Máté, Mirella
14 °C
30 °C

A tatárantilop csak az egyik áldozat: egyre több tömeges kihalás lesz a jövőben

2018.02.26. 11:54
Amikor a legutóbbi tavasszal 200 ezer tatárantilop, a faj teljes populációjának a 60 százaléka pusztult el a kazah pusztákon látszólag rejtélyes módon, az esetet többnyire egyediként kezelték. A helyzet ennél rosszabb: a „tömeges kihalási események” egyre gyakoribbak a világon, egyre több fajt érintenek, és egyre több egyed pusztul el ezekben. A fő felelős itt is a klímaváltozás lehet.

A szajga néven is ismert tatárantilopoknál nem a tavalyi volt az első hasonló tragédia: a nyolcvanas évek után már 2015-ben is rengeteg egyed pusztult el Kazahsztánban. Mint írtuk, a vizsgálatok megerősítették a korábbi feltételezéseket: a dús füves pusztákon egymás mellett, látszólag ok nélkül pusztuló állatok halálában a rendkívüli időjárás játszott döntő szerepet.

A tatárantilopok az év nagy részében nagy területet bejárva – 60 km/h feletti sebességükkel ők a leggyorsabb patás állatok – vándorolnak, borjúzni azonban a nedves évszak után bőven termő pusztákon gyűlnek össze. Itt azonban idén 37 fok feletti meleg és szokatlanul meleg páratartalom volt. Ezek a körülmények kedvezhettek a tatárantilopokban amúgy normális esetben egészségkárosító hatás nélkül élő Pasteurella multocida baktériumok kóros elszaporodásának.  A baktériumok aztán a véráramba kerülve lényegében vérmérgezést okoztak.

5187c432e41f38553f52044a2b6cb225 f1888
Fotó: Saiga health monitoring team

Bár – mint azt a Guardian összefoglaló cikke kiemeli – egyetlen extrém időjárási helyzetet ezúttal is hiba lenne rögtön a globális klímaváltozás hatásának tulajdonítani, a cikkben megszólaltatott kutatók szerint tágabb perspektívából a jelenség mégis ebbe az irányba mutat.

Az utóbbi években egyre több a tatárantilopokéhoz hasonló „tömeges kihalási esemény” az állatvilágban, és a klímaváltozás miatt ilyenekből várhatóan egyre több lesz. Az elmúlt évekből az ausztráliai gyümölcsdenevérek és a Csendes-óceán észak-amerikai partjainál honos tengeri csillag  fajok egyedeinek tömeges pusztulása keltett nagyobb médiavisszhangot.

„Sok esetben egyszerre több sztresszor működik – mint a szajgáknál, egy mérsékelt szintű baktériumfertőzés, valamivel magasabb páratartalom és magas hőmérséklet”

– idézi a lap Adam Siepelskit, a University of Arkansas evolúcióbiológusát. Siepelskiék 2015-ös tanulmányukban több száz tömeges kihalásról, összesen 2407 állati populációból gyűjtöttek adatokat egészen 1940-ig visszamenőleg. Az adatok összehasonlításából az derül ki, hogy az elmúlt évtizedekben egyre több volt a hasonló tömeges állatkatasztrófa, ráadásul ezekben egyre több egyed pusztul el átlagosan.

A kutatók igyekeztek meghatározni a tömeges kihalási események meghatározó okát, és számításaik szerint, bár ezekben a fertőzések a leggyakoribbak, az ember meghatározó szerepet játszik. A szennyezés és más emberi behatások a tömeges kihalási események 19 százalékáért tehető felelőssé. A klímaváltozással összefüggő hatások – extrém hideg és meleg, oxigénstressz, éhezés – együtt a tömeges pusztulások negyedéért okolható.

A kilátások, ha lehet, még rosszabbak. Mint Richard Kock, a tatárantilopok pusztulását kutató brit biológus kiemelte a Guardiannek, az evolúció során az egyes fajok eltérő adaptációs képessége döntő jelentőségű lehet:

Míg a mikrobák képesek gyors adaptációra és változásra, az emlősöknek évmilliók vagy százezrek kellenek ehhez. Ez az, ami igazán aggasztó.