Judit
3 °C
7 °C

Nem bírják a tökbogarak az izgága pókokat

2018.03.12. 16:47

A globális felmelegedéssel a megemelkedett hőmérséklet hatására nőhet a mezőgazdasági kártevők aktivitása, de egyúttal a biológiai védekezésben szerepet játszó természetes ellenségek korlátozó szerepe is – derül ki a Magyar Tudományos Akadémia hétfői híréből.

Az MTA Agrártudományi Kutatóközpont és a Kentucky Egyetem munkatársai mezőgazdaságilag jelentős multitrofikus (vagyis a tápláléklánc több szintjét tartalmazó) rendszereket vizsgáltak. Kutatásaik egyik központi témája a természetes ellenségek indirekt, nem fogyasztási hatása volt, amellyel a ragadozók a növényevő kártevőket viselkedésük megváltoztatására kényszerítik, korlátozva ezáltal kártételüket.

Ezt a mechanizmust nagy léptékben először az 1990-es években a Yellowstone Nemzeti Parkban a farkasok visszatelepítése során figyelték meg. A farkasok ragadozásukkal ugyan gyérítették az addigra elszaporodott és a park arculatát megváltoztató vapiti szarvasok állományát, az egész ökoszisztémát érintő hatásukat mégis inkább az okozta, hogy jelenlétük miatt a szarvasok megváltoztatták táplálkozási viselkedésüket és területhasználatukat. Később hasonló jelenségeket ízeltlábúakon is kimutattak, de az ízeltlábú ragadozók, így a pókok indirekt hatásának hőmérsékletfüggésével eddig még nem foglalkoztak.

A hőmérséklet emelkedése a fóliatakarásos tök és uborka biotermesztésében klasszikusan az üvegházhatásnak tudható be. Észak-Amerikában a tökféléknek talán a legjelentősebb kártevője a kukoricabogárral rokon tökbogár (Diabrotica undecimpunctata, angol neve után uborkabogár), amely a növény fogyasztásán túl rágásával számos növényi kórokozónak is behatolási kaput nyit. A közös kutatás azt vizsgálta, hogy a takarással megnövekedő hőmérséklet hogyan befolyásolja az tökbogár táplálkozását, valamint a természetes ellenségük, a farkaspókok és csodáspókok ragadozó és indirekt hatását. A fólia alatti magas hőmérsékleten – ha pók nem volt jelen – a bogarak rágási kártétele jelentősen fokozódott.

Pókok jelenlétében azonban a kártétel majdnem a takarás nélküli hőmérsékleten tapasztalható szintre mérséklődött. Ezen a kontrollhőmérsékleten ugyanakkor a pókoknak csak minimális indirekt hatásuk volt a rágási kárra, vagyis elmondható, hogy a hőmérséklet emelkedéséből következő aktivitásnövekedésben a versenyt a pókok nyerték, magasabb hőmérsékleten fokozottabban érvényesült a hatásuk.

A vizsgálatoknak külön érdekessége, hogy a tapasztalt hatás teljeséggel rímelt a yellowstone-i farkasok esetével, mivel a közvetlen ragadozás csak részben tudta megmagyarázni a növényi fogyasztás csökkenését. Ennek az indirekt, nem konzumptív hatásnak a kimutatására a kutatók külön kísérletben vizsgálták, hogy mi történik, ha hatástalanított, ragadozásra képtelen pókok vannak jelen. A pókok hatástalanítását a csáprágóik összeragasztásával érték el, ami a pókok mozgási aktivitását nem befolyásolta. A hatástalanított pókok jelenlétében, ha kisebb mértékben is, de szintén szignifikánsan csökkent a bogarak növényfogyasztása.

Összességében a kutatások kimutatták, hogy egy biológiai termesztési rendszerben a természetes ellenségeknek fontos kártételcsökkentő hatásuk van, és ennek jelentősége a hőmérséklet emelkedésével fokozódhat. A magyar-amerikai közös kutatás eredményeit nemrégiben közölte a Scientific Reports szaklap.