Mária
18 °C
28 °C

Megint mástól várhatjuk, hogy modern legyen az iskola

2018 01 24 I2I Bett Day1 083
2018.02.04. 10:03

Az oktatás modernizálása sok tekintetben hasonlít az egészséges étkezésre: mindenki egyetért abban, hogy nagyon fontos dologról van szó, de a végén csak szalonnát eszik lila hagymával.

Ez persze nem akadálya annak, hogy az egészséges étkezés hatalmas üzlet legyen, és évről évre valamilyen új módszer, új diéta jelenjen meg, amire mindenki esküszik. Hasonlóképpen hiába változik csak nagyon lassan az, ami az osztálytermekben történik, újabb és újabb divatok söpörnek végig az oktatástechnika világán és nincs felső korlátja annak, amit el lehetne költeni az iskolákra.

Tíz éve az interaktív táblák számítottak a legmenőbb dolognak, aztán a feleltetőrendszerek, majd a tabletek, a mobiltelefonos tanítás, a robotok használata és a virtuális valóság. Jól látszott ez a világ legnagyobb oktatástechnikai vásárán, a BETT-en (British Educational Training and Technology Show) is. Évről évre más termékcsoport a sztár, mástól várhatjuk, hogy végre modern legyen az iskola.

A BETT 32 éve indult, igazán jelentős a 90-es évek végén lett, amikor az angol kormány külön keretet adott az iskolaigazgatóknak digitális tartalmak és felszerelések vásárlására, akik úgy jártak a kiállításra, mint a vasárnapi piacra. Mára egyszerre vannak jelen a pár fős startup cégek a 2-3 négyzetméteres fülkéikben és az informatikai óriások hatalmas pavilonkomplexumokkal. Sok ország úgy gondolja, érdemes felkarolnia az oktatásban érdekelt vállalkozókat, és közös bemutatóhelyen lehetőséget adni nekik a megmutatkozásra. Idén először magyar pavilon is volt 15 kiállítóval és sok előadással.

Barkácsrobottól a Minecraftig

Az idei 850 kiállító sokszínű felhozatalt nyújtott, idén nem volt egyértelmű sláger, mint ami az utóbbi években gyakran eluralta a show-t, mégis kirajzolhatók trendek, amelyekhez sok cég sokféleképpen csatlakozik. Az egyik ilyen a maker (magyarra talán barkácsnak lehetne fordítani, bár ez kicsit félrevezető) szemlélet hódítása.

Fotó: bettshow.com

A vásár díját is elnyerte a Pitop számítógép, ami egy Raspberry Pi mikroszámítógépre alapozott laptop. A trükk az, hogy ezt az alkatrészekből maguk a diákok szerelhetik össze és természeten mindenféle kütyükkel gazdagíthatják. Sok Arduinora és a pár évvel ezelőtti nagy dobás micro:Bit mikrokontrollerre építő megoldás volt, a fizikai kísérletező készletektől az okos házakig. A magyar pavilon egyik kiállítója, az edu&fun is ezt a vonalat vitte, ők maker szemléletű tanárképzéseket mutattak be.

A barkácsolást az extremitásig a Microsoft standjának negyedét elfoglaló HackingSTEM projekt mutatta be, akik kifejezetten filléres, Arduinóra alapozott projekteket hoztak, a földrengésméréstől a bionikus kéz készítéséig.

A LEGO is bemutatott egy új projektet, ami ötvözi a design szemléletet a robotikával; a MAKE projekt lényege, hogy a diákok valódi tervezőként készítsenek megoldásokat valamilyen problémára, felhasználva bármit, persze a LEGO robotjait is.

A kódolás tanítása, noha nem árasztott el úgy mindent, mint pár éve, továbbra is hangsúlyosan van jelen. Többféle robotot programozhatunk a víz alatt is működőktől az ipari manipulátorkarokig. Izgalmas volt a LEGO oldalhajtásaként kinőtt moduláris robot, ahol a mérnöki építés helyett inkább a programozásra kerül a hangsúly.

De nem csak a földön lehet programozni: a Parrot kiállította a kifejezetten iskoláknak szánt drónjait, amiket a Scratch-hez hasonló blokkprogramozással lehet irányítani. Az ötlet remek, de az árat és a szükséges teret tekintve nem gondolom, hogy holnaptól ez lesz majd a kódolás tanításának fő terepe. A kódolás megérkezett a Minecraftba is, a Minecraft-faluban folyamatosan foglalták a gépeket a kiállításra kilátogató iskolai csoportok.

Az igazi jobb, mint a virtuális

Hardveres fronton kevés tabletet, telefonos megoldást lehetett látni, ezek helyett inkább az iskolai használatra kitalált, de teljes funkcionalitású laptopok voltak jelen, egészen megfizethető árakon. Megjelentek azok a laptopok is, amelyekhez már nem kell külön digitális toll, sima ceruzával is ugyanúgy lehet írni rájuk, mint papírra.

Fotó: bettshow.com

Lényegesen nagyobb piaca volt az iskolai adminisztrációs megoldásoknak, a különféle e-naplóktól az osztályfelügyeleti rendszereken át a menzát üzemeltető rendszerekig. A virtuális vagy kiterjesztett valóságot kínáló fejlesztésekből is elég sokat lehetett látni, a Google Expeditions használatához csak egy filléres nézőke és egy közepesen erős mobiltelefon kell, de vannak szinte megfizethetetlen VR szemüvegek is. És valahol középtájon a magyar standon is kiállító Leopoly.

Én magam nem látom, ahogy egy osztálynyi diák VR szemüvegben ül és bámul maga elé a virtuális térbe, és egy kifejezetten innovatív angol iskolában tett látogatáson is ez volt az egyetlen dolog, aminek semmi értelme nem volt, de persze tény, hogy első benyomásra nagyon hatásos az ilyesmi. Kár, hogy az iskolában az nem elég.

Fotó: bettshow.com

A korábbiaknál sokkal kevesebb olyan kiállító volt, akik oktatási tartalmat vagy éppen ahhoz kapcsolt tesztelő rendszereket kínáltak. Az egyik ilyen - és nagyon népszerű! - a magyar Mozaik Kiadó standja volt, akik a hazai tankönyvpiacról kiszorultak, de sikerült nemzetközileg jelentős kiadóvá válniuk. A konkrét tartalmak helyett inkább olyan eszközök voltak jellemzőek, amikkel a tanár maga készíthet tananyagot. Mindenhol hangsúlyozták, hogy a hatékony tanítás legfontosabb eleme a tanári autonómia és a bizalom, hogy a tanár ismeri a legjobban a diákjait. A tartalmakat kínálók számának csökkenésénél még látványosabb volt a mobilappokat, m-learning dolgokat kínálók szinte teljes hiánya - úgy látszik, a megfizethető számítógép vagy a reszponzív weboldal hatékonyabb és jobban használható, mint a mobilalkalmazás.

Egy biztos, az oktatásra végtelen pénzt el lehet költeni, de a pénzköltés magában még nem biztos, hogy megoldja a bajainkat.