösszesen 25 kilogrammnyi anyag átmosása, átszitálása után közel 1500 fog és csontlelet is előkerült.
„Ennek az elképesztően gazdag mikrogerinces-leletanyagnak a jelentőségét az adja, hogy a fogak a környezeti viszontagságoknak és az időnek leginkább ellenálló elemei a csontváznak, ezért olyan, törékeny csontozatú vagy ritkább állatok fogai is megmaradhatnak, amelyeknek más részei nem kerülnek elő. Így akár ezekből a piciny fogakból is következtethetünk az egykori élőhely állatfajaira” – mondta Ősi Attila.
Az általa által vezetett ELTE Dinoszaurusz Kutatócsoport egyik új, fontos vizsgálati iránya a páncélos dinoszauruszoknál megjelenő csontpikkelyek szisztematikus rendszerezése. Ezek alakja igen változatos, a hatalmas tüskéktől az apró pikkelyekig terjed. A páncélzat minél pontosabb rekonstrukcióját követően akár egyetlen diagnosztikus páncélelem révén azonosítható, hogy melyik faj példányáról van szó.
Bakony, paleontológusparadicsom
A mezozoikumi ősgerincesek a legismertebb és leggazdagabb lelőhelye a Bakonyban található. Az egykori Iharkút település határában, egy rekultivált külszíni bauxitbánya területén már csaknem két évtizede folynak az ásatások. Az idén 800 csont- és foglelet, közöttük legalább 10 állkapocs és koponya maradványa került elő a folyóvízi-ártéri üledékből.
A gazdag kréta időszaki gerincesfauna legújabb leletei között található például egy kis termetű, növényevő dinoszaurusz, a Mochlodon vorosi alsó állkapcsa is. A kutatók korábban már többet is találtak a faj egyedeinek csontdarabkáiból, most azonban egy olyan teljes állkapocs került elő, amelynek révén jobban megérthetik, hogyan rágtak ezek a 85 millió évvel ezelőtt élt szárazföldi növényevők.
A kutatók az iharkúti és a villányi lelőhely mellett az Ajka határában található, az iharkúti csonttartalmú rétegekkel azonos korú, ám egészen más, mocsári, tavi környezetre utaló ajkai kőszén feltárását és a gerincesleletek gyűjtését is folytatták. „Az újonnan kialakított felszíni feltárásokból másfél tonna anyagot iszapoltunk le, vagyis ekkora mennyiséget mostunk át egy szitasoron. Szabó Márton, a kutatócsoport tagjának áldozatos munkájának köszönhetően ennek eredményeként több mint ötezer, közöttük mikroszkopikus méretű ősmaradványt találtunk, amelyek feldolgozását szintén megkezdjük” – mondta Ősi Attila.
Ha kíváncsi, hogy néz ki egy ilyen ásatás, nézze újra az Ősi Attilával készült korábbi videónkat: